2014. október 5., vasárnap

Nem igazán publikus dolog...

Nem szoktam ilyeneket feljegyezni, de muszáj. Hiszen ez történik velem, ez a legfontosabb az életemben, ezért vagyok boldog. Úgy gondolom, hogy mivel ez egy napló-féleség, senki sem fogja elolvasni, hiszen magamnak írom...
Akkor lássuk.
Újabban, mikor Adam-mel vagyok, olyan érzésem van, mintha várna valamire. De mire?
Folyton olyan átható pillantással néz, hogy beleborzongok. Néha elkapom egy pillantását, mikor végigmér. Ő ezt nem veszi észre, de én mindig észlelem, ha bámul.
Nem zavar, hogy bámul, mert ha jár velem, akkor gondolom tetszem neki... azaz, nem gondolom, hiszen ezért jár velem. Nem? Kivéve, ha csak azért, hogy legyen valakije... oké, nyugodj le Amanda!
Meg aztán.... ott van AZ a dolog is. 17 éves vagyok. Jövőre 18 leszek. Aztán 19, aztán 20, utána pedig nagykorú. Milyen jó vagyok matekból... :D
A legtöbb lány az én koromban már rég... szóval, igen. Én meg nem. Nem vagyok képes erre. MI A FRANCNAK GONDOLKOZOM ILYENEKEN EGYÁLTALÁN?????????
Ja, megvan. A Valentin-napi 'Adam ráfekszik Amira, Ami megdöbben, de közben élvezi is' dolog miatt.
De akkor is. Tudom, hogy tök normális, ha ilyeneken parázok, meg minden, de nem ismerek magamra...
Beckie és Jessy szerint ez az élet része, nem kell rajta sokat agyalni, mert előbb-utóbb becsavarodsz. Szerintem, én túl vagyok rajta! :D
Oké, térjünk vissza. Ez most egy lelkizős- agyalós írásmű lesz.
Szeretem Adam-et. Az életemnél is jobban. De nem állok készen ARRA.
Úgy értem, ő biztos már régen készen áll rá, hiszen az osztálykiránduláson is... Bia-val. Ha csak eszembe jut, hányni akarok.
Jajj! Velem van a baj, vagy Bia-val?
Persze, majdnem felnőttek vagyunk. De kiskorúak. Bia túl hogy is mondjam.... könnyűvérű, meg heves, ő nagyon könnyen felpörög, és nem fél semmitől. Ez az egy, amit irigylek tőle. Semmi nem hozza zavarba, és sose mutatja, hogy megijedt.
Én meg... ha valaki csúnyán néz rám, lelkiismeret furdalásom lesz. Félős vagyok, és nagyon könnyen zavarba lehet hozni. Nick és Rob viccein is képes vagyok elpirulni.
Oké, kezd elegem lenni, és érzem, hogy közeleg a pánikroham.
Lehet, hogy ciki lesz, de meg kellene beszélnem az aggodalmaimat Adam-mel. Csak, mielőtt meglepetés ér... mármint, Jessy meg Beckie gyakran alszik a srácoknál. Én még nem aludtam Adam-nél. És még nem érzem, hogy felkészültem volna rá...
Félek, de Adam-nek tudnia kell... végül is, a pasim. Ha szeret, biztosan megérti...
Jesszus, esküszöm nem értem, ezt minek írtam le?? Ja, megvan. Feszültséglevezetés céljából... :)








2 megjegyzés:

  1. Hát ehhez a részhez nincs semmi hozzá fűzni valóm csak annyi hogy majd meglátjuk mi lesz belőle
    Xxx,Lia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd lesz valami belőle, nyugi... már kezd összeállni, hogy hogyan kéne folytatni... az elmúlt pár hétben ihlethiányban szenvedtem az Amanda-sztorit illetően... de most megint jönnek az ötletek, úgyhogy: i'll coming back :D

      Törlés