Corny terve

- Gyorsan, gyorsan, gyorsan! - mondta fojtott hangon Corny, miközben megpróbáltunk úgy beállni a mosdó ajtó mögé, hogy ne látszódjunk ki. - Mindjárt itt lesz.
- Nyugi már. - szólt vissza Hayley, aki kicsit ideges volt, mert már vagy negyedszer léptem a lábára.
- Ne felejtsétek el levideózni!  - figyelmeztetett Corny.
- Oké, persze.  - mondtuk, és bekapcsoltuk a videót. Pillanatokon belül mindenki elkáromkodta magát.
- Bakker, ez lemerült! - néztem össze Hayley-vel és Alex-szel.
- A mienk is. - mondta a 2 lány.
- Az enyém nem! - mosolygott Sophie, de a jókedve hamar elszállt. - Ja, de nincs elég memória...
- Mert minden cuki vackot letöltesz. - puffogtam.
- Nehogy már az én hibám legyen, hogy nem töltötted fel a telódat!!
- Lányok, elég! Itt az enyém. - adta be nekünk Corny a telefonját.
- Hogy kell kezelni? - forgatta Sophie.
- Ne legyetek már műszaki analfabéták! - dühöngött Hayley. - Majd én, oké?
- Persze, csak fogjátok be, mert jön! - szólt ingerülten Corny. Hayley elindította a felvételt.
- Szia Corny! - hallottuk Cody hangját.
- Szia Cody! Kösz, hogy eljöttél.
- Ha már ennyire kértél engem.  - mondta a srác olyan hangon, amivel anno Sophie-t is fűzte.
- Persze, hiszen szerettem volna gratulálni neked! - Corny hangja olyan volt, mint egy rajongó kislányé. - Mit képzel magáról az a kiscsaj? Meg akar szerezni magának?
- Tudod, nyuszikám, népszerű vagyok. - mondta Cody, és a hangokból ítélve megpróbálta megölelni a lányt.
- Igen, persze, tudom.  - hadarta Corny, és az ajtó felé hátrált. Ezt éreztük, hiszen a következő pillanatban nekünk nyomódott az ajtó.
- Aú, ez fáj! - sziszegte Alex. - Húzz vissza, és öleld meg!
Corny úgy tűnik hallotta, mert az ajtó már nem nyomott bele minket a falba...Corny helyette az ajtó melletti falhoz állt, így mi pont láttunk mindent. Corny a falat támasztotta, Cody pedig előtte állt.
- Tehát szépségem...  - tért a tárgyra Cody. - Miért is nem akartad, hogy Sophie megszerezzen engem?
- Hát... öööö..... tudod...
- Jól sejtem, hogy azért, mert VALAKI más akart megszerezni magának?
Corny nem válaszolt rögtön, helyette segélykérően nézett felénk. Mivel Hayley állt legkívül, hevesen bólogatott, hogy menjen bele a játékba.
- Jól sejted. - mondta Corny, és hihetetlen színészi tehetségének kellett lennie, mert a hangja tényleg olyan volt, mintha epekedne a srácért. Még a szemei is nagyobbra nyíltak. - Nem viseltem volna el, ha megkap! Évek óta szeretlek. Mikor hallottam, hogy leitattad, és már nem sok van hátra ADDIG... begurultam, és azonnal tudtam, hogy meg kell akadályoznom. Ha az övé lennél, nem viselném el. Miért itattad le?
Ennél a pontnál Corny drámaian megremegtette a hangját és a szempilláit is. Cody persze bevette.
- Bébi, ne sírj! - mondta, és átölelte. Corny-nak valószínűleg elállt a lélegzete is, mert igaz, hogy Cody a derekát ölelte, a keze kissé máshol járt. - Nem gondoltam át. Nem hittem volna, hogy egy ilyen jó csaj, mint te, szerethet engem. Ezért, mikor láttam, hogy Sophie Sobrado ennyire hülye és semmi veszélyérzete nincs, gondoltam, jó móka lesz. Ezért szereztem piát, leitattam, és már majdnem elértük az est fénypontját, amikor megjelentél. Persze, őt védted, ezért pláne nem gondoltam arra, hogy kellek neked. De mikor tegnap este leírtad nekem chat-en, hogy mi a valóság, nagyon boldoggá tettél. Nem is értem, hogy mit foglalkoztam azzal a kis ribanccal... csak az nem tiszta, hogy miért kellett ma idejönnöm, hogy újra elmondd, amit tegnap óta tudok?
- Szerettem volna élőben is elmondani. - mondta Corny. - Nagyon nagy megrázkódtatás volt nekem az a dolog...
- Arra gondolsz, hogy majdnem lefeküdtem Sophie-val?
- Igen. - görbítette le újra a száját Corny. - Már csak egyet szeretnék tudni. Ha nem mentem volna be, meddig mentél volna el?
- Hm... biztosan szereztem volna egy kellemes estét magamnak. - mondta Cody. - Meg a csajnak is. Bár neki csak az este lett volna kellemes, utána tuti bűntudata lett volna...
- Jó, hogy nem tetted meg. Szegény, eléggé nyomorék így is. - mondta Corny, mi pedig majdnem felröhögtünk, annyira nem illett hozzá az ilyen duma...
 Cody azonban elvigyorodott, és szájon csókolta Corny-t. Mi döbbenten álltunk az ajtó mögött! Azért ez már sok. Corny azt mondta, eljátssza, hogy szereti a srácot, de szó se volt arról, hogy a srác smárolhat vele, miközben a fenekét tapizza...
Ideges krákogás szakította félbe Cody-ék csókját. Kilestünk, és az igazgató állt ott.
- Fiatalember, a maga helyében ennyire nem élvezném a helyzetet! - mondta szigorúan. - Hiszen ebben a pillanatban rúgatta ki magát!
- Tessék? - kérdezte Cody.
- Jól hallotta. Miután ilyen büszkén ecsetelte, hogy hogyan itatott le és erőszakolt meg... azaz, arra nem került sor,  ha jól értem... egy tizenegyedikes lányt... ne is álmodjon tovább arról, hogy maradhat!
- De az érettségi... a sportkarrierem....
- Kezdjen magával, amit akar, de ne az én iskolámban! - mondta ellentmondást nem tűrően az igazgató. - A mai naptól kezdve nem tartozik ide. Csomagolhat, menjen! A szüleit még ma értesítem.
Cody felordított, és elrohant.
- Hölgyeim, kijöhetnek az ajtó mögül! - nevetett az igazgató, mi pedig semmit sem értve előléptünk. Honnan tudta, hogy ott vagyunk?
- Lányok, bocs, hogy nem avattalak be titeket. - kezdte Corny. - Az igazgató úr is tudott a dologról. Tegnap megkerestem őt a tervemmel, és nagyon érdekelte, hogy a suli egyik legjobb sportolójáról szóló pletykák igazak-e. Úgyhogy végighallgatta a beszélgetést... telefonon át.
- De nálunk van a telód... - mondta Sophie.
- Ja, igen. De anyukám telefonja, meg nálam van. - kacsintott Corny.
- Hú! - mondtuk kórusban. Erre nem lehet mit mondani. Corny egy zseni.
- Tényleg kirúgta Cody-t? - kérdezte Sophie.
- Igen. Hiába van már csak 2 hónap az érettségiig, nem fogja itt nekem rontani a légkört. Már volt egy hasonló esete, nem tűröm, hogy újra megússza. - mondta az igazgató, azzal sarkon fordult. - Elintézem a hivatalos dolgokat a kirúgással kapcsolatban, úgyhogy Sophia ne aggódj, minden rendben lesz!
Örömujjongásban törtünk ki, és nagyon sokáig ölelgettük Corny-t.
Délután elmentünk sütizni egyet, hiszen ezt meg kell ünnepelni. Corny elmesélte, hogy Cody-nak mi volt a másik esete.
- Mikor megismertem, még nem tudtam, hogy ekkora bunkó, úgyhogy egy darabig tényleg tetszett. De hamar elmúlt, mikor a legjobb barátnőmnek, Christina-nak udvarolt. Mindez kilencedikben volt, úgyhogy nem tudhattok róla... akkor nem farsang volt, hanem szilveszter, és persze buli. A sztori a szokásos: Cody udvarol Christi-nek, Christi-nek nagyon bejön a srác, elmennek ketten egy szobába, Cody valami ügyes dumával ráveszi a barátnőmet, hogy igyon, Christi tök részeg lesz...
- Mint én. - suttogta Sophie.
- Ja, csak akkor nem volt senki, aki időben érkezett volna... - sóhajtott Corny. - Cody kb. megerőszakolta a legjobb barátnőmet, mert azért egy idő után Christi-ben is megszólalt valami, hogy ezt nem kéne.... de Cody már akkor is ilyen volt... és az lett, amit ő akart. Christi nem mondta el az igazgatónak az esetet, csak én tudtam róla... de szegény csaj teljesen kikészült, ostorozta magát, végül sulit váltott, és sose láttam többet. Én persze elmondtam mindent az igazgatónak, de akkor már késő volt. Szükség lett volna Christi vallomására is, de Christi nem volt hajlandó beszélni erről. Szó szerint eltűnt....
- Istenem... - mondta Sophie. - Akkor ezért utálod annyira?
- Igen. Tönkretette a legjobb barátnőmet.
- Most megbosszultad, nem? - próbálta menteni a hangulatot Alex.
- Dehogynem. - vigyorodott el Corny. - Most megkapta, amit érdemelt.
- Azt áruld el, hogy miért kellettünk a mai esethez mi is, ha az igazgató tudott róla? - kérdeztem.
- Ha lett volna valami gáz anyukám telójával, akkor jött volna a videó. Meg persze, gondolom, látni és hallani akartátok, hogy mi lesz.
- Király vagy Corny!
- Volt pár rész, amikor elhittem, hogy tényleg belezúgtál. - mondta Hayley.
- Színjátszó. - nevetett Corny. - Nem nagy kunszt, majd megtanítalak titeket pár trükkre.
- Köszi, kedves vagy! - mondtuk mosolyogva.
Azzal vidáman beszélgettük tovább, szót sem ejtve Cody-ról.