Köszönöm a türelmeteket!
Éppen elájulni készültem, amikor valaki karon fogott, felrántott (nem túl kedvesen) és beráncigált a mosdóba. Ott szó nélkül a falhoz állított, megnyitotta a csapot, alátartotta a kezét, majd az összegyűjtött vizet a képembe repítette. Természetesen csurom víz lettem, és persze, hogy fehér póló volt rajtam...
- Kösz szépen. - morogtam.
- Inkább köszönd meg, hogy nem hagylak elájulni. - hallottam a választ, bár nem éppen attól, akire számítottam.
- Bia?
- Nem, szerinted? Annyira bírom, hogy ilyen értelmesek egyesek. Látod, hogy én vagyok, nem? Ha meg látod, minek megkérdezni? Hátha mégsem én vagyok? - forgatta a szemét.
- Miért hoztál ide?
- Hogy ne a padlóról kelljen felmosni.
- De te miért tennél ilyet? Miért nem hagysz ott?
- Neked a jó se jó? - csattant fel. - Menj vissza, és nézd tovább, ha akarod.
- Jó, bocsi, csak nem értem, hogy miért tetted. Mióta ismerjük egymást, kölcsönös az utálat.
- Ez tény. De most per pillanat túl kellett lépnem ezen. - vont vállat.
- Miért?
- Az, hogy veled van Adam, lassan nem lesz annyira dühítő, hogy meg akarjalak fojtani. De ez... hogy jön egy új csaj, és lesmárolja... az nem fér bele.
- Nekem se, de mit tudok vele csinálni? - tártam szét a karomat.
- Felpofozod. Megtéped. Passz.
- Nem merem. Nem is tudok rendesen. Csak ahogy jön.
- Pedig megvan a technikája. :D Csak rá kell érezni.
- Jó, és hogyan? Gyakoroljak valakin?
Ebben a pillanatban lépett be a mosdóba Tiana. Ránk ügyet se vetve a tükörhöz lépett, és kenegetni kezdte a száját. Bia ördögi mosolyra húzta a száját. Ezt a mosolyát ismertem. Ez volt a 'neked annyi' mosolya.
- Figyelj és tanulj! - súgta oda. Odalépett Tia-hoz és megkocogtatta a vállát. - Bocsi.
- Igen? - nézett rá Tiana. Bia ebben a pillanatban akkorát behúzott neki, hogy Tia elesett. Utána belemarkolt a hajába, és keményen meghúzta.
- Bia, elég lesz! - rángattam odébb.
- Na, amatőrkém, ilyen egy igazi hajtépés. - porolta le magát büszkén. - Ne mondd, hogy nem érdemli meg!
Tia közben felkelt, és most ő tépett bele Bia hajába.
- Bocs, miért is érdemlem meg?
- Lesmároltad Adam-et. - mondtam.
- És?
- És neki a pasija, nekem meg a szerelmem. - mondta Bia, és nem érdekelte, hogy ez mennyire hülyén hangzik.
- Mi van? Ketten versengtek egy pasiért, és rajtam töltitek ki a dühötöket? - nevetett ki minket Tia. - Szánalmas.
- Bocs, szerintem sokkal szánalmasabb, hogy pár napja vagy itt, de máris rámászol egy srácra, akit nem is ismersz.
- Egyikőtökhöz sem illik. Te túl semmilyen vagy.- mutatott rám. - Te meg szőke.
- Anyád a szőke. - ugrott felé Bia. Még időben elkaptam.
- Nyugi, ez nem old meg semmit.
- Ja. Úgyis az enyém lesz a pasi. - értett egyet Tia.
- Bocs, nem tudom hallottad-e, de velem jár. Kb. 9 hónapja.
- Na és? Majd elveszem tőled. Nagy ügy... - legyintett.
- Oké Bia... - engedtem el. - Hogy is volt a szakszerű hajtépés?
*
(20 perc múlva)
Mindhármunk haja totál kócos volt. Tia arcán egy hatalmas vörös folt virított, Bia első támadásának eredményeként. Bia szája fel volt repedve, (hát igen, nem mindennap vágnak szájon egy hatalmas műkörmös kézzel), nekem pedig a jobb fülemtől a vállamig egy szép, vérző karmolás húzódott.
Nem is tudom pontosan, ki talált ránk. Csak az rémlik, hogy éppen egymáson fetrengtünk és vertük a másikat, ahol értük, mikor belépett Ms. Smith (of course...) és az igazgatóhelyettes. Szétszedtek minket, közölték, hogy azonnal menjünk az igazgatóiba, majd kaptunk egy sor: Nektek elment az eszetek, ezt nem ússzátok meg!-típusú mondatot.
Az igazgatóiban leültettek minket, azzal, hogy csöndben várjuk az igazgatót. Szóval, ülünk.
- Gratulálok! - nyávogta Tia.
- Mondd magadnak. Ha nem akarnál folyton ribancoskodni, nem lennénk itt. - vágott közbe Bia.
-Tudod ki a ribanc... - hüledezett Tia.
- Pontosan tudjuk. - hajoltam át Bia-n. - Te.
- Elmész te a picsába! - emelte ütésre a kezét Tiana. Bia azonban közbeszólt.
- Hé, ha akarsz egy monoklit a másik szemedhez is, csak nyugodtan. Amúgy hagyd békén!
Tia keze lehanyatlott.
- Oké. Titeket úgyis kicsapnak. Velem ezt nem tehetik meg. Daniel St. Clair lányával nem tehetik meg.
- Nyugodjon meg Miss St. Clair, nagyon is megtehetjük! - hallottuk az igazgatónő hangját. Rémülten felálltunk és ránéztük. - Jóságos istenem, mit műveltek maguk? Hogy néznek ki? Elment az eszük?
- Igazgatónő mi csak... - kezdte volna Bia, de az igazgató intett, hogy üljünk le, és csönd.
- Először is. - ült le velünk szemben. - Meghallgatom mindhármójukat. Aztán majd eldöntjük mi lesz. Ne reménykedjenek túlzottan...
Elmondtuk a történetet, az igazgatónő pedig csendben hallgatott.
- Tehát Miss St. Clair megcsókolt egy fiút, aki nem más, mint Parker kisasszony fiúja. Ezért Miss Taylor, aki szintén szerelmes a srácba, megverte Miss St. Clair-t... miért is?
- Mert hogy jön ő ahhoz, hogy elvegye a mi Adam-ünket? - magyarázta Bia.
- Az ÖNÖK Adam-jét?
- Amanda-ét, de az részletkérdés.
- Hát rendben, önök tudják. Ha jól értem, ez a bizonyos Adam, nem más, mint Mr. Sacks a 11/C-ből.
- Igen, ő.
- Jobb lesz, ha elbeszélgetek vele. Addig is menjenek le az orvosiba. Vérzik mindenük. Borzasztó.
Csendben elindultunk. Bementünk az orvosiba. A védőnő kicsit megrémült, mikor meglátott. Mondjuk, teljesen jogosan, hiszen kb. egy horrorfilm főszereplőjének éreztem magam... Valahogy összerakott minket. (Rengeteg vatta, géz és fertőtlenítő segítségével.) Utána visszamentünk az igazgatóiba.
- Hölgyeim. - kezdte az igazgatónő. - Elbeszélgettem Mr. Sacks-szal. És döntöttem az önök sorsáról.
Adam a sarokban állt. Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit.
- Könyörgök... - suttogtam.
- Mindhármuknak ez az első esete nálam. - folytatta a diri. - Ezért kivételesen úgy döntöttem, hogy nem csapom ki magukat. De még egy stikli, egy apró csíny és repülnek!
- Köszönjük igazgatónő! - hálálkodtunk Bia-val.
- Taylor és Parker kisasszony, önöknek meg kell tanulniuk kordában tartani az indulataikat. Komolyan fontolóra vettem, hogy beutalom önöket az iskolapszichológushoz. De nem tettem. Viszont. A büntetés sem maradhat el. Mindhárman igazgatóit kapnak.
- Én miért? - nyávogott Tiana.
- Miss St. Clair, nem telt el egy hét, de botrányt okozott. Szerintem fogja be! ÉS a leghatározottabban megtiltom, hogy molesztálja Mr. Sacks-ot!
- Inkább ne mehessen a közelébe. - szólt hozzá Bia.
- Taylor kisasszony, szerintem ne szóljon bele. Önnél hezitáltam a legtöbbet. Végül is, Ön kezdte a verekedést.
- Elnézést.
- Most pedig menjenek. El kell intéznem a papírmunkát.
Boldogan távoztunk. A folyosón összenéztünk Bia-val.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Beszélnünk kéne. Délután ráérsz?
- Bocs, karatém lesz. - mondta, mire elnevettük magunkat. - Amúgy nem... találkozom egy régi baráttal. Holnap nem jó?
- Dehogynem. Tökéletes.
- Akkor holnap délután. Majd megbeszéljük, hogy hol és mikor. Na sziasztok.
- Szia.
- Visszakapjátok ezt még. - vonult el mellettem Tia.
- Kuss ribanc! - szólt vissza Bia.
Miután távoztak, Adam megölelt.
- Ami, annyira féltem, hogy kicsapnak.
- Én is. De mégsem csaptak ki.
- Még jó. - mondta, azzal megcsókolt.
- Bia-n csodálkoztam. - mondta mikor elengedett.
- Én is. De majd meglátjuk, mit akar.
- Ja. Ha engem, akkor verd meg!
- Kösz. - nevettem felszabadultan, a mai napon először...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése