Dupla randi

 Sziasztok!
Mivel az volt a kérés, hogy itt is legyen monológ, mostantól lesz. (Múltkor kiment a fejemből...)
Adam és Pete elég keveset szerepel, ezért igyekszem őket nagyobb szerephez juttatni. :)



 A hétvégén találkoztam Adam-mel, mert már elég régen voltunk valahol csak ketten. Plusz, meg kellett beszélnünk a farsangot, meg Cody-t. Adam látásból ismerte a srácot, meg  2 évvel ezelőtt együtt kosaraztak, ezért gondoltam, biztos tud valamit. A parkban találkoztunk, hiszen nem volt annyira hideg. Bár mára havat ígértek, úgyhogy még érhetnek meglepetések. Mint nyáron, a viharral... :)
- Szia! - ugrottam Adam nyakába.
- Én is örülök neked, de ne nyomj agyon! - nevetett. Mikor leszálltam róla, elindultunk.
- Hallottam pár dolgot a farsangi buliról. - kezdte Adam. Természetesen elmeséltem neki elég sok mindent, de a zavaros és ideges hadarásomból nem tudom, mennyit értett.
- Miket? És kitől?
- Bia osztályából, a végzősöktől, a mi osztályunkból. Rengetegen beszélnek erről. Cody-t kirúgták. Ő volt az egyik legmenőbb végzős. Kosaras, helyes, lányok álma...
- És életük megnyomorítója... - tettem hozzá.
- Ezt hogy érted?
Elmeséltem neki a sztorit Corny barátnőjéről. Adam nem győzött sajnálkozni.
- Ezt ma hallom először. Nem hittem, hogy ilyen szörnyűségre képes. Szegény lány...
- Ja. De azok után, amit Sophie-val csinált... nem tudok nagyon csodálkozni.
- Mi van Sophie-val? - torpant meg Adam, amitől én majdnem orra buktam, mivel ugye a kezét fogtam. - Azt tudom, hogy levetkőzött, de történt valami durvább dolog? Terhes, vagy mi?
- Jaj, nem dehogy. Csak utána ribancnak nevezte meg ilyesmik, és Sophie nagyon megbántódott, és azóta is elég érzékeny.
- Nem csodálom. Cody egy szemét állat, csak nem értem, hogy miért nem vettem eddig észre. Mikor kosaraztunk, jó fejnek tűnt.
- Persze, mert kicsi voltál, és imponált, hogy idősebb, és mégis beszél veled.  - mosolyogtam rá.
- Lehet. - értett egyet.
- Beszéljünk másról! Tele van a hócipőm a sráccal.
- Lassan nekem is. De oké. Miről beszéljünk?
- Mi van Cecy-vel?
- Jól van, köszi. Még elég új neki a suli, de mivel ott van neki Riry, ezért nem fél annyira... már.
Cecy odament gimibe, ahová Riry is jár. Mivel a lányok évek óta ismerik egymást, Cecy nem parázott annyira a sulitól.
- Miért, régebben félt?
- Hát... az elején ugye félt, azt mondta is neked. Meg volt egy nagy vitája az egyik lánnyal az osztályából, mert a csaj azt mondta neki, hogy csak Riry miatt került be, hiszen nem is ügyes.
- Ú... - húztam el a számat. - Nagyon kedves lány lehet.
- Laura? Laura az egyik legundokabb lány, akit valaha láttam. Olyan, mint Bia, csak piciben, és kétszer gonoszabban.
- Mini Bia...  - próbáltam elképzelni. - És Cecy mit csinált a csajjal?
- Ordítva kikérte magának, aztán lekevert neki egy pofont.
- Hú, de harcias tesód van!
- Ugyan... ráadásul nem kapott érte semmit.
- Hogyhogy?
- Laura nem mert szólni a tanároknak, és mivel ketten voltak csak ott, más nem is tudott róla. De kihívta Cecy-t egy táncversenyre.
- Mint egy film. - lelkesedtem.
- Kb. csak itt éppen Laura nyert. Ott nem ketten voltak, mert Laura elhívta a barátait is, akik a megfelelő pillanatban elgáncsolták Cecy-t. Meg megvédték Laura-t.
- Cecy nem akar bosszút állni? Mert a csaj megérdemli.
- Dehogynem. Beszélt az osztályfőnökével és Riry-vel, és szerveznek egy sulin belüli táncversenyt. Cecy itt szeretné legyőzni Laura-t.
- Okos. Mikor lesz a verseny?
- Március 2. hétvégéjén. Ott a helyetek a lányokkal. Meg lehet nézni, a család úgyis megy, ti meg biztos kíváncsiak vagytok Riry-re.
- Igazad van, köszi a lehetőséget, elmegyünk! - ujjongtam.
Még sétáltunk egy kicsit, aztán úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza, mert kezdett egyre hidegebb lenni. Adam nevetve mondta, hogy versenyezzünk, addig se fázunk. Így hát futni kezdtünk. Adam sokkal gyorsabb volt, nem volt könnyű utolérni.
Nagy nehezen megelőztem, de csak azért, mert neki ki kellett kerülnie egy kutyát sétáltató hölgyet. Már méterekkel vezettem, és nevetve fordultam hátra.
- Én nyerek! - kiáltottam vissza, azonban a következő pillanatban valami keménynek ütköztem. A kemény valami feldőlt, velem együtt. Adam utolért, és nagyon nevetett. Én szemügyre vettem a valamit, aminek neki mentem. Nem kellett volna.
- Pete? - ugrottam talpra rémülten.
- Amanda? - kérdezte a srác, aki időközben maga is felkelt, és felsegített egy lányt a földről, akit szintén én taroltam le. A lánynak barna haja volt, bájos arca, és hihetetlenül pici volt. Azonban a bájos arca hirtelen haragossá változott.

A lány

-  Mondd, mégis hogy képzelted ezt? - esett nekem. Persze, csak szavakkal. - Éppen csókolózom a pasimmal, erre te nekünk rohansz. Nincs szemed?
Hoppá, úgy tűnik Pete új barátnőjét, Miranda-t sikerült a padlóra -jelen esetben kavicsos útra-küldenem.
- Ne haragudj! Éppen versenyt futottunk a barátommal. - mutattam Adam-re.
- Jó ég, hány évesek vagytok? - forgatta a szemét a csaj. - Öt?
- Miranda... - tette a vállára a kezét Pete. - Véletlen volt.
- Jó, persze... - pufogott a csaj.  - Engem mindenki büntetlenül feldönthet. Igazad van.
- Most miért vagy ilyen bébi? - ölelte át Pete, de a csaj ellökte a kezét.
- Szállj le rólam, oké? Nem vagyok jó kedvemben.
- Szerintem jobb, ha megyünk. - súgta oda Adam. Én bólintottam, és el is indultunk, de Pete megállított.
- Máris mentek?
- Miért, talán csevegjünk egy kicsit? - fordult hozzá Adam. - Jó kedvemben vagyok, ne idegesíts fel. Örülj, hogy még egyben vagy.
- Miről beszélsz?
- Nem kell a tudatlant játszani, elmesélte, hogy mit tettél vele. - bökött felém a fejével Adam. Pete rám nézett, és elkomorult.
- Képes voltál elmesélni neki? - kérdezte tőlem.
- Mit vártál? - förmedtem rá. - Hogy eltitkolok előle egy ilyen dolgot? Ennyire nem lehetsz naiv. Erről tudnia kell.
- Aha... értem. - bólogatott Pete.
- Ami, menjünk, mert még megverem. - suttogta Adam. Elindultunk, de Pete elkapta a karomat.
- Ne menjetek még!
- Látom, tényleg nem érted a szép szót. - dühöngött Adam. - Engedd el vagy tényleg kapsz egyet!
Ekkor Miranda lépett közbe.
- Lemaradtam valamiről? Csak mert úgy tűnik, ti mind ismeritek egymást.
- Úgy is van. - mosolygott Pete.
- Sajnos... - motyogtam, de szerencsére senki sem hallotta.
- Srácok, bemutatom nektek a barátnőmet. - fontoskodott Pete. - Ő itt Miranda, a legszebb csaj a világon.
Miranda egy kedvesnek hangzó 'helló'-val üdvözölt minket.
- Ők pedig... - folytatta Pete. - Adam Sacks, tavaly a húgom párja volt a cserediákprogramban.
- Szia Adam, örülök, hogy megismerhetlek! - bájolgott Miranda, de látszott rajta, hogy teljesen érdektelenek vagyunk számára.
- Ő itt.. - karolt át Pete. - Amanda Parker, a húgom egyik legjobb barátnője, és Adam csaja.
- Izé... szia. - nyögtem ki nagy nehezen, és próbáltam lefejteni magamról Pete karját.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mosolygott Miranda, de látszott, hogy nem tetszik neki, ahogy Pete engem ölelget. Hogy őszinte legyek, nekem sem tetszett.
- Hol találkoztatok? - dobtam be egy kérdést. - Az egyetemen?
- Ugyan. - legyintett Pete. - Egy kávézóban találkoztunk. Azonnal kiszúrtam, hiszen annyira cuki.
- Akkor... - gondolkozott Adam, miközben én végre kiszabadultam Pete karjából. - Még nem vagy egyetemista? Vagy igen?
- Nem, még nem. Idén fogok érettségizni. Vagyis 18 vagyok, de tudod, ezt nem illik megkérdezni. - kacsintott Miranda. Na, lehet, hogy mégsem annyira bunkó!
- Nem idős hozzád egy kicsit Pete? - kérdeztem. Persze, ez volt a beugratós kérdés, és Pete be is dőlt.
- Idős? Én? Na ne!! A fiú legyen idősebb. Pár évvel. A lány pedig fiatalabb. 2-3 évvel. - mondta, és a végén egyértelműen intett nekem. Senki nem vette észre rajtam kívül, de én azonnal Adam-hez bújtam.
- Igaza van. - értett egyet a lány. - Egy srác legyen idősebb.
- Oké. - mondta Adam. Majd rám pillantott. - Fázol?
- Aha. - mondtam, ugyanis remegtem. Na, nem a hidegtől, hanem attól, hogy Pete itt van.
- Menjünk. Sziasztok! - köszönt el Adam. Elindultunk, de én még visszafordultam.
- Pete, amúgy hogy kerültök ide?
- Igaz, nem is mondtam a jó hírt! - karolta át Miranda derekát. - Miranda jövőre ide jön egyetemre. Én pedig jövök vele. Most éppen lakást keresünk.
- Mikor költöztök ide?
- 3-4 hónap múlva. Vagy kicsit több. Maximum félév. - mondta Pete, nekem meg kiszaladt az arcomból a vér. Félév, és vége a nyugalmamnak!!! Ne!!
Adam látta, hogy gáz van, és elrángatott onnan. Hazafelé egész végig ezen pörögtem, és Adam-et is szórakoztattam vele.
- Figyelj! - mondta Adam, mikor már hatodszor kezdtem el a "Mi lesz, ha ideköltözik?" kezdetű monológomat. - Nem hagyjuk, hogy szétválasszon, oké? Mert szeretjük egymást.
- Igen. - suttogtam. - De félek.
- Ne félj! Itt vagyok, és megvédelek.
- Ajánlom is. - vigyorogtam.
Elköszöntünk, és hazamentünk. Mikor beléptem a kertkapun, esni kezdett a hó. Felnéztem az égre.
- Hát igen... - motyogtam. - Minden úgy van, ahogy megígérték. Esik a hó, és újra láttam Pete-et. Mostantól nem hiszek a véletlenben...
Miután ezt ilyen bölcsen megállapítottam, bementem, mert nem akartam, hogy elázzon a cipőm.




Remélem tetszett, szilveszterkor még jövök!! :)