2016. december 18., vasárnap

Tavaszi zsongás

Sziasztok!
Majdnem egy hónapig szüneteltem, amit ismételten nagyon sajnálok. Időm se nagyon volt, kedvem se és fáradt voltam. Meg kifogytam egy kicsit az ötletekből. :/
Még nem teljesen tiszta, hogy merre fog továbbmenni a történet, de valamit mégis illene produkálnom, úgyhogy ne aggódjatok, lesznek részek! :)




Riry elutazása után mindannyian kicsit letargiába estünk. Emellett persze nagyon örültünk, hogy összejött neki és az első Skype-olás után tudtuk, hogy nem alakulhatott volna jobban a dolog. Riry hatalmas mosollyal integetett a kamerába és a szobatársai rosszallásai ellenére visongva mesélt az első napjáról.
- Hatalmas a stúdió! Tele van kamerával! És az a sok reflektor... - áradozott Riry, majd fájdalmasan megdörzsölte a szemét. - Mondjuk eléggé rossz órákig nézni. Be fog gyulladni a szemem.
Ekkor Riry egyik szobatársa az 'amatőr' szót sziszegve egy adag szemcseppet vágott Riry fejéhez.
- ÁÚ! - sikkantott egyet Riry. A lány addigra már kiment a szobából, így megköszönni se tudta a 'kedves' ajándékot.
- Ki volt ez? - érdeklődött Sophie.
- Amber. - legyintett egyet Riry. - Profi táncos. Sokkal jobban ismeri a helyzetet nálam.
- Elég bunkónak tűnik. - gondolkodtam el.
- Még nem ismerem eléggé. Nemtom milyen. Eddig nem túl barátságos, de lehet, hogy azért, mert új vagyok. Itt mindenki profi rajtam kívül. Én vagyok az egyetlen kezdő.
- Nem baj. Bele fogsz jönni. - mondta Alex. - Simán letáncolsz mindenkit.
- Ez csapatmunka. - mosolygott Riry. - Nincs rivalizálás.
- Aha. - bólogatott Hayley röhögve. - Ezzel a hozzáállással kicsinálnak. Állj ki magadért vagy az Amber-hez hasonlók kinyírnak!
- Oké Hayley, persze. - bólogatott Riry. Látszott, hogy nem hisz Hayley-nek. - Mennem kell lassan. Kezdődik a próba. Még beszélünk. Legyetek jók!
- Te legyél jó! - köszöntünk el, majd elsötétült a képernyő.

*
(Március közepe)


A suli minden időnket kitölti. Mindenki a továbbtanuláson pörög. Alex a kémikus szak mellett megjelölte a Zeneakadémiát, hogy a fuvolát se hagyja teljesen veszni. Sophie a Képzőművészeti Egyetemre akar bejutni, úgyhogy ő minden szabadidejében fest, rajzol vagy művtörizik. Hayley fogalmam sincs, mit csinál, ő nem hajlandó megmondani, hová jelentkezett. Cecy szerencsére nem érintett a dologban, ő boldogan járja a tizenegyediket.
A fiúk is szórakoztak egy darabig. Rob és Nick végül a bölcsészkart választották, mondván az a legkevésbé megterhelő és közel van a Zeneakadémiához, ahová Beckie és Jessy is jelentkezett. Adam pedig fotózást akar tanulni, úgyhogy ő is valamelyik művészeti egyetemen fogja tengetni a napjait.
Én pedig... nos megfogadtam Hayley tanácsát. Jelentkeztem a könyvtáros szakra, óvónéninek és hogy a törit se hanyagoljam el, beírtam a töritanárt is. Majd csak lesz valami. Úgyis a vizsgák után dől el minden. Az pedig még 3 hónap.
Riry nagyon belejött a londoni életbe. Háromnaponta Skype-olunk, de úgy tűnik, neki ez egyre kevésbé igénye. Rengeteg bulizós képet tölt fel a Facebook-ra és egész jól kijön a szobatársaival. Amber minden képen mellette áll, Riry ölelgeti, stb. Nekem valahogy rossz érzésem van a csajjal kapcsolatban, van néhány kép, ahol konkrétan fintorog Riry-re. Persze, Riry-nek hiába mondom, hosszú perceket tud Amber-ről beszélni, hogy milyen jófej és laza és cool. Aha. Biztos. Amber-rel egyszer kerültem közelebbi kapcsolatba, mikor is Skype-olás közben belehajolt a kamerába, majd röhögve megkérdezte tőlem, hogy 'Na mizujs répa?', én pedig egy 'Anyádat'-tal viszonoztam kedvességét.
Amber


Nagyon remélem, hogy semmit nem tervez Riry ellen, mert ha bántani meri, akkor megnézheti magát. Alex azonnal odautazna Hayley-vel együtt és Amber hamar a sürgősségin találná magát.
Mindezek mellett Lottie ügyét sem hanyagoltam el. Végigpörgettem a Facebook-on Adam ismerőseit, hátha ott van köztük, de nyilvánvaló volt, hogy nincs. De egy próbát megért.
Beszéltem Emma-val is, aki meglepő módon támogatta az ötletemet, mondván 'Adam-nek jár annyi, hogy rendesen megbeszélhessék a dolgot' . Azonban ő sem ismert egy Charlotte-ot se. Nem hagyta annyiban viszont, azóta is rendületlenül keresgél New York-ban, minden új ismerősét faggatja, hogy nem ismer-e egy lányt, aki kiköpött Taylor Swift.
Hosszú hetek teltek el, amíg végre találtunk egy kis infót a lányról. Cecy maga kotyogta ki a titkot, ami történetesen Lottie egyik fontos adata volt.
- Lottie-t nézegeted? - mondta egyszer vidáman, miközben én elgondolkodva forgattam a kezemben Adam és Lottie egy régi fotóját. Majdnem elejtettem a képet ijedtemben, de Cecy legyintett, hogy nem árul el. - Szóval Adam mesélt róla.
- Igen, miután anyukátoktól hallottam erről a lányról. Kénytelen volt utána elmesélni. - mosolyogtam.
- Áh, értem. - nevetett. - Nos igen. Minden, amit hallottál, igaz. Lottie a vadóc angyal, Mr. és Mrs. Richardson szeme fénye és életük legnagyobb kihívása.
- Nem meghaltak a szülei? - csodálkoztam.
- De igen. Mr. és Mrs. Richardson a nevelőszülei voltak. - magyarázta Cecy, nekem pedig hirtelen összeszorult a torkom. Ez lesz a megoldás. Lottie biztosan a rendes nevét használja!
- Nem tudod véletlenül, hogy mi az eredeti neve? - kérdeztem ártatlan hangon. Cecy gondolkozott egy darabig, majd megrázta a fejét.
- Tudom, hogy mondta. De elfelejtettem. Eszembe fog jutni, csak nem biztos, hogy az hamar lesz. - ígérte.
- Semmi baj, megvárom.
- Tudod, nem használta azt a nevet. - mesélte Cecy. - 13 éves volt, amikor a szülei egy autóbalesetben meghaltak. Lottie ezután gyerekotthonba került, majd Richardson-ék örökbe fogadták. Szerette őket és nagyon jó élete volt náluk. Még a nevüket is felvette, hogy ne kelljen emlékeznie arra, hogy ki is ő valójában.
- De akkor miért bulizott annyit? - kérdeztem. - Ha ennyire jó élete volt, miért nem vigyázott magára?
- Hiányzott neki valami. - mondta Cecy csendesen. - Elvesztette a szüleit, újakat kapott helyettük, akik úgymond csak befogadták, nem a sajátjuk volt. Néha nagyon érzelgős tudott lenni. Sokszor fájlalta, hogy nincs senkije, aki ténylegesen az övé és kötődhet hozzá. Kereste a helyét, azért bulizott. Végül aztán, mikor ki akart szállni az egészből, amikor túl volt AZON a bulin, megtudta, hogy terhes.
- Honnan tudsz te ennyit erről?
- Mikor Anya kizárta innen Lottie-t, Adam-mel sokat kerestük. Mikor Adam aztán megtudta, hogy mi a helyzet, egy darabig nagyon maga alatt volt. Lottie egyszer küldött neki egy levelet, közvetlenül az elutazása előtt, azonban Adam ki sem nyitotta és hozzám vágta, hogy tüntessen el, mert ő látni sem bírja. Ugyanakkor persze eltépni sem bírta volna. Mégiscsak szerette Lottie-t. Így én szépen elégettem. Miután elolvastam. Innen tudok ennyit.
- Értem. - állt össze a kép. - Még mindig nem jutott eszedbe a név?
- Nem sajnos. - fintorgott. - Adam biztosan tudja.
- Nehogy megkérdezd! - rémültem meg. Cecy elkomorodott és hosszan nézte az arcomat.
- Meg akarod keresni, ugye? - kérdezte.
- Nem, csak... igen. - vallottam be.
- Ami, figyelj rám! - kezdte. - Megértem, hogy miért tennéd. Pontosan értem, hogy mit akarsz ezzel. De nagyon kérlek, ne tedd! Adam nem bírná elviselni, ha az a lány megint felbukkanna. Én is bírtam Lottie-t, de ne. Nem akarom, hogy Adam megint kibukjon miatta!
- Hátha nem bukna ki... Végül is 3 éve történt.
- Amanda. Értékelem a szándékodat, nagyon kedves ez a 'hozzuk össze őket egy tisztázó beszélgetésre' dolog, de nem fogom hagyni. Boldogok vagytok Adam-mel. Nem kell felforgatni ezt. Mert ne legyen egy szemernyi kétséged afelől, hogy ha Lottie nem zárkózik el, Adam azonnal elhagyna miatta!
- Tessék? - ültem tátott szájjal. - Hiszen 3 éve nem látták egymást, egy szót se beszéltek, semmi nem történt köztük, én pedig lassan 2 éve a barátnője vagyok!
- És? Ő volt az első szerelme.
- Na de... - pislogtam. - Most mennem kell.
Ezzel kiviharzottam az ajtón és meg sem álltam a legközelebbi parkig. Ott leültem egy padra és órákat töprengtem a hallottakon. Adam tényleg otthagyna Lottie-ért?
Egyvalamit biztosan tudtam. Nem hallgatok Cecy-re. Megkeresem azt a lányt, ha addig élek. Nem érdekel, hogy esetleg megégetem magam a dologgal.
























2 megjegyzés:

  1. Mikor fekszenek le Ádám és Ami?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amint lélekben felkészültem annak a résznek a megírására.

      Törlés