2016. december 30., péntek

A rohadt életbe

Sziasztok!
Remélem nektek jobban telik a karácsony, mint nekem. Jó gyerek vagyok, így szünetre időzítettem a betegséget, igaz, hogy csak egy nátha, de kellemetlen na. :/
4 napja kellett volna írnom, de nem tudtam. Írok most.


A döbbenettől lefagyva egyikünk sem mozdult meg. Adam gyorsan rám nézett, majd azonnal kapcsolt. Fogta a takarót és rám dobta, majd elkezdett felöltözni. Pete eközben nekidőlt az ajtófélfának és kifürkészhetetlen arccal figyelte a kettősünket.
Adam végzett az öltözéssel, majd fogta magát és lazán Pete-hez sétált.
- Megtennéd, hogy kimész, ameddig Amanda felöltözik? - kérdezte, de valójában utasítás volt. - Elhiszem, hogy szívesen nézegetnéd bugyiban, de sajnos nem teheted.
Ez övön aluli volt. Adam ezzel túl messzire ment. Pete fájdalmasan megrándult, majd elfordult. A válla rázkódott az idegességtől, majd hirtelen hátrafordult és lendületből behúzott egyet Adam-nek. Adam nem számított rá, így hátra tántorodott. Én sikítva ugrottam ki a takaró alól, elfeledkezve arról, hogy nincs rajtam rendes ruha.
- Jesszusom, jól vagy? - rohantam oda Adam-hez, aki az arcára szorította a kezét.
- Nem tört el az orrom. Azaz remélem. - emelte meg a kezét. Az orrából azonban patakzott a vér, így nem lehetett megállapítani, hogy eltört-e.
- Te jó ég! - nyögtem. - Ezt muszáj lemosni. Gyere!
Kimentünk a fürdőszobába és Adam lemosta az arcát.
- El kell mennem egy orvoshoz ezzel. - mérgelődött.
- Rendben. Menjen veled valaki! Mondjuk Rob.
- Miért nem te?
- Nincs rajtam ruha. És ne haragudj, de így is túl sok vért láttam.
- Jó, megértem. - sóhajtott Adam. - Akkor indulok! Sietek vissza.
- Vigyázz magadra! - simítottam meg a vállát. - És próbáld meg lebeszélni őket arról, hogy feljöjjenek!
- Nem fog menni. - próbálkozott meg egy mosollyal, azonban a mozdulat látható fájdalmat okozott neki. Lassan lesétált a lépcsőn, majd amikor már nem hallottam a lépteit, nagyot sóhajtva visszamentem a szobámba. Pete ugyanott állt, ahol hagytuk és szó nélkül nézte, hogy besétálok a szobába. Én összeszedtem a ruháimat, majd magamhoz szorítva őket elindultam, hogy a fürdőszobában öltözzek fel, mert nem akartam, hogy Pete végignézze az egész műveletet.
Mikor Pete-hez értem, felemelte a fejét és végignézett rajtam.
- Gyönyörű vagy. - suttogta.
- Hogy tehetted? - csattantam fel. - Miért kellett megütni?
- Lehet, hogy téged teljesen elvakít az az értelmetlen mértékű rajongás, amit Adam iránt érzel, de ha nem hallottad volna, megalázott. Tudom, hogy elmondtad neki, hogy szeretlek, és érthető, hogy védeni akar. De az nem, hogy megaláz és kigúnyol. Annyiszor küldtél el te.... válogatott gonosz megjegyzésekkel.... nem viselek el több ilyet Amanda!
- Akkor minek bukkansz fel mindig? - tártam szét a karom, mire a ruháim lehullottak a földre.
- Honnan tudhatnám, hogy mindig beléd botlok? - emelte meg a hangját Pete.
- Kiabálj csak nyugodtan, hátha valaki meghallja! - forgattam a szemem. - Emma sose bocsátaná meg, amit tettél.
Pete erre szó nélkül előrébb lépett, majd becsukta maga mögött az ajtót. A zárban még a kulcsot is elfordította és zsebre tette.
- Nem hiszem, hogy egy ajtó olyan sokat segítene. - mondtam gúnyosan.
- Dehogynem. Meglehetősen jól hangszigetelt szoba. Maximum a sikítást hallod, de azt is csak a szomszéd szobából.
- Csodás. - sóhajtottam. Felvettem a ruháimat a földről. - Kiengedsz?
- Nem. - mondta Pete, én pedig rosszat kezdtem sejteni.
- Akkor legalább fordulj el, jó? - próbáltam leplezni az idegességemet.
- Miért? Olyan, mintha fürdőruhában lennél.  -vont vállat, majd leült az ágyra, pont velem szemben.
- Jó. Akkor ne bámulj legalább! - fordítottam neki hátat. Elkezdtem felöltözni. Éppen a nadrágomat gomboltam be, amikor mozgást hallottam a hátam mögül. Gyorsan felkaptam a pólómat a földről, majd megpróbáltam belebújni, amikor...
- Te megfogtad a mellemet? - fordultam hátra visítva. Pete ekkor átölelt és megpróbált megcsókolni, én azonban már túl sokszor hagytam magam. Felrántott térddel fejeztem ki nemtetszésemet, azonban kicsit eltévesztettem a célpontot, ugyanis a combjába rúgtam, majd rálépve a saját lábamra, elbotlottam. Pete elkapott, felemelt, majd magához szorítva leült velem, engem az ölébe téve.
- Véletlen volt. - mosolygott hamisan, majd egyik kezével a két csuklómat átfogva, a másikkal levette a pólóját. Én közben próbáltam kiszabadulni, de a szorítása olyan erős volt, hogy esélyem sem volt ellene.
- Tessék, most egálban vagyunk. - mondta, mikor a pólóját az enyém mellé dobta.
- Engedj el, te rohadék! - sziszegtem.
- Hogyne. Még megölsz, amilyen ideges vagy.
- Meg is érdemelnéd. - fészkelődtem, majd valahogy sikerült lekászálódnom az öléből, azonban mivel még mindig tartott, hanyatt rántott, aminek következtében ráestem az ágyra, ő pedig rám.
- Egyre jobban tetszik nekem ez a mai nap. - vigyorgott, majd a kezemet továbbra is tartva rám feküdt, a másikkal először a saját, majd az én nadrágomat vette le. - Határozottan tetszik.
- Pete, mit csinálsz? Ne merészeld! - visítoztam, mire nemes egyszerűséggel megcsókolt, ami ellen most nem tudtam tiltakozni. Pete eddigi csókjai visszafogottak voltak, de a mostani... fáj a szám, ha csak visszagondolok rá.
A szabad kezével közben végigsimogatott, ami határozottan nem tetszett. Forgolódtam jobbra-balra, de a szorítása sehogy sem lazult.
- Te nem élvezed? - kérdezte Pete, majd utálkozó arcomat látva, lebiggyesztette a száját. - Kár.
Ekkor úgy döntöttem egy trükkös megoldáshoz folyamodom. Abbahagytam a kapálózást és visszacsókoltam. Pete a meglepetéstől ellazult egy kicsit, én pedig ezt kihasználva kirántottam a jobb karomat és hasra vágódtam. Pete azonban a bal kezemet továbbra is fogta és ismét rám feküdt.
- Ennyire kell a bal karod? Tessék.  - engedte el, azonban jelenlegi pozíciómban ez sem segített, ugyanis a hátamon ült.
- Nem gondolod, hogy ez lassan kimeríti a nemi erőszak fogalmát? - nyögtem.
- Lehet. - gondolkodott el. - De szerintem az akkor lenne, ha....... meztelenül csinálnám ezt.
- Ne merészeld!
- Nyugalom nyuszika! Semmi baj. - simogatta a hátamat. - Nem bántok. Milyen szép melltartód van, mondtam már?
Azzal egy mozdulattal kikapcsolta. Meg voltam lőve. Esélytelen vagyok vele szemben. Nem tudok úgy ellenállni, hogy ne lásson meg semmit.
- Pete, te egy akkora rohadék vagy! - kiabáltam.
- Tudom, tudom... Lina is mondta már párszor.
- Hogy jön ide Lina?
- Mielőtt találkoztunk volna drágám, próbált rávenni valami hasonlóra, de én visszautasítottam. Szerettem Lina-t. Aztán megismertelek téged és beléd szerettem. Akkor már szívesen tettem volna meg, ami Lina kért.
- Lina egy hülye picsa!  - suttogtam. - Te meg nem vagy normális. Engedj el!
- Tessék. - emelte fel a kezét. - Elengedtelek.
- Szállj le rólam!
- Kérlek. - mosolygott álszenten, majd négykézlábra állt fölöttem. - Felkelhetsz. Ha mersz.
- Olyan szemét vagy! - sírtam el magam. Pete leszállt felőlem, majd leült mellém. Én magamhoz szorítva a kikapcsolt melltartót, felültem és zokogni kezdtem.
- Ne haragudj. - szólalt meg Pete. - Elkapott a hév.
- Veszem észre.
- Nem akartalak bántani. Tudod, hogy szeretlek. Azt akartam, hogy neked is jó legyen. Azt hittem, hogy érzel irántam valamit. Múltkor, amikor elbúcsúztunk... az a csók...
- Igazad van. - szólaltam meg halkan. - Érzek irántad valamit. A mérhetetlen szánalmat és haragot! Nem bírsz békén hagyni.
- Sose akartál tőlem semmit?
- De... - vallottam be. Pete erre közelebb húzódott és hátulról átölelve ringatott. - Múltkor az a csók... jól érezted. Megrendített, hogy elmész. Hogy örökre elmész. Kedvellek Pete, barátként főleg. Ha nem lenne Adam, örömmel lennék a barátnőd is. De így...
- Persze. Mindig Adam...
- Valamit biztosan rosszul csinálok, ha folyton sikerül megcsókolnod vagy éppen bugyira vetkőztetned. - magyaráztam. - Talán ha egyértelműbb lennék...
- Remélem tudod, hogy ha te nem hagynád, nem tudnám ezeket megtenni. - mondta Pete. - Ha teljesen hidegen hagynálak, nem tudnám megtenni. De te is akarod Amanda.
- De nem... - tiltakoztam.
- Dehogynem. A múltkori csókunkat te is élvezted. - suttogta a fülembe. - És elhiszem, hogy ez a mostani kicsit durva volt neked, de nézz magadba. Egy kicsikét sem élvezted legalább?
- Nem igazán.
- Egy pillanat se volt, amit élveztél volna? - suttogta. - A csókot se, amikor visszacsókoltál?
- Maximum azt egy kicsit. Jól csókolsz, annak ellenére, hogy nem kértem, hogy tedd meg.
- És... - fordította maga felé az arcomat Pete. - Nem bánod, hogy ilyen csókokról mondasz le?
Ezzel újra megcsókolt, de most nagyon finoman és gyengéden. Én teljesen ledöbbentem, hogy képes megint megtenni.
- Gyerünk! Engedd el magad! Csak egy csókra. Ha utána azt mondod, hogy nem, akkor nem erőltetem tovább. - suttogta Pete. Én nem tudtam mást tenni, mint megtenni, amit mond és teljes odaadással próbáltam visszacsókolni, de nem ment.
- Ennyi? Adam-et is így csókolod? Szegény. - nevetett Pete.
- Adam-be szerelmes vagyok. - mondtam.
- Nem hiszem! Ha szerinted ilyen, amikor teljesen beleadod magad... az nem szerelem.
- Tudod mit? - kaptam fel a vizet, majd feltérdeltem és szembe fordultam vele. - Szenvedélyes csókot akarsz? Nesze!
Azzal megcsókoltam, de úgy, hogy lehet, hogy Adam-et se csókoltam még így. Pete halkan felnyögött, majd magához ölelt és visszacsókolt. A csók elég hosszúra sikerült és Pete teljesen belefeledkezett és az az igazság, hogy én is kicsit. Arra eszméltem, hogy Pete megfogja a kezemet, amitől én elejtem a melltartómat. Mikor utána kaptam, Pete lefogott, egyik kezével a hajamba túrva tartott a száján, a másikkal pedig a melltartóm helyén kalandozott. Én erre teljesen lefagytam, hiszen ezt Adam-nek sem engedtem meg eddig.
- Gyönyörű vagy. - nyögte Pete, majd az ölébe rántott. Én felsikítottam, ugyanis rajta nem volt nadrág, emiatt pedig... amit nem kellett volna éreznem, azt is sikerült.
- Pete, egy csókról volt szó... - fészkelődtem.
- Tudom. De én vagyok az erősebb. És zárva az ajtó. És tudom, hogy élvezed!
- Kérem a kulcsot! - csattantam fel.
- Drágám, annak ára van...
- Mi?
- Tudod, hogy szeretlek. 15 perce vagyunk itt és az előbb te is élvezted. Mi lenne, ha befejeznénk, amit elkezdtünk?
- Te nem vagy normális! Nem engedem, hogy te legyél az első! - visítoztam. Pete erre megmerevedett.
- Szóval Adam-nek ennyi idő alatt nem sikerült ezt elérnie? Látott már ruha nélkül egyáltalán?
Én lehajtottam a fejem, mire Pete felnevetett.
- Nocsak, a nagy szerelem! Az előbb nekem hagytad, Adam-nek pedig ennyit sem. Úgyhogy nincs több kifogás. Akarlak és most akarlak. Itt.
- Én nem akarom.- nyüszítettem.
- ÉS mondd csak... mi akadályoz meg engem abban, hogy az ellenkezésed ellenére megtegyem?
- Nem tudom. Nem vagy akkora rohadék, mint amekkorának látszol? - tippeltem.
- Itt ülsz velem szemben bugyiban. Ne várd, hogy képes legyek uralkodni magamon. - suttogta Pete, miközben simogatott, majd hirtelen belemarkolt a fenekembe. - Istenem! Tökéletes vagy!
- Nem, Pete, ne.... - kapálóztam, de ő megint megcsókolt. Ezúttal úgy, ahogy még az előbb sem.
- Ne állj ellen folyton! - simogatott, én azonban a szabad kezemmel felpofoztam és leugrottam róla. Felkaptam a pólómat és gyorsan felhúztam.
- Kifelé! Most! - ordítottam.  - Ha nem mész, kihívom a rendőrséget!
- Jó. - állt fel Pete, majd összeszedte a ruháit. - De ezt még befejezzük!
Azzal kinyitotta az ajtót, majd becsukta maga mögött. Én remegve ültem le a földre és kitört belőlem a zokogás.







4 megjegyzés: