Valentin-nap

Február elején minden lány pörgött. A suli úgy látszik, idén teljesen kifordult magából. Ugyanis, Valentin-napi bulit szerveznek. :)
A legjobb, a postaszolgálat. Van egy nagy, rózsaszín, szívecskés doboz, és bele kell dobni egy levelet. Valentin-napon pedig kézbesítik őket.
- Mi jön még? - nyögött fel Alex, mikor meglátta.
- Nem is tudom. Gyereknapkor cumit fognak osztani? - méltatlankodott Hayley.
- Ne adj ötleteket! - nevetett Sophie.
- Majd a kézbesítést nézzétek meg. - állt mellénk Jessy.
- Miért?
- A végzősök közül az 5 legszebb csaj, kis szárnyakkal a hátán fog futkosni egész nap.
- MI? - kiáltottam.
- Ja. - értett egyet Beckie. - Kilencedikben próbálkoztak vele, de akkor nem igazán nyerte el a diákság tetszését.
- Nem is csodálom.  - fintorgott Hayley, és nagyot rúgott a dobozba.

*

(Február 13.)

 Csomó lány dobott már be levelet abba a dobozba. A lányokkal néha figyeljük őket. Mindig megállnak, mielőtt odalépnének, aztán körülnéznek, előhúzzák a levelet, és közelebb mennek, mintha csak nézegetnék a dobozt. Aztán pár másodperc múlva bedobják. Végül, felszívódnak.

- Szedjük szét! - indítványozta Hayley a mai délután.

- Ne már. Látni akarom a postázást. - könyörgött Sophie. - Nem hagyhatjuk ki!

- Igaz. Ha nincs doboz, nincs posta, és akkor nincs röhejes végzős.... - gondolkodtunk el. - Maradjon!

(Hú, de gonoszak vagyunk. Kiröhögjük a végzősöket...)

- Holnap reggel 7:45-re mindenki legyen itt. - mondta Beckie.

- Miért?

- 7:55-kor nyitják ki. Ha nem jössz korán, nem lesz jó helyed. - magyarázta Jessy. - Pedig az is látványos.

- Miért, kis Cupidók ugrálnak ki belőle? - grimaszolt Hayley.

- Nem is rossz ötlet. - vetette oda Rob, aki addigra már szintén leült mellénk, Nick-kel együtt.

- Ja, Rob, megyünk Cupidónak? - cukkolta a haverját Nick.

- NE! - nevettem el magam.

- Miért? Nem vagy kíváncsi a félmeztelen testemre? - röhögött Nick.

- Nem.

- Csak Adam-re, mi? - folytatta Rob.

- HÉ! - jött elő az említett srác. - Ne izéljétek!

- Nem is izéljük. Csak a véleményére voltunk kíváncsiak. - pislogtak nagy szemekkel.

- Na persze! - mondta Adam....

*

(Másnap, reggel 7:50)

 

 - Még 5 perc!  - kiabáltak Beckie-ék.

- Nyugi, ez csak egy doboz. - mondta Alex.

- Tudjuk, de akkor is.

Pár perc múlva az igazgatónő jelent meg.

- Köszöntök mindenkit! Nemsokára kinyílik a 'Szerelem ládája'. 

- Jó ég! Mi ez a giccses film? Meneküljünk! - suttogta Hayley.

- Előtte azonban.... - folytatta az igazgatónő. - Bemutatom a mi kis posta-angyalainkat. Tapsot kérek!

Mi pedig megtapsoltuk a semmit.

- Összesen 3 angyalka lesz idén. Az egyikük, Nelly Brown.

Nelly a karaoke versenyen is fellépett. Ő volt az 1. versenyző. Átlagos, barna hajú csajszi, nem zavar senkit.

Nelly

 - A 2. angyalkánk... Angelica Winter.

- Na, ő jó választás! Iszonyatosan édes! - ujjongott Beckie.

- Igen, Angie tényleg egy angyal. - tette hozzá Jessy.

Angie

- Ő tényleg kedvesnek tűnik. - értettünk egyet.

- Az is.

- Az utolsó angyalkánknál kivételesen megszegtük a 'végzős-szabályt'.  - mosolygott az igazgatónő. Bia Taylor, a 11. -ből.

- Ne már! - nyögött Alex. - EGY ribanc angyal?

- Most egész normálisan néz ki. - közölte Sophie.

És valóban. Bia-nak nem lógott ki semmije.

Bia

- Most pedig. Kinyílik a láda! - kiabált az igazgató. - Bia, kérlek, nyisd ki Angie-vel!

A 2 lány kinyitotta a ládát, és ekkor....

.... pukkanás hallatszott. Mikor odanéztünk, láttuk, hogy Nick és Rob ott ácsorognak a láda mellett, Cupido jelmezben! :D

- Fiúk, megőrültetek! - ordította Hayley. Mindenki a 2 srácon röhögött.

- Robert és Nicholas... hogy meritek? - visított az igazgató. - Az irodámba most rögtön!

- De ez csak emeli az ünnep fényét. - tiltakoztak, miközben elindultak az igazgatóiba.

- Ezek nem komplettek! - állapítottam meg.

- Hát nem! - értettek egyet.

- Na, tűnés innen! - indítványozta Alex, és bementünk a terembe.

Órákkal később zaklatottan rohantam be a mosdóba.

Adam annyi levelet kapott... nem hiszem el. Ő az én pasim, nem bírják felfogni?

- Ne dühöngj! - kapta el a kezemet Sophie, mikor éppen rá akartam csapni a WC-ajtóra.

- Attól nem lesz jobb.

- Hát mi csináljak? Olvassam el vele együtt a leveleket? Amikben benne van, hogy hagyja el a hányadék barátnőjét, és járjon valamelyik csúcs szexi ribivel? - zokogtam.

- Nem, dehogy. Kérd meg, hogy ne olvassa el. És mondd meg neki, hogy neked ez rosszul esik.

- Igazatok van. - töröltem meg a szemem. - Megyek is!

Mikor megláttam Adam-et, odafutottam hozzá.

- Beszélhetnék veled?

- Mi lenne, ha suli után, nálam beszélgetnénk? - érdeklődött.

- Oké. - egyeztem bele. - De ez fontos.

- Bírd ki addig! - mosolygott.

- Igyekszem. - mondtam, és próbáltam nem tudomást venni a levélkupacról a padján.

*

(Adam-nél)

 

 

- Itt vagyunk. - ült le az ágyára.

- Szóval... az van, hogy engem egy kicsit zavar a halomnyi szerelmes levél, amit ma kaptál. - csaptam bele. - Annyira frusztráló... 

- Ugyan! Hiszen el se olvasom őket. Ezek csak 'szavak'. Egyik se tenne meg értem semmit. Nem úgy, mint te!

- Mit tettem én érted?

- Megtanítottál arra, hogy merjem kimutatni az érzelmeimet. - mosolygott.  - Ha nem tettem volna meg, most nem ülnél itt.

- Ó. Értem. Kösz. - vigyorogtam.

- Még valami aggodalom?

- Hát...

- Mondd ki!

- Nem, ciki.

- Mondd már!

- Neee.... kinevetsz.

- Dehogyis. Ha nekem nem mered elmondani, akkor kinek?

- Jó, jó, oké. - sóhajtottam. - Te miért nem írtál nekem levelet?

- Jó ég! - csapott a fejére Adam. - Ez komoly?

- Aha.

- Minek az neked?

- Jól esett volna. - közöltem halkan. - A barátnőd vagyok, vagy mi...

- Nem vagy mi, hanem a barátnőm!

- Jó, az.

- Istenem, írjak neked egyet? Most?

- Ne, dehogy. Rendelésre nem kell!

- Oké. Te akartad. - mondta, azzal hanyatt lökött. És rám feküdt!!!

- Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.

- Bebizonyítom, hogy szeretlek anélkül a hülye levél nélkül is.

Biztos fura kifejezés ült az arcomon, mert felnevetett.

- Nem, semmi OLYAN. Nem vagyok perverz.

- Nem gondoltam semmi rosszra.  - közöltem.

- Hogyne. - bólintott. Azzal átölelt, magához szorított, és megcsókolt...

- Tessék, ugye, nem bántottalak? - mondta utána.

- Nem. Nem is gondoltam, hogy bántasz.

- Azért. Na gyere ide! - ölelt magához.

- Szeretlek. - közöltem vele. De mire kimondtam, meg is bántam. - Basszus, bocs. Nem kell, hogy ezt mondd te is, meg nem akartalak így letámadni, csak valahogy ki kellett fejezzem, hogy mit érzek...

- Semmi gáz. Bár szerettem volna, ha én mondom előbb neked. De... én is szeretlek!

Ekkor megint megcsókolt, én pedig beletúrtam abba az isteni kócos hajába... <3

- Szeretlek. - súgta Adam még egyszer, én pedig majdnem elájultam a boldogságtól...