Ne haragudjatok, hogy nem írtam, elromlott a laptopom aksija, úgyhogy azzal foglalkoztam az elmúlt hetekben. (Még mindig rossz, mert egyszerűen nem találok olyat, ami jó lenne bele...)
Viszont rájöttem, hogy ha folyamatosan töltöm, akkor működik, úgyhogy így már tudok írni.
Miután Sophie-nak ilyen szerencsésen lett ruhája, következtem én. Mikor Sophie visszavitte a ruhát Jane-nek, nekem is lelkesen ajánlgatta a maradék ruhákat, de mivel egyiknek se volt pántja, elhárítottam. Jane nem sértődött meg és ajánlott egy másik szalont, ahol elfogadható árért egész jó ruhákat lehet találni.
A következő hétvégén elmentünk a lányokkal. A szalon nem volt akkora, mint ahol Jane dolgozott, sokkal kisebb volt. Az eladósrác rögtön odajött hozzánk.
 |
| A srác |
- Neki kellene egy keringő-ruha.
- Értem. - mosolygott a srác. - És milyen ruhára gondoltál?
- Pántosra. - mondtam és nagy nehezen kiszabadítottam magam Sophie karjából, aki pajzsként tartott maga elé.
- Oké, gyere. - mondta és intett a kezével, hogy kövessem. Az egyik soron végig pántos ruhák sorakoztak. - Váll- vagy nyakpántosra gondoltál?
- Vállpántosra, a nyakpánt annyira hülyén néz ki. - csúszott ki a számon. Egy ruhaszalonban az eladósrác szemébe mondani, hogy a ruhák fele ronda... nem szerencsés. A srác azonban felnevetett és kivett nekem 7 db vállpántos ruhát.
- Tessék. Ezek nem néznek ki hülyén. - mondta vigyorogva. - Ott tudod felpróbálni őket.
Alex és Sophie rögtön odapattantak, mert látták, hogy a ruhahalom alatt éppen összeesni készülök, így készségesen átvettek 2-2 ruhát.
- Na nézzük. - mondta Alex. - Ennek rossz az anyaga, ez nagy neked, ez szűk, ehhez pedig kicsi a melled. - sorolta és a 4 ruhát vissza is tette.
- Na de Alex! - mondta Sophie. - Nem kellene fennhangon.
Én vörös fejjel bólogattam.
- Ha lehetne, ne itt tárgyaljuk meg a mellméretemet, oké? - suttogtam Alex-nek.
- Ő se ezért van itt. - bökött a fejével az eladósrác felé Sophie.
- Oké, renden, nyugi van. - forgatta a szemét Alex. - Ezeket próbáld fel. Nem érünk rá egész nap.
Én bementem a próbafülkébe, de egyszerre csak egy ruhát tudtam bevinni, olyan pici volt. Az elsőt felpróbáltam, de az nem tetszett. Vagyis hülyén állt. Úgy néztem ki, mint egy pufi játékbaba és a felső része is nagyon szűk volt. Kizárt, hogy ebben végig tudjak táncolni egy keringőt, 3 forgás után elájulnék benne.
Lehámoztam magamról és a lányok beadták a következőt. Ez egy sellő-fazonú ruha volt, kívülről nagyon szép volt, de miután felvettem, rájöttem, hogy ezt se nekem tervezték. Úgy néztem ki, mint egy csomag spárga. Nekiálltam levenni, de megbotlottam, így néhány másodperc ijesztő dülöngélés után egyszerűen kizuhantam a próbafülkéből. Alex és Sophie döbbenten néztek rám, aztán mindkettőjükből kitört a nevetés. Én a földön fekve, az arcomat eltakarva nevettem és szitkozódtam egyszerre.
Hirtelen az eladósrác jelent meg.
- Úristen, jól vagy? - kérdezte ijedten.
- Persze, ez nálam mindennapos. - legyintettem, miközben felsegített.
- Ja, oké. Szerintem vedd le és nézz egy másikat! - mondta visszafojtott mosollyal.
- Okés. - mondtam, aztán végül Sophie segítségével levettem a ruhát. Az utolsót is magamra erőltettem. Az viszont nem volt annyira szörnyű. Csak éppen kicsit hosszú volt. Mikor kimentem megmutatni, a lányok elismerően bólogattak.
- Ez jól áll. - mondta a srác is.
- Csak nagy. - mutattam félkézzel, ugyanis a másikkal tartottam az alját, hogy lépni tudjak.
- Jaj, azt felhajtjuk. - nevetett a srác. - Mekkora sarkú cipőben fogsz táncolni?
- Szerintem jobban tenné, ha mezítláb táncolna. - mondta Alex. - Abban nem esik el.
- Kösz szépen. - mondtam. - Balerina vagy valami nagyon kis sarkúra gondoltam.
- Oké, akkor viszont nagyon fel kell hajtani. - mondta a srác. - Mondjuk így.
A kezével felhajtott valamennyit, így máris jobb lett.
- Jó lesz a ruha, amúgy? Csak hogy ne szenvedjek vele feleslegesen.
- Szerintem igen. - mondtam mosolyogva. - Mennyi?
- Á, a piszkos anyagiak! - nevetett. - 75 dollár a kölcsönzés. Ha megveszed, akkor 115.
- Dehogy veszem, csak kölcsönbe kellene. És tökéletes.
- Elviszed most?
- Nem, még egy 2 hétre itt hagynám, ha lehet.
- Persze.
Én levettem a ruhát, felöltöztem, majd a pénztárhoz mentem.
- Most kell kifizetni? - érdeklődtem, míg ő a nevemet és a kölcsönzés időpontját írta egy cetlire. - Mert csak 70 dolcsi van nálam.
- Még csak foglalót kell adnod, ami jelen esetben 30 dollár.
- Tessék. - bányásztam ki a pénztárcámból a megfelelő összeget.
- Kösz szépen. Akkor várlak 2 hét múlva.
- Rendben, köszi. Szia! - búcsúztunk el tőle. Hazafelé még benéztünk Jane-hez, aki nagyon örült, hogy sikerrel jártunk.
Otthon is nagyon örültek, Matt percekig nevetett az 'Ami kiesik a próbafülkéből' sztorin. Elújságoltam Hayley-nek és Riry-nek is a sikert, Cecy-t azonban nem értem el.
Rájöttem, hogy másnapra még van lecke, így annak gyorsan nekiálltam. A maradék napom a matek házival ment el. Ó, hogy utálom a geometriát! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése