Ribanc

Sziasztok!
Úgy alakult, hogy van egy időm, úgyhogy gondoltam kihasználom és írok nektek, ugyanis a múltkori rész láthatóan kissé felkavaróra sikeredett.
Utólagosan is bocsi, de néha muszáj valami izgalmasat belerakni, mert nagyon szép, hogy Amanda ilyen filozófus alkat, de a lelkizésbe is bele lehet unni. Mozgalmasabb részek következnek, de nem hanyagolom el Amanda lelki fejlődését sem, mivel ez a naplója, ott pedig az érzéseit is leírja.





Sikerült álomba sírnom magamat, ugyanis arra eszméltem, hogy reggel van és besüt a nap a szobába. A tegnapi ruha volt rajtam, a takaró pedig gyűrötten, félig rajtam, félig alattam terült szét.
Amint eszembe jutottak a tegnapi történések, ismét elkapott a sírhatnék. Beletúrtam a kócos hajamba, majd sóhajtva a tükör elé léptem. Egy űzött tekintető, karikás szemű, végtelenül szomorú lány nézett vissza rám. Lenyeltem a könnyeimet, majd összeszedtem a mai naphoz szükséges ruhákat és halkan kimentem a fürdőszobába.
Tegnap este elmaradt a fürdés, úgyhogy igencsak ideje volt már. A zuhany alatt állva össze tudtam szedni a gondolataimat.
Tisztában voltam vele, hogy a tegnapi nappal valószínűleg végleg elrontottam az életemet, ugyanis kizárt, hogy ezek után Adam szóba álljon velem. Pete megmondta, hogy békén hagy, ami nagyon kedves tőle, de hiába felejtjük el egymást, Adam nem fog nekem megbocsátani. Hogyan is magyarázhatnám meg, hogy mi van a fejemben? Hogyan is érthetné meg, hogy ugyanúgy szeretem őt, mint a legelső pillanatban, de valahogy Pete is beférkőzött a szívembe?
Ráadásul, ott vannak a többiek, akik tegnap közölték, hogy egy ribancnak tartanak. Nekik sem fogom tudni megmagyarázni, amit tettem. Nem fogják megérteni a dolgot. A barátnőim is fintorogtak. Sophie tudja az igazat, de ... olyan szinten hihetetlen a helyzet, hogy senki nem fog hinni nekem vagy neki.
Mikor kimentem a fürdőszobából, még mindig csend honolt a házban, úgyhogy visszamentem a vendégszobába. Belépve igencsak meglepődtem, amikor Pete fogadott, egy tál kajával.
- Jó reggelt. - köszöntem értetlenül. Pete értette a néma kérdésemet, ugyanis így felelt.
- Itt van. Hazajött velem.
- Hogyan vetted rá? - döbbentem meg.
- Az... - mosolyodott el egy pillanatra. - Az mindegy.
- És... mi van vele? - kérdeztem félve, arra utalva, hogy mennyire utál engem.
- Engem látni sem akar, de az oké. - sétálgatott fel-alá Pete.
- És én?
- Na látod, ez egy jó kérdés. Hajlandó volt hazajönni velem, ami jó jel. Ugyanakkor nincs még itt, pedig már ébren van, ami nem jó. Azt gondolom, hogy nem zárkózik el a megbocsátástól, de úgy érzi, cserben hagytad, úgyhogy lehet, hogy kicsit több időre lesz szüksége.
- Ha összeveszünk, akkor 2 hét, mire kibékülünk. - nyögtem. - Kicsit több idő? Levizsgázunk, mire megbocsát.
- Nem beszólni akarok, de tényleg eltoltad a tegnapit. - sóhajtott Pete. - Sokkal kevésbé lenne most gáz a helyzet.
- Már mindegy.- vontam vállat. - Lemegyek enni.
- NE! - kiáltott fel Pete. - Direkt felhoztam a kaját. A többiek... jelenleg kicsit többen utálnak, mint máskor.
- Ó. - értettem meg. - Akkor... eszem itt.
- Helyes. Ideküldöm Sophie-t. Vagy Hayley-t.
- Nem szükséges.  - hallatszott Hayley hangja az ajtóból.
- Hayley. - léptem hozzá döbbenten.
- Beszélnünk kell. - mondta gorombán.
- Pete... - kezdtem, de ő értette szavak nélkül is, úgyhogy mosolyogva kisétált.
- Ez lesz mostantól? Idősebb csodaherceg, aki semmivel nem jobb, mint a mostani, sőt...
- Nem fogok összejönni vele. Megbeszéltük tegnap. Elmegy. Mi holnap hazamegyünk. Utána nem keressük egymást.
- És Adam?
- Nem tudom.  - sóhajtottam. - Ezek után hogy folytassam vele ugyanott? Mármint, nem fog bízni bennem többé.
- Meg kell beszélnetek, ez világos. - tekergette a haját. - Nehéz lesz, de te rontottad el, neked kell helyrehozni.
- Tudom. - haraptam bele a szendvicsbe, amit Pete hozott. - Megoldom valahogy. Csak nem tudom, hogyan.
- Majd meglátjuk. Nagyon megbántottad. Ráadásul nem éppen kíméletesen sikerült tálalnod. Konkrétan az egész baráti köre előtt megaláztad.
- Nem ez volt a célom.
- Tudom, de akkor is. A lányok sem bírnak kiigazodni rajtad jelenleg. Alex éjfélig azt hajtogatta, hogy nem ismer rád és tudta, hogy bajt hozol a fejére.
- Király.  -sóhajtottam, majd lenyeltem az utolsó falatot is. Ebben a pillanatban meghallottam Adam hangját a folyosóról. Felpattantam és kirohantam, nem törődve Hayley ellenkezésével.
A lépteim csattogtak a padlón, ahogy Adam után rohantam. Éppen a lépcsőn készült lemenni. Én gyorsítottam, azonban megcsúsztam, így sikerült neki esnem, amitől mind a ketten felborultunk. Szerencsére a lépcsőn nem estünk le.
- Hogy van az orrod? - érdeklődtem, miközben Adam felsegített. Ekkor azonban realizálta, hogy én vagyok az, úgyhogy el is engedett, aminek következtében ismét a padlón landoltam. - Na de...
- Fogd be. Nem akarom hallani.- fordult el.
- Adam. - térdeltem fel.
- Nem érdekelnek a kifogásaid. Utánam küldted Pete-et. Visszajöttem. Mi kell még?
- Te. - mondtam halkan.
- Ne játszd nekem a jó kislányt. Nem kell.
-  Akkor... - sóhajtottam fel. - Köszönöm az eddigi időt. Jó volt.
- Ja. Ameddig el nem cseszted. - értett egyet.
Levegő után kaptam, majd sarkon fordultam és elindultam visszafelé.
- Jól van. Fuss csak el. Ha egész nap ott akarsz ülni, legyen.- szólt utánam.  Én megálltam, majd megfordultam. Emelt fővel sétáltam le a lépcsőn. Adam mögöttem jött.
Leérve körbenéztem. Mindenki mászkált, csacsogott, elvolt. Mikor észrevettek, mindenki megállt, majd tüntetően elfordult. Az ajkamba haraptam, majd körbenéztem és kerestem valakit, akiről nem süt az utálat.
Elkaptam Alex pillantását, aki Sophie-val beszélgetett a sarokban. Bizonytalanul elindultam feléjük, de ekkor Jessy szándékosan nekem jött. Bocsánatot se kérve ment tovább. Döbbenten néztem utána. Ekkor megláttam Beckie utálkozó arcát. Meglehetősen szokatlan volt.
Tovább lépegettem Alex felé, amikor is Emma sétált el mellettem. Kifejezéstelen arccal nézett rám.
- Emma... mi történik? - nyúltam a keze után. Ő megállt, majd hirtelen felzokogva elrohant. Odaléptem Alex-hez.
- Mi történik? - kérdeztem. Alex arcán átfutott a keserűség és a szánalom, majd elfordította a fejét. Én azonban nem hagytam annyiban. - Alex, ne csináld már! Komolyan nem bírsz válaszolni egy kérdésre?
Ebben a pillanatban a srácok hozzám fordultak. Rob megindult felém, én pedig a tekintetében égő düh miatt automatikusan hátráltam egy lépést.
- Nagyon is jó felvetés, nyuszika. - vigyorgott Rob. Érezhető volt, hogy a 'nyuszika' most nem egy kedves becenév, hanem egy direkt degradáló jelző. - Itt is van egy újabb kérdés, csak neked, csak most. Miért tetted?
- Pontosan melyik részére célzol? - kérdeztem halkan. Azonban a hirtelen támadt csendben tökéletesen lehetett hallani.
- Egészen pontosan az érdekelne, hogy miért nem volt benned annyi gerinc, hogy Adam szemébe mondd, hogy 'bocsi, de megszerettem valakit'? Nem az a lényeg, hogy miért szerettél meg valaki mást, mert az megtörténik. De miért így kellett tálalni? Miért nem álltál elé, hogy mi a helyzet?
- Mert... - kezdtem. Rob azonban közbevágott.
- Nem kell mentegetőzni, pontosan tudom, hogy miért. Azért nyuszikám, mert te is olyan lettél, mint Claudia. Egy rossz ribanc.
Felszisszentem. A sértés fájt, különösen úgy, hogy mindenki elkezdett füttyögni és tapsolni. Eltökéltem, hogy nem válaszolok.
- Na mi van? Le se tagadod? Szép. - fintorgott Beckie. - Mondjuk, nem is tudnád, úgyhogy feleslegesen tényleg ne erőlködj.
Segítségkérően néztem Adam-re. Nem mondott semmit, se jót, se rosszat. Nem válaszolt a néma könyörgésemre. Mondjuk, mit is vártam tőle? Az előbb küldött el a francba.
- Megtennéd, hogy felmész? - folytatta Rob. - Most valahogy nincs türelmem a szerencsétlenkedésedhez, és azt hiszem, a többieknek se.
Felszegtem a fejem. Alex-re néztem, aki ismét elkapta a tekintetét. Csodás. Elindultam, felmentem a vendégszobába. A távozásomat hangos füttyök és 'fúj'-olás kísérte. A vendégszobában szép csendesen összepakoltam, majd fogtam a bőröndömet és lesétáltam a nappaliba. Mikor megláttak indulásra készen, Nick felnevetett.
- Elfutsz nyuszika?
- Nem. - szegtem fel a fejem. - Helyrehozom, amit elrontottam.
- Nehezen. - vetette oda Adam rám se nézve. - Azt ugyan helyre nem hozod.
- Akkor legalább megpróbáltam. - mondtam dacosan, majd kisétáltam az ajtón.
Természetesen nem nagyon tudtam, hogy merre tovább. Elgyalogoltam az ofőhöz, aki egy másik családnál szállt meg. Közöltem vele, hogy nem érzem jól magam, úgyhogy azonnal haza akarok menni. Persze, hogy nem engedte meg, de elcipelt egy orvoshoz, aki közölte, hogy szerinte hamarosan lázas leszek, mivel remegtem összevissza. Varázslatos. Az ofő felhívta a szüleimet, akik beleegyeztek abba, hogy feltegyen egy repülőre, ami hazavisz. Így hát el tudtam menekülni New York-ból.

*

(Következő tanítási nap, a suliban)

Ez egy rémálom! Hagyján, hogy a saját osztályom utál, de a másik osztály is. Mindenki, aki ismeri Adam-et, leribancozott szemtől szembe vagy neten. Kezdem rosszul viselni, különösen, hogy Alex nem hajlandó szóba állni velem. Sophie és Hayley próbálnak segíteni, de emiatt velük is szemétkednek néhányan, úgyhogy megbeszéltem velük, hogy egy darabig nem mutatkozunk együtt nyilvánosan.
Ebédnél éreztem, hogy készül valami. Nem tudtam volna megmondani, hogy micsoda. Csendben kanalaztam a paradicsomlevest.
Hirtelen valami meleg folyadék landolt a fejemen. Mikor hátrafordultam, láttam, hogy egy tizedikes srác volt az, de teljesen véletlenül. A fejemen pedig a levese díszelgett.
- Bocsi. - vörösödött el azonnal.
Az évfolyamom hangosan röhögni kezdett.
- Jól van. - ordítoztak a másik osztályból a fiúk.
- Úgyis megy a hajához. - nevetett Clau. Csendben felálltam és kivittem a tálcámat. Az ajtóban összetalálkoztam Adam-mel és Rob-bal. Rob felnevetett a kinézetemet látva. Adam elnézett a fejem felett.
- Mennyit kell még elviseljek? - kérdeztem tőle halkan. - Nem bűnhődtem még meg eléggé?
Nem válaszolt rögtön.
- Nem kértem, hogy vezekelj. - mondta. - Hagytak már cserben. Tudom, milyen ez. Nem várok semmit. De te se várj túl sokat. Nem tudod visszaadni azt, ami elveszett.
Sóhajtottam, aztán eszembe jutott valami. Felcsillant a szemem.
- Majd meglátjuk. - suttogtam, azzal nekiiramodtam. Hazáig futottam.
Otthon ismét keresgéltem az interneten, de sehol nem találtam meg. Pedig annyira jó ötletnek tűnt. Ha én el is veszítem Adam-et, visszaadok neki valakit, akit elvesztett. Lottie-t.