Végzős finomságok

Drágáim, én könnyesre zokogom magam rajtatok!!! (Könny nélkül érdekes lenne...)
125 megtekintés egy nap alatt??? Komolyan mondom, elsírom magam. *nagyonmegvanhatódva*
Eldőlt, kész, imádok mindenkit! <3
Ebben a szellemben (a könnyeimen át) firkantok nektek egy kis szösszenetet... amolyan vasárnap este van, de nem baj, írjunk valamit jellegűt. :)



A suli első napján izgatottsággal vegyes félelemmel ébredtem. Ma van az utolsó évem első napja. Durva.
Miközben az ünneplőmet túrtam elő a szekrényből, Sam totyogott be a szobámba. Ő most kezdi az utolsó évet az oviban, úgyhogy ő is izgatott.
- Szia Ami. - köszönt vidáman. - Várod már a sulit?
- Hát tudod...  - mosolyogtam rá. - Egy kicsit. Persze, sokkal jobb lenne, ha nem kellene menni. Emlékszel, mennyire jó volt a nyár.
- Aha. Szeretem a nyarat. Lehet fagyit enni...  - tűnődött. Olyan édes volt, amikor gondolkodott, hogy ilyenkor mindig felkaptam és megölelgettem.
- Uhh, de nehéz vagy... - nyögtem fel. - Lassan nem foglak elbírni.
- Az nem jó. - szomorodott el.
- Majd edzek, és mégis el foglak bírni. - mondtam neki, mire újra mosolyogni kezdett.
- Azt megnézném... - hallottam Matt hangját. Matt az ajtóban állt. Friss tizedikesként. - Téged ismerve, kitiltanának az edzőteremből, miután mindent elrontottál odabent.
- Olyan édes vagy... - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Éljenek az érett végzősök! - röhögött. - Amúgy gyertek enni.
- Egy perc. - mondtam. Sam kiment Matt-tel, én pedig villámsebességgel felöltöztem és megfésülködtem.
A konyhában a pörgős, kissé szétszórt  családom várt. Anyáéknak még nem kezdődik a tanítás, nekik még van 15 napjuk.
- Itt a végzős nagylányunk! - ölelt magához Apa.
- Gyere egyél valamit! - biztatott Anya.
Reggeli közben egyre kérdezgettek, hogy nem félek-e az új évtől.
- Egy kicsit. - vallottam be. - Ez az utolsó év, amikor naponta láthatom azokat, akikkel mindenben számíthatunk egymásra és együtt tudunk örülni mindennek. Hiányozni fognak és félek, hogy esetleg vége lesz a barátságunknak. Vagy éppen a kapcsolatnak Adam-mel.
- Kicsim... ha igazán fontosak vagytok egymásnak, nem fog megszűnni a kapcsolat köztetek. - mosolygott Anya.
- Így igaz. - mondta Apa is. - A lányokkal remek barátnők vagytok. Ha meg mégis eltávolodnátok egymástól... akkor nem is volt igazi a barátságotok. Adam pedig szeret téged. Látszik rajta, és ne, el se kezdd a szokásos szabadkozásaidat!
- Oké. - nevettem. - Nem terveztem ezt csinálni, de oké. :D
- Még jó...
Reggeli után futottam a suliba, mert persze megint közel álltam a késéshez. Szerencsére pont beértem. Idén Ms. Smith-ne sikerült belefutnom.
- Elnézést! - mondtam rémültem. Ez az év is jól kezdődik!
- Jó reggelt Amanda... - vigyorgott ördögien.
- Elnézést tanárnő, abszolút véletlen volt, nem figyeltem oda eléggé...  - hebegtem.
- Nem mintha bármi másra odafigyelne... fogadjunk, hogy nem tudja, hogy mi az a polipropilén.
- Ööö... egy szerves vegyület. - válaszoltam tétován. Mivel ezt az izét tavaly tanultuk, és tavaly a szerves vegyületek voltak, nem nyúlhattam mellé nagyon. És tényleg nem. Ms. Smith elképedt.
- Nicsak... - motyogta. Aztán ismét összeszedte magát. - Tűnjön az osztályába!
Én rohantam, ahogy a lábam bírta. Épp időben értem oda, hogy feltűnésmentesen beleolvadjak az aulába igyekvő tömegbe. :)

*

(Otthon)

 

Tök jó volt újra látni mindenkit! Viszont az órarendem nem a legjobb. Péntek 6. óra kémia? Utána fizika? Ez mi? Úgy mégis?
Meg fogok halni!!!!!
A mai után Ms. Smith nyilván kiszúrt magának erre az évre is.
Ja és a legjobb. Egy ilyen péntek után már csak döglődnénk egész hétvégén az ágyban, de nem lehet. Szombaton érettségi előkészítő. Kötelezően. Kilenctől délig. Ez most komoly????
Ha ebbe az évbe nem halok bele, akkor semmibe...






Még egyszer köszönöm azt a mérhetetlen bizalmat, amit velem és a bloggal szemben tapasztalok, ha személyesen ismernélek titeket, most mindenkit megölelgetnék alaposan, hogy kifejezzem a hálámat! <3