- Ki gondolta volna? - csóválta a fejét. - Biztos, hogy nem verte be előtte a fejét vagy valami?
- Ugyan már. - legyintettem. - Megváltozott. Mindenki megváltozhat.
- De ennyire?
- Ja, te is ennyire változtál meg. Bunkó menő srácból lettél normális és édes boyfriend. :D - nevettem.
- Aúú, ez fájt! :D Ezt nem gondolhatod komolyan.
- Pedig de.
- Akkor se szép fegyverként felhasználni ezt a tényt.
- Lehet, de ez van. Neked is adtam második esélyt... neki is jár.
- Értem. Büszke vagyok rád. - mosolygott.
- Köszi.
- Pontosan mit mondott, hogy ennyire levett a lábadról? Mert nagyon boldogak tűnsz, ugyanakkor ha valaki rosszat mond róla, ugrasz.
- Elmondott pár dolgot a múltjából. Hogy miért lett olyan, amilyen.
- És miért?
- Bocs, magánügy. Kérdezz meg őt, ha akarja, elmondja!
- Oké.
- Bár lehet, hogy nem. Te is benne vagy kicsit.
- Één? - csodálkozott. - Bocs, de mikor megismertem, már akkor ilyen volt.
- A tavalyi osztálykirándulásra gondolt. - pirultam el.
- Már nem azért. Abban ő is benne volt. Nem ellenkezett.
- De... ahh, nem mondhatok semmit, mert akkor pletykálnék. Keresd meg szünetben és beszélj vele!
- Rendben. - bólintott. - Nem megyünk? Mindjárt csöngetnek és tesi lesz.
- Dehogynem, menjünk.
Szóval elmentünk órára.
*
(A lányöltözőben)
Boldogan léptem be. Alex, Sophie és Hayley rögtön kérdezősködni kezdek.
- Mi volt?
- Mit mondott?
- Mi az, hogy kibékültetek?
- Kit szeret?
- Elengedi Adam-et?
- Hé, lassabban! Nevettem. Elmondok mindent, csak hagyjatok közben öltözni!
Átöltözés közben közben elmeséltem nekik mindent, amit elmondhattam. Természetesen Bia múltjáról nem mondtam semmit. Alex rögtön be akart rontani Bia-ék termébe, hogy kifaggassa, de szerencsére lebeszéltük erről.
- Később megkeresem. - fogadkozott.
- Szegény, sűrű napja lesz. - nevettem. - Adam is beszél vele, te is, lehet, hogy Jessy és Beckie is felkeresik.
- Ó, már túl vagyunk rajta!- lépett hozzánk Beckie.
- És nagyon sajnáljuk szegényt. - vette át a szót Jessy. - Nem is gondoltam volna róla.
- Ajj, ezt nem lehet kibírni! - dühöngött Alex. - Mindenki tud mindent, csak mi hárman nem.
- Ja, ez olyan idegesítő! - bólogatott Sophie. - De kibírjuk.
- Ja, erős nők vagyunk. - kiáltott Hayley, mire az egész osztály felnevetett. Ebben a pillanatban lépett be Tiana. Igen érdekes ruha volt rajta. Neonrózsaszín felső, ami nem takart túl sokat a felsőtestéből, ennyi erővel melltartóban is jöhetett volna. Ja, és egy szürke, térdig érő tréningnadrág, de nem a normál kényelmes fajtából, hanem a tapadós, 'mindent megmutatok' típus. :P Ó, és a cipője. Csillámos, strasszos hófehér csoda. Mindehhez lófarkat és legalább egy kiló sminket viselt, mintha nem órán lennénk, hanem egy bárban.
- Ööö... - hangzott az értelmes reakciónk. Tia elmosolyodott, mert azt hitte, hogy irigykedünk.
- Na mi van? - vigyorgott. - Nem lehet mindenki olyan slampos, mint ti.
Jessy és Beckie erre mérgesen fújt egyet. Ők a legdivatosabb csajok a suliban, gondolom kissé rosszul tűrik, ha legslamposozzák őket.
- Már bocs. - állt Tia elé Beckie. - Ez egy iskola. Tesióra, ahol keményen kell dolgozni. Nem fitnesszklub. Nem bár. Nem filmforgatás.
- Irigykedsz, hogy dögösebb vagyok, mint te.
- Aha, nagyon.
- Figyelj kislány, mindketten tudjuk, hogy gáz vagy. Legalább ne ennyire látványosan irigykednél. - ásított Tia.
- Hogy lehetsz ennyire egoista? - forgatta a szemét Jessy és megpróbálta elrángatni onnan Beckie-t. Tiana nem válaszolt.
- Lányok hol vagytok már? - ordított be az ajtón keresztül a tesitanár. - Becsöngettek 7 perce.
- Bocsánat. - mondtuk és sorban elindultunk kifelé. Tiana persze a sor elejére vágott és mosolyogva kezet fogott vele.
- Tiana St. Clair vagyok tanár úr. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogunk kijönni egymással.
- Én is nagyon örülök. - nézett végig a tanár Tiana-n. - De miért nem öltözött át?
- Mármint hova?
- Tesicuccba.
- Abban vagyok. - húzta ki magát a lány. A tanár úr erre inkább nem mondott semmit, valami olyasmit motyogott, hogy 'aháá' és intett, hogy kövessük. A terembe érve megtorpantunk. Ott voltak a fiúk. Mivel külön van a tesióra, igen meglepődtünk, hogy most mi van.
- A fiúk kihívnak titeket egy röpimeccsre lányok. - tájékoztatott minket a tanárunk. - A tanárnő amúgy is hiányzik, szóval ígyis-úgyis összevont óra lett volna.
- Röpimeccs... velük? - mutatott Sophie a nálunk átlagosan 1 fejjel nagyobb srácokra. - Kicsit igazságtalan, nem?
- Lányok. - rázta a fejét a tanárunk. - Jók vagytok, sokat gyakoroltunk. Megnyeritek.
- Megpróbáljuk. - bólintott Jessy.
- Ezt már szeretem. Fiúk, szereljetek hálót! Lányok, ti meg válasszatok 6 embert kezdőcsapatnak.
Ebből majdnem veszekedés lett. Tia mindenáron játszani akart. De Jessy nem akarta berakni a csapatba.
- Te meg Beckie benne vagytok, sőt Alex, a kis vörös liba és 2 abszolút érdektelen ember is. Én miért nem? - hisztizett Tiana.
- Ha tudnál hatig számolni, akkor tudnád, hogy azért, mert megvagyunk hatan nélküled is! - közölte Beckie. - És Amber és Barbara nem jelentéktelenek.
- Jó, akkor nem azok. De én játszani akarok.
- Majd leszel csere. Meg nem tudjuk hogy játszol.
- Jó, mielőtt egymásnak estek, játsszon helyettem. - mondtam közéjük állva.
- De Ami... kellenek a szerváid. - hebegte Beckie.
- Ellesztek nélkülem. Mutassa meg, mit tud! - böktem Tia felé a fejemmel.
- Ez kihívás, mi? Ne aggódj vöröske, ezerszer jobb vagyok nálad.
- Nem aggódom. - mosolyogtam és leültem. A tanárunk előhozta a labdát, rövid bemelegítést tartott, (kár volt leülni) és elkezdődött a játék.
A fiúk jók voltak. Jessy-éket se kellett félteni, hiszen nagyon összeszokott csapat vagyunk. Mármint Tiana nélkül. Tiana se volt rossz, nem az. Csak nem csapatjátékos. Mindent ő akart venni, nem rohant segíteni...
- Mozgasd már a fantasztikus seggedet! - ordított rá Jessy, mikor zsinórban a negyedik pontot bukták Tiana miatt.
- Oldjátok meg! - szólt vissza Tia. - Nem azért vagyok, hogy futkossak, mert ti bénák vagytok.
- Oké, ebből elég. - mondta Jessy, és intett, hogy időt kér. - Tiana, 10 másodperced van, hogy letakarodj a pályáról. Amanda, te meg gyere!
- Hogy mered? - visította Tiana.
- Ne húzd az időt kérlek! - szólt rá a tanár. - Csere van, mozogj.
Tiana felszegett fejjel vonult le a pályáról, és mikor elment mellettem, lökött rajtam egyet.
- Kösz, ezt miért kaptam? - szóltam utána.
- Mert utállak. - közölte. Pff, legalább őszinte.
- Tudod... nem érdekel. - mondtam és beálltam a helyemre.
- Végre! - sóhajtott Beckie.
Mostantól pörgött a játék. Na, nem mintha olyan jó lennék, hanem mert a többiek örültek, hogy megszabadultak Tia-tól. Sokat szoktunk ilyen felállásban játszani, szóval eléggé ismerjük egymást mozdulatait és hogy mikor kell segíteni és mikor hagyni. Ezért persze megnyertük a meccset.
- Szép volt lányok! - tapsolt a tanár. - Visszavágó?
- Persze! - ordítottuk. Azt is megnyertük. :D
*
(A nap végén)
- Hát, nem kérdezted. - nevettem. - Amúgy a többiek miatt van. Ők jók.
- Jaj persze. Hagyd abba az ellenkezést. Jó vagy és kész.
- Köszi.
- Tiana-n mi volt az a cucc?
- Nem tudom, de elég érdekesen nézett ki benne.
- Hidd el nekem, hogy sok srác csorgatta a nyálát miatta. Lehet, hogy ezért nyertetek. - tűnődött.
- Na persze! :D
- Jó mindegy. Nem sulis cucc, az tuti. Leginkább egy huszonéves nőn tudnám elképzelni, akit a pasija tart el, neki meg minden feladata az, hogy jól nézzen ki.
- Kb. De ez neki nem tűnik fel.
- Nem baj. Amúgy beszéltem Bia-val...
Ezt még megbeszéltük, aztán hazamentünk. Én egész hazáig azon röhögtem, hogy egyszer sikerült Tiana fejére ütnöm a labdát, aki ezen eléggé kiakadt. :D De nem baj, abszolút megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése