2016. november 5., szombat

Try

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várnotok erre a részre. Még kommenteltetek is, ami miatt pláne siethettem volna. Nagyon sok leckét adtak a szünetre, úgyhogy a héten azt dolgoztam fel, tegnap pedig nem voltam itthon. Igazából sok kedvem most sincs írni, mert most sírtam 20 percet folyamatosan, de nem tehetem meg veletek, hogy ma sem írok.




Másnap reggel mire felébredtem, Adam nem volt sehol. Ezt kicsit furcsálltam, hiszen most aludtunk először együtt engedéllyel, ilyenkor nem kellene itt hagynia, hogy a szobából kilépve, egyedül álljam a kérdő tekinteteket. Catherine biztosan kifaggat, hogy milyen volt az éjszaka. Miért hiszi azt mindenki, hogy amikor egy pár együtt alszik, akkor feltétlenül csinálnak OLYASMIT is?
Gyorsan összeszedtem a ruháimat és besurrantam a fürdőszobába felöltözni. Miután végeztem, lementem a konyhába, de meglepetésemre senki nem volt ott. Körbejártam az egész házat, hogy most mi van, de senkit nem találtam meg. Most komolyan, mi a fene ez?
Hirtelen becsapódott a bejárati ajtó és Adam lépett be egy csomag péksüteménnyel a kezében.
- Ó, te ébren vagy? - kérdezte vidáman, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egyedül hagynak az első éjszaka, mikor hivatalosan ott alszom.
- Igen. Hol van mindenki?
- Elmentek bevásárolni.
- Vasárnap reggel? - néztem furán.
- Úgy tűnik, nincs jobb dolguk. - vont vállat Adam, majd vidáman fütyörészve lepakolt és teríteni kezdett. - Gyere, reggelizzünk!
Én engedelmesen leültem az asztalhoz, majd halványan elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy hozott nekem lekváros sütit, ugyanolyat, amit egyszer ő maga hajított el a kertjükben egy szintén vasárnapi reggelen.
- Hogy aludtál? - érdeklődött Adam.
- Jól. Nem fáztam.
- Az jó. Máskor is itt alhatnál. Vagy nem csak alhatnál...
Én félrenyeltem a falatot. Hát ezért ment el mindenki? Hogy hátha reggelre lenyugszom és beleegyezem, hogy lefeküdjünk?
- Ezt majd megbeszéljük. - nyögtem ki nagy nehezen. Adam elkomorodott.
- Rendben. Amúgy meddig maradhatsz? Mert Anyáék elég sokára jönnek haza. - célozgatott.
- Nem tudom, nem mondták. De majd hazatelefonálok. - mondtam, miközben lassan a végére értem a sütinek. Adam szótlanul nézte, ahogy eltüntetem, majd egy bögrét nyújtott felém.
- Tea, tej, kávé?
- Tea. - válaszoltam mosolyogva. Adam töltött nekem egy pohárral, majd miután megittam, várakozóan nézett rám.
- Felhívom Anyát. - mentettem ki magam és elrohantam a telómért. Anya nagyon örült, hogy hívom és megnyugtatott, hogy jól tettem, hogy nem rögtön elsőre... ettől függetlenül maradhatok estig.
A konyhába visszaérve Adam arcán némi csalódottságot pillantottam meg. Őszintén sajnálom, de mit várt a suli legszégyenlősebb csajától? Még hosszú hónapok kellenek ahhoz, hogy ez megtörténjen. Talán mire levizsgázunk.
- Sajnálom. De nem. Még nem készültem fel rá. - mondtam a szemébe nézve. Adam átölelt.
- De én annyira szeretném. -suttogta a hajamba.
- Elhiszem. Én pedig halálra vagyok rémülve és határozottan nem készültem fel rá. Néhány hónap múlva, oké?
Adam nagyot sóhajtott, majd hirtelen magához szorított, én pedig döbbenten kaptam levegő után. A nadrágja egy bizonyos helyen meglehetősen kemény volt.
- Úristen. - suttogtam.
- Igen, ennyire akarom. - mondta halkan és megremegett a hangja. Én nagyot sóhajtottam.
- Gyere.  - azzal felmentünk a szobájába.

*
(Délután 15:30)

 Azonnal találkozni akartam Hayley-vel. Muszáj volt. Nem hagyott nyugodni a dolog Lottie-val. Lehet, hogy a délelőtti dolog egy kicsit elterelte a figyelmemet, de most, hogy minden idegszálammal képes voltam újra értelmes dolgokra koncentrálni, tanácsot kellett kérnem. Természetesen Adam meztelen mellkasát nézve nem Lottie-n járt az eszem, de miután kiszórakoztuk magunkat, ahogy Adam mondta, az én fejem is kitisztult.
Sajnálom, hogy csalódást okoztam neki, hiszen azért elsőre nem fekszem le vele, bármennyire is könyörög. De nem hiszem, hogy annyira rossz lett volna fehérneműben csókolózni az ágyán. Legalábbis nem tette szóvá. ;) A meztelenségre még nem vagyok felkészülve. Ahhoz a gondolathoz még szoktatnom kell magam, hogy Adam látni fog ruha nélkül.
Tehát. Visszatérve Hayley-re. A park bejáratánál várt rám és irtó dühösnek tűnt.
- Gyönyörűm, remélem jó okod volt iderángatni, ugyanis megfagyok! - dühöngött.
- Ne aggódj, van rá okom. - mosolyogtam Hayley szenvedésén, hiszen nyáron meg a meleggel van baja. Neki sose jó semmi.
Gyorsan kerestünk egy cukrászdát, ahová beülhettünk és Hayley azonnal szerzett egy forró teát.
- Végre. - bosszankodott, mikor belekortyolt.- Miért is vagyunk itt?
- Régen láttalak. - mondtam ártatlan mosollyal. Hayley azonban nem találta viccesnek.
- Tegnap este együtt keringtünk a világ legdepressziósabb szalagavató-számára, erre te hiányolsz? Ott van a pasid, őt hiányoljad!
- Hayley, nyugi, csak vicceltem.
- Mi a fene, még humora is lett hirtelen... - legyintett. - Tehát?
Gyorsan vázoltam neki a sztorit Lottie-ról. Hayley elgondolkodva forgatta a csészét a kezében.
- Miért is olyan fontos ez neked? Ez egy 3 éves történet. Elmúlt. Vége van.
- Igen, tudom. De muszáj tudnom, mi történt a lánnyal.
- Miért is, ha szabad kérdeznem? Mi közöd neked ehhez az egészhez?
- Igazából semmi. - ismertem el. - Csak érdekel.
- Na látod. Nincs vele dolgod, tehát hagynod kellene. Nem kell folyton más dolgába ütni az orrod. - mondta Hayley és részéről lezártnak tekintette a témát.
Én próbáltam újabb és újabb érveket bedobni amellett, hogy miért kell nekem tudnom Lottie sorsáról, de 3 perc után Hayley felállt, elköszönt és hazament. Én egyedül maradtam.
Hazafelé sétálva elgondolkodtam. Hayley-nek igaza volt, de nem hagyott nyugodni a dolog. Adam első nagy szerelméről van szó. Megérdemli, hogy tudja, mi történt. Nem válhatnak el így. Lottie akármennyire is kemény lány lehetett, kellett neki valaki, aki támogatja. A nevelőszülei biztosan nem álltak mellé, a gyerek apjára nem számíthatott, barátok pedig ebben az esetben nem igazán szoktak segítő kezet nyújtani. Adam volt az egyetlen, aki mellette állt volna, de őt ellökte magától. Ez is érthető, hiszen szégyellte magát. Adam most is kisfiús, 15 évesen még inkább az volt. Lottie pedig nem akarta belerángatni ebbe a csúnya ügybe és szégyellte magát, hiszen Adam olyan ártatlan volt hozzá képest, így nem mert bízni benne, hogy megértené.
Ezeknek találkozniuk kellene. Meg kellene beszélniük. Meg hát, minek is tagadjam, én is kíváncsi vagyok rá.
Nem tudom, hogy hogyan és mennyi idő alatt, de meg fogom találni Lottie-t. Muszáj.













6 megjegyzés:

  1. Love This Story<3 mikor lesz resz? :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Atyaúristen, te miért vagy fent ilyenkor??? :O
      És szerintem szombaton jön a rész, mert a héten mindennap lesz doga/felelés. :/

      Törlés
  2. Nalunk,Erdely mar mindjart 7 ora van,es indulok suliba :)))

    VálaszTörlés
  3. Mikor lesz resz? Ismeretlen 2 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem ma hozni, lehet, hogy nem fog sikerülni, de a hét elején (legkésőbb kedd) biztosan lesz.

      Törlés