Hihetetlen, hogy utoljára kell ideírnom ezt és azt is, hogy sajnálom, hogy megint késtem. Múlthéten szalagavatón voltam, vasárnap meg barátnőkkel találkoztam, akiket 3 hónapja nem láttam.
Ez az utolsó bejegyzés ezen a blogon, ami eszméletlenül furcsa. Mikor elindult, azzal a céllal kezdtem el írni, hogy kiírom magamból a bennem kavargó kérdéseket, és megalkotom saját magam vöröshajú (mindig vörös akartam lenni), kicsitmás verzióját. 4,5 év után bevallom, hogy igazából én vagyok Amanda. Vagyis az alapja. Reméltem, hogyha megírom ennek a "kicsit olyan, mint én" lánynak a történetét, választ kapok arra is, hogy mit csinálok rosszul a saját valós életemben. Kívülről látva mindig más. Mondhatjuk tehát, hogy Amanda terápiás céllal született meg.
Pontosan emiatt, nem is vártam kommenteket az elején, plusz tudtam, hogy ilyen gimis lány blogból rengeteg van, úgyhogy nem hittem/gondoltam, hogy pont az enyém lesz az, amit bárki elolvasna.
Jó, Amanda nem teljesen olyan, mint a többi blog főhősnő, mert sokkal szerencsétlenebb, nem sminkel, nem balhézik a szüleivel... Direkt nem írtam bele olyanokat, hogy "ma ezt vettem fel "és nem szúrtam be képeket a napi outfit-ekről, mert engem ez egyszerűen nem érdekel. Igen, vannak képek ruhákról, de akkor indokolt volt az illusztráció.
Amanda egész világa, az egész univerzum
Az egyetlen kivétel Bia, aki elég közeli és fontos szereplő, mégis teljesen kitalált. Fogalmam sincs, hogy honnan jött, egyszer kipattant a fejemből a szőke cicababa ötlete és igen hálás téma volt, úgyhogy maradt.
Vannak misztikus dolgok a bloggal kapcsolatban, pl. Adam karaktere. Őt akkor alkottam meg, mikor éppen szingli korszakomat éltem. Mikor pedig összejöttem a barátommal, kiderült, hogy vannak ám hasonlóságok a 2 srác között. Pl. A barátomnak is van egy húga, aki 2 évvel fiatalabb nála.
A történet néhány eleme megvalósult, miután leírtam, nem pont ugyanúgy, de belegondolva, volt hasonlóság többször is. Pl. Kirándulásos hisztik, srác, aki hirtelen érdeklődni kezdett, pedig foglalt voltam
Tehát csak óvatosan a blogolással! :D
Sok olyan időszak volt, amikor abba akartam hagyni az egészet, mert sok időt elvett és egy idő után hiányzott valami visszajelzés a munkámról. Kb. 1 év kellett, hogy elkezdjenek rendszeresen kommentelni az olvasók, és nagyon jó érzés volt. Hullámzó az érdeklődés persze, a végefelé alig voltak kommentek, de addigra már eltökéltem, hogy befejezem. Igazából az elejétől kezdve egyértelmű volt, hogy befejezem, általában végigcsinálom a dolgokat.
Még egy kulisszatitok: a legtöbb esemény írás közben született meg. Annyi volt a fejemben, mikor nekiültem írni, hogy Amanda össze fog jönni Adam-mel, valamint a karakterek közül Sophie és családja, Alex családja, Beckie, Jessy és a 3 srác volt meg. (Plusz nyilván a Parker family is.) Mindenki más és az összes esemény abban a pillanatban jött létre, ahogy leírtam azt a mondatot. Imádtam írni. Leültem és csak gépeltem. Ömlöttek belőlem a gondolatok és ez az egész kreált világ leírása és eseményei, gondolkodni sem kellett. Olyan volt, mintha Amanda mindig is ott várt volna, hogy egyszer leírjam a történetét.
Az őszinte percek végén, még annyit szeretnék elmondani, hogy eszméletlenül hálás vagyok minden kedves szóért, támogatásért és azért, hogy vártátok az új részeket. Ennek a sztorinak itt vége van, de ez nem azt jelenti, hogy nem lesz másik.
- A Must továbbra is működni fog, most, hogy Amanda-t lezártam, teljes gőzzel tudok arra koncentrálni.
- LESZ új sztorim. Mindenképpen. Nem ígérem, hogy nemsokára, de lesz. A kis csapat 2. generációjának a sorsát is érdemes lenne papírra (azaz képernyőre) vetni, így nem maradnánk enélkül a világ nélkül, amit én nagyon megszerettem és remélem ti is.
- Tervezek egy teljesen új témájú történetet is, erről nem árulok el többet, mert csak ötlet még. De teljesen más, mint Amanda, nem ennyire tinis meg rózsaszín.
- Bármilyen új történet leghamarabb nyáron várható.
- Amanda egyetemi életének leírását, mint blogot elvetettem, mert nem tudnék túl sok újdonságot belevinni. Bárki bármit mond, az egyetem olyan, mint a gimi, csak nagyban. :)
Köszönöm Vivinek, aki hatalmas meglepetést okozott nekem azzal, hogy reagált az Epilógusra, mikor hónapok óta senki nem írt semmit.
Köszönöm Évinek, aki a vicces kommentjeivel mindig bearanyozta a napomat, és aki nem mellesleg a barátom húga. :) ;)
Köszönöm a barátomnak, hogy szeret engem, ezáltal olyan nyugodt és boldog tudok lenni, hogy van energiám és kedvem írogatni. Ez nem tartozik szorosan ide, mert sokáig nem is tudott arról, hogy blogolok, de nem baj. Jólesik leírni.
Köszönöm azoknak, akik 113 megtekintést összehoztak a blogomra egy nap alatt. Köszönöm azoknak, akik akár egy kommenttel is hozzájárultak ahhoz, hogy jókedvem legyen. Köszönöm mindenkinek, aki a "Névtelen" címke mögé bújva nyilvánított véleményt. Köszönöm, hogy megértettétek, hogy nem árulom el a rendes nevemet, bár többször erősen gondolkodtam rajta.
Mindenkinek köszönök mindent, aki bármilyen formában hozzásegített ahhoz, hogy befejezzem ezt a történetet.
2013. június 23. Ekkor indult a blog, egy hirtelen felindulásból jött ötlet alapján. 2018. február 10. Ez az a nap, amikor ez a kis miniuniverzum bezárja kapuit. 4,5 év. 181 bejegyzés. Ennyit ért meg az én kis agyszüleményem. Bármennyire is fáj, el kell engednem most. Sokat segített, sok mindenre ráébresztett, de a feladata ezennel lezárult.
Bárkit szívesen lát az oldal továbbra is, lehet olvasgatni, nézegetni és várni az új sztorikat. Addig is ott a Must, szabadon véleményezhető. :)
Még egyszer köszönök mindent nektek, drága olvasóim. Nélkületek nem jött volna össze.
Végezetül köszönöm neked is, Amanda. Igaz, hogy csak egy kitalált karakter vagy, de te vagy az én vöröske alteregóm. Büszke vagyok rád te lány, hogy ennyi ideig kitartottál mellettem. Rengeteget segítettél nekem, sok mindenre ráébresztettél, akkor is, ha én alkottam meg az egész életedet. Visszaolvasva nagyon sokat tanultam a dolgaidból. Köszönöm, hogy megírhattam a történetedet. <3
(A viszontlátásig) szeretettel:
Én :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése