- Az istenit neki! - hallottam Sophie indulatos hangját. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy elájultam. Lassan kinyitottam a szemem, de rögtön vissza is csuktam, mert nagyon bántott a vakító, éles fény. Felnyögtem.
Ekkor hirtelen odaugrott valaki, és leült mellém, így muszáj volt újra kinyitnom a szememet. Hayley volt az. Meglepetten láttam, hogy csorognak az arcán a könnyek, ami Hayley-nél ugye nem mindennapi látvány.
- Hayley... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert koreai barátnőm olyan szorosan ölelt magához, hogy alig kaptam levegőt. Közben csendesen sírt.
- Soha többet ne csinálj ilyet! Érted? - zokogta a vállamba. - Annyira megijedtem.
- Hé, hé, én azt sem tudom, hogy pontosan mi történt. - mondtam neki. - Úgyhogy milyet ne csináljak többet? Egyáltalán hol vagyok?
- A nővérem szobájában. - közölte Alex, aki az ajtófélfának támaszkodva ácsorgott.
- Neked nem koncerten kéne lenned? - kérdeztem döbbenten.
- De, ott KELLENE lennem, ha nem hívott volna fel Sophie kétségbeesve, hogy te összeestél, mint egy rongybaba, és mit csináljon veled.
- Miért hoztatok ide? És egyáltalán hogyan? - kérdeztem, és közben felültem. A buliruhám eltűnt, helyette egy elnyűtt póló és gatya volt rajtam. Rápillantottam az órára az éjjeliszekrényen. 23:46 volt.
- Menjünk sorban. - sóhajtott Alex, és leült a szőnyegre. - Még 10 perc lett volna a színpadra lépésig, mikor Sophie hívott. Alig lehetett érteni, hogy mit mond, annyira ijedt volt. Elmondta, hogy ittál valamit, és összeestél. Én azonnal leléptem a koncertről, aminek nem hinném, hogy nagyon örültek... mindegy. Odarohantam a buliba, te Jessy szobájában feküdtél az ágyon, totál kiütve. Mivel a szüleim elutaztak, mondtam, hogy hozzunk ide téged. Na igen, de hogy viszel el valakit a város másik végére úgy, hogy senki se tud vezetni közülünk? Nehezen. De szerencséd volt. Bia is éppen ott téblábolt körülötted, azt hittük ő is elájul, úgy izgult, aztán eszébe jutott, hogy a pasija vagy kije...
- Will. - szóltam közbe.
- Na, igen ő. - legyintett Alex, jelezve, hogy a név lényegtelen. - Szóval ő tud vezetni, van kocsija, Bia felhívta, hogy vészhelyzet van, a srác azonnal indult, szóval végül ő hozott ide minket.
- Húha! - mondtam elképedve. - ÉS miért nem haza vittetek?
- Szerinted a szüleid örültek volna, ha a lányukat úgy visszük haza, hogy be van drogozva? Mert szerintem annyira nem lettek volna elragadtatva. - mondta Alex.
- MI VAAAN? - visítottam fel. - Milyen drog?
- Emlékszel arra, hogy Tiana adott neked egy pohár 'vizet?' - kezdte Sophie. Én bólintottam. - Na, az nem éppen tiszta víz volt. Rakott bele egy kis partydrogot, amolyan baráti szívességből.
- De... - erőltettem az agyamat. - Te utána megszagoltad a poharat. És már akkor tudtad, hogy valami nem oké, mert káromkodtál. De ezeknek nincs szaguk.
- Valóban. - értett egyet Sophie. - De a szintén belerakott piának van.
- Még pia is volt benne? Minek?
- Azért, mert ezek a vackok sósak, és kell valami, hogy elnyomd az ízét. A vízben megérzed. Ezért belerakott egy icipici alkoholt is. Az ízét nem érezted, de a szaga elárulta.
- Te nagyon profi vagy! - álmélkodtam. - De ez miért volt jó neki?
- Gondolom, csupán irántad érzett határtalan szeretetét akarta kifejezni vele. - vont vállat Hayley. - Vagy megmutatni Adam-nek, hogy a barátnője egy drogos, ő meg nem az, így vele jobban jár.
- Anyám... - csaptam a fejemre. - Jut eszembe... a szüleimnek mit mondtatok? Éjfélre ígértem, hogy hazamegyek, és mindjárt éjfél.
- Adam felhívta apukádat, hogy nálam alszol ma. - mondta Alex. - Mert nekem "valami nagy problémám van és különben is, nincsenek itthon a szüleim". Imádom, amikor ilyen védtelen és gyenge kislánynak állítanak be, de ez van.
- Alex, most nem az a lényeg, hogy Ami szülei mit hisznek rólad. - mondta Sophie és elmosolyodott. Először, mióta felébredtem.
- Igaz, persze, oké.
- Lányok és... mi lett Tia-val? - kérdeztem félve.
- Ó, hát mikor elájultál akkor nagyon szörnyülködött, hogy ez hogy lehet, de aztán hirtelen eltűnt. Mikor legközelebb láttuk, akkor éppen a konyhából jött ki. Hayley bement a konyhába, és kihalászta a szemétből a fiolát, amiből beleöntötte a poharadba a drogot. El is hozta, úgyhogy megvan Tiana ellen a bizonyíték. Hétfőn visszük az igazgatóhoz. Úgy kirúgatjuk innen ezt az elkényeztetett kis ribancot, hogy jobban se kell!
- Biztos ki kell rúgatni? - kérdeztem.
- Nehogy megvédd! Utál, szívat, amikor csak teheti és bedrogozott! Szólni kell az igazgatónak.
- Jó, szóljunk. - egyeztem bele. - De csak a drog miatt... egyébként hol a ruhám?
- Mikor idehoztunk, valahogy lehámoztuk rólad, míg Adam elrohant a húgához, hogy adjon valami ruhát. Aztán valahogy felrángattuk rád Cecy cuccait.
- Aha, értem. Akkor még neki is meg kell köszönnöm, meg Adam-nek...
- Ó, majd elfelejtettem. - kapta elő a telóját Sophie. - Adam.
Azzal felhívta Adam-et, és közölte vele, hogy ébren vagyok, úgy tűnik, minden oké, reggel jöhet.
- Adam 10 perccel azelőtt ment el, hogy magadhoz tértél. - közölte Hayley, immár könnyek nélkül. - Nagyon félt, hogy mi lesz veled. Akkorát kiabált Tiana-val, hogy szerintem az egész utca hallotta.
- Uhh... - húztam el a számat.
- Megérdemli, ne sajnáld! - legyintett Alex. - Most viszont mindenki mars aludni. Épp elég dolog történt már ma... azaz tegnap, mert éjfél múlt. Mindenki pihenje ki magát, majd holnap megbeszéljük a dolgokat. Plusz délre ki kell takarítani, mert a szüleim legkésőbb kettőre itthon lesznek.
- Dorothy hol van? - kérdezte Sophie ásítva.
- Barátainál. Kedden zh-ja van, arra tanulnak éjjel-nappal.
- Még jó, hogy nincs itthon.
- Ja. - mondta Hayley, azzal lefeküdt az ágy mellé tett szivacsra. Sophie egy másik szivacsra feküdt, Alex pedig a saját szobájába, mert többen már nem fértünk el.
Mindenkit percek alatt elnyomott az álom. Én is elaludtam, annak ellenére, hogy rettegtem a következő pár naptól és magától a ténytől, hogy drog volt bennem...
2015. július 20., hétfő
2015. július 7., kedd
A buli, amire életem végéig elmlékezni fogok
Sziasztok!
Ne haragudjatok a múltheti tétlenségért. Ezúton jelentem, hogy túl vagyok az idei első 'net nélküli elutazás' nevű eseményen. Ne haragudjatok, hogy nem szóltam előtte, a csomagolás és egyéb finomságok közben valahogy elfelejtettem. Többet nem fordul elő.
Kárpótlásul igyekszem egy hosszú bejegyzést írni, remélem ezzel sikerül titeket kiengesztelni! :)
A buli napján nyűgösen ébredtem. Keveset aludtam, mert későn feküdtem le, nehezen aludtam el, és mikor már éppen sikerült volna, Sam nyöszörögve rontott be a szobámba, hogy rosszat álmodott, és védjem meg. Mikor végre sikerült megnyugtatnom (nem volt könnyű, mesélni, verset mondani, dúdolni és simogatni kellett) és elaludt, már éppen fellélegeztem volna, hogy végre alhatok. De! Sam egy 5,5 éves gyerek. Beszél álmában. Rugdos. De nagyon kegyetlenül.
Éppen visszaaludtam volna, amikor egy hatalmas hasba rúgást kaptam, így inkább úgy döntöttem, hogy odébb húzódom, hogy ne érjen el. Így sem volt jó, mert elterpeszkedett az ágyamon, és ezúttal hátba rúgott. Ekkor elégeltem meg a dolgot végleg. Kimásztam az ágyból, és úgy döntöttem, az éjszaka maradékát a földön töltöm, a szőnyegen.
Igen ám, csak nem számoltam azzal, hogy a szőnyeg rohadtul kemény ám, plusz a takaróm az ágyon maradt. Viszont nem volt szívem elvenni Sam-től a takarót, mert természetesen mostanra nyugodtan, nyakig betakarózva feküdt az ágyamon elterülve. Párnám szerencsére volt több is, így azt tudtam szerezni, takarót viszont nem, ezért kénytelen voltam a földön tölteni az éjszakát, takaró nélkül.
Ennek persze reggelre meglett az eredménye. Fáztam ám kegyetlenül, úgyhogy csak a szerencsén múlt, hogy nem fáztam meg. A padló viszont olyan szinten kényelmetlen volt, hogy alig bírtam felkelni, úgy elgémberedtek a tagjaim. Hogy fogok így este táncolni?
Valahogy lekecmeregtem a konyhába, ahol a szüleim meglepett tekintettel vizslattak.
- Ami, jól vagy? - kérdezte Anya aggódva.
- Persze, miért ne lennék jól? - válaszoltam, miközben megpróbáltam kinyújtózni, és emiatt egy hatalmasat nyögtem.
- Talán azért kérdezi, mert úgy mozogsz, mint egy reumás öregasszony és nyögsz. Pedig elvileg egészséges 17 éves ember vagy. - gúnyolódott Matt.
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom. - vigyorgott.
- Gyerekek elég! - szólt közbe Apa. Ebben a pillanatban Sam botorkált be a konyhába. Mindenki lelkesen üdvözölte. Sam ezután hozzám fordult.
- Ami, te miért feküdtél reggel a földön?
- Ott aludtam. - válaszoltam neki, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Így már értem, miért mozogsz így. - nevetett Anya. - A földön aludtál miatta, ugye?
- Mivel gyakorlatilag kitúrt az ágyamból a rugdosásával, ezért igen.
- Ne haragudj. - biggyesztette le a száját Sam. - Csak oda akartam bújni hozzád, mert féltem.
- Semmi baj pöttöm. - öleltem magamhoz. - Csak legközelebb ne rúgj ennyire!
Sam lelkesen megígérte ezt, bár kétlem, hogy betartja, mivel nem tudatosan rugdos. Na mindegy.
A nap további részében nem történt túl sok izgalmas dolog. Próbáltam normálisan mozogni, és délután kettő körül már nem fájt a derekam, ha lehajoltam! ;) Megy ez.
Este elkezdtem készülődni. Ez az első buli, amire teljesen egyedül készülök föl. Sophie a régi sulitársaival találkozik, ezért ő a buliról is késni fog. Alex nem jön, mert koncertje van. Hayley alapból nem segítene, mondván oldjam meg, nem vagyok 5 éves. Riry nem hivatalos a buliba, Jessy és Beckie segítségéről rossz emlékeim vannak. Bia meg... azért ENNYIRE még nem szoros a barátság-kezdeményünk. Vagyis egyedül kell úgy felöltöznöm, hogy a kinézetem Tiana-kompatibilis legyen.
Szerencsémre nem vagyok teljesen hülye (legalábbis még), úgyhogy nagy nehezen, de kipakoltam a szekrényem teljes tartalmát és rekord gyorsan sikerült ruhát választanom. Nem kihívó, nem villantós, egyszerű, normális, de csinos.
Kivételesen a körmöm is kifestettem, ami nagy szám, ugyanis kézügyességem a nullához közelít. Szerencsémre van egy ilyen dolgokban profi anyukám, aki vállalta, hogy bepöttyözi a körmömet, hogy passzoljon a ruhámhoz. Vagyis most színes pöttyös körmeim vannak.
Mire elkészültem, már gyakorlatilag indulhattam is. Adam értem jött. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott és megölelt.
- Nagyon szép vagy. - súgta a fülembe.
- Köszi. - válaszoltam, majd egy puszit kapott tőlem ezért a kedves mondatáért.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Elmentünk. - intettem a szüleimnek. - Éjfélre, legkésőbb egyre itthon vagyok.
- Rendben. - sóhajtott Anya. Továbbra sem rajongott a buliért. - Vigyázz magadra!
- Érezd jól magad! - tette hozzá Apa.
- Oké. Sziasztok. - búcsúztam el tőlük, aztán elindultunk.
Rengetegen vagyunk. Az egész évfolyam eljött, kivéve pár embert. Mindenki nagyon kiöltözött, minden lányon szuper rövid cucc van, és hát mit tagadjam, pia is van.
Nick és Rob már akkor sem voltak teljesen józanok, mikor megérkeztem, de mostanra még durvább lett a helyzet. A legtöbb fiúban már van egy kis pia, úgyhogy már senki sem lepődik meg, ha valaki részegen a fülébe röhög. Adam nem ivott, mert azt mondta, hogy nem szeretné, hogy így lássam. Hogy lehet valaki ennyire édes???
Tiana-t eddig csak egy pillanatra láttam. Extrán rövid ruha van rajta, ki van mindene, de békén hagy.
A lányok el voltak ájulva, hogy képes voltam egyedül szépen felöltözni.
- Na mi van? Beszabadult hozzád egy stylist? - kérdezte Hayley, de látszott rajta, hogy büszke rám.
- Vagy Sophie. - tűnődött Beckie.
- Nem, én nem értem ma rá segíteni neki. Egyedül csinálta. - hallatszott Sophie hangja. Ő csak most ért ide. Nem volt rajta szoknya vagy ruha, egyszerű cuccban jött. De nagyon jól állt neki.
- Azta Sophie! - mondtuk egyszerre.
- Mi az? - kérdezett csodálkozva.
- Nagyon jól nézel ki.
- Igen? Ugyan már. Ez csak egy hátul kivágott felső, egy short-tal.
- De jól áll.
- Köszi.
- Nem baj, ha egy kicsit magadra hagylak? - kérdezte ekkor Adam. - Megnézném a srácokat.
- Persze, menj csak. Ha valami nagyon nagy hülyeségre készülnek, beszéld le őket!
- Ja, mert az úgy megy. - nevetett, azzal megcsókolt és elment.
Miután elment, dumáltunk egy kicsit a lányokkal, aztán táncoltunk. Csak arra nem számítottunk, hogy kicsit kevés a hely ennyi embernek. És nagyon meleg. Nemsokára olyan melegem lett, hogy azt hittem, menten elájulok, ha nem kapok inni.
- Lányok, nem tudnánk valami innivalót szerezni? - nyögtem.
- Ú, basszus, falfehér vagy! - kapta a szája elé a kezét Sophie. - El ne ájulj nekem!
- Ha még sokáig kell a tömeg közepén állnom, akkor esélyes. - suttogtam.
Sophie megragadta a karomat, és odébb vonszolt, miközben Hayley odakiáltott a konyhaajtóban álldogáló Jessy-nek és Beckie-nek, hogy hozzanak valamit inni, mert az ájulás kerülget.
- Tessék. - lépett elénk hirtelen Tiana és egy poharat tartott a kezében. - Idd meg!
- Honnan tudjuk, hogy nem mérgezted meg? - viccelődött Hayley. Tiana szeme megrebbent.
- Miért tettem volna ilyet?
- Mert utálod Amit.
Tiana erre nem tudott mit mondani. Én viszont már brutál szarul voltam.
- Sophie... - suttogtam.
- Hayley, ne hülyülj, add ide azt a hülye poharat! - kiáltott Sophie, azzal a kezembe nyomta, én pedig megittam.
Szinte azonnal jobban lettem tőle. Tiana hozott még egy pohárral, azt is megittam, és teljesen elmúlt a rosszullét.
- Jól vagyok. - mondtam Sophie-nak.
- Akkor jó. Köszi Tiana.
- Ó, nincs mit! - vigyorgott. Hogy mit jelentett ez a vigyor, ezt csak pár perccel később tudtuk meg...
Ugyanis 5 perc múlva újra rám tört a rosszullét. De ezúttal nem a meleg vagy a tömeg miatt. Hirtelen, csak a semmiből kezdődött. Sötét karikák kezdtek táncolni a szemem előtt, szédültem...
- Ami, mi van? - kérdezte rémülten Sophie.
- Nem tudom. - nyögtem.
- Adam! - ordított Hayley.
- Ez most nem a melegtől van. - mondta Sophie. - Hiszen nem is izzadsz, plusz már megy a légkondi.
- Nem tudom, mitől van. - suttogtam. Vészesen közel kerültem az ájuláshoz.
Sophie pillantása ekkor azokra a poharakra tévedt, amelyikből pár perce ittam. Megfogta és beleszagolt.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel. - Megölöm azt a ribancot!
- De miért? - kérdezte értetlenül Hayley.
Sophie válaszát már nem hallottam, mert hirtelen elsötétült előttem a világ, és nem éreztem semmit se...
Ne haragudjatok a múltheti tétlenségért. Ezúton jelentem, hogy túl vagyok az idei első 'net nélküli elutazás' nevű eseményen. Ne haragudjatok, hogy nem szóltam előtte, a csomagolás és egyéb finomságok közben valahogy elfelejtettem. Többet nem fordul elő.
Kárpótlásul igyekszem egy hosszú bejegyzést írni, remélem ezzel sikerül titeket kiengesztelni! :)
A buli napján nyűgösen ébredtem. Keveset aludtam, mert későn feküdtem le, nehezen aludtam el, és mikor már éppen sikerült volna, Sam nyöszörögve rontott be a szobámba, hogy rosszat álmodott, és védjem meg. Mikor végre sikerült megnyugtatnom (nem volt könnyű, mesélni, verset mondani, dúdolni és simogatni kellett) és elaludt, már éppen fellélegeztem volna, hogy végre alhatok. De! Sam egy 5,5 éves gyerek. Beszél álmában. Rugdos. De nagyon kegyetlenül.
Éppen visszaaludtam volna, amikor egy hatalmas hasba rúgást kaptam, így inkább úgy döntöttem, hogy odébb húzódom, hogy ne érjen el. Így sem volt jó, mert elterpeszkedett az ágyamon, és ezúttal hátba rúgott. Ekkor elégeltem meg a dolgot végleg. Kimásztam az ágyból, és úgy döntöttem, az éjszaka maradékát a földön töltöm, a szőnyegen.
Igen ám, csak nem számoltam azzal, hogy a szőnyeg rohadtul kemény ám, plusz a takaróm az ágyon maradt. Viszont nem volt szívem elvenni Sam-től a takarót, mert természetesen mostanra nyugodtan, nyakig betakarózva feküdt az ágyamon elterülve. Párnám szerencsére volt több is, így azt tudtam szerezni, takarót viszont nem, ezért kénytelen voltam a földön tölteni az éjszakát, takaró nélkül.
Ennek persze reggelre meglett az eredménye. Fáztam ám kegyetlenül, úgyhogy csak a szerencsén múlt, hogy nem fáztam meg. A padló viszont olyan szinten kényelmetlen volt, hogy alig bírtam felkelni, úgy elgémberedtek a tagjaim. Hogy fogok így este táncolni?
Valahogy lekecmeregtem a konyhába, ahol a szüleim meglepett tekintettel vizslattak.
- Ami, jól vagy? - kérdezte Anya aggódva.
- Persze, miért ne lennék jól? - válaszoltam, miközben megpróbáltam kinyújtózni, és emiatt egy hatalmasat nyögtem.
- Talán azért kérdezi, mert úgy mozogsz, mint egy reumás öregasszony és nyögsz. Pedig elvileg egészséges 17 éves ember vagy. - gúnyolódott Matt.
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom. - vigyorgott.
- Gyerekek elég! - szólt közbe Apa. Ebben a pillanatban Sam botorkált be a konyhába. Mindenki lelkesen üdvözölte. Sam ezután hozzám fordult.
- Ami, te miért feküdtél reggel a földön?
- Ott aludtam. - válaszoltam neki, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Így már értem, miért mozogsz így. - nevetett Anya. - A földön aludtál miatta, ugye?
- Mivel gyakorlatilag kitúrt az ágyamból a rugdosásával, ezért igen.
- Ne haragudj. - biggyesztette le a száját Sam. - Csak oda akartam bújni hozzád, mert féltem.
- Semmi baj pöttöm. - öleltem magamhoz. - Csak legközelebb ne rúgj ennyire!
Sam lelkesen megígérte ezt, bár kétlem, hogy betartja, mivel nem tudatosan rugdos. Na mindegy.
A nap további részében nem történt túl sok izgalmas dolog. Próbáltam normálisan mozogni, és délután kettő körül már nem fájt a derekam, ha lehajoltam! ;) Megy ez.
Este elkezdtem készülődni. Ez az első buli, amire teljesen egyedül készülök föl. Sophie a régi sulitársaival találkozik, ezért ő a buliról is késni fog. Alex nem jön, mert koncertje van. Hayley alapból nem segítene, mondván oldjam meg, nem vagyok 5 éves. Riry nem hivatalos a buliba, Jessy és Beckie segítségéről rossz emlékeim vannak. Bia meg... azért ENNYIRE még nem szoros a barátság-kezdeményünk. Vagyis egyedül kell úgy felöltöznöm, hogy a kinézetem Tiana-kompatibilis legyen.
Szerencsémre nem vagyok teljesen hülye (legalábbis még), úgyhogy nagy nehezen, de kipakoltam a szekrényem teljes tartalmát és rekord gyorsan sikerült ruhát választanom. Nem kihívó, nem villantós, egyszerű, normális, de csinos.
Kivételesen a körmöm is kifestettem, ami nagy szám, ugyanis kézügyességem a nullához közelít. Szerencsémre van egy ilyen dolgokban profi anyukám, aki vállalta, hogy bepöttyözi a körmömet, hogy passzoljon a ruhámhoz. Vagyis most színes pöttyös körmeim vannak.
Mire elkészültem, már gyakorlatilag indulhattam is. Adam értem jött. Mikor meglátott szélesen elmosolyodott és megölelt.
- Nagyon szép vagy. - súgta a fülembe.
- Köszi. - válaszoltam, majd egy puszit kapott tőlem ezért a kedves mondatáért.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. Elmentünk. - intettem a szüleimnek. - Éjfélre, legkésőbb egyre itthon vagyok.
- Rendben. - sóhajtott Anya. Továbbra sem rajongott a buliért. - Vigyázz magadra!
- Érezd jól magad! - tette hozzá Apa.
- Oké. Sziasztok. - búcsúztam el tőlük, aztán elindultunk.
*
(A buliban, 21:00)
Rengetegen vagyunk. Az egész évfolyam eljött, kivéve pár embert. Mindenki nagyon kiöltözött, minden lányon szuper rövid cucc van, és hát mit tagadjam, pia is van.
Nick és Rob már akkor sem voltak teljesen józanok, mikor megérkeztem, de mostanra még durvább lett a helyzet. A legtöbb fiúban már van egy kis pia, úgyhogy már senki sem lepődik meg, ha valaki részegen a fülébe röhög. Adam nem ivott, mert azt mondta, hogy nem szeretné, hogy így lássam. Hogy lehet valaki ennyire édes???
Tiana-t eddig csak egy pillanatra láttam. Extrán rövid ruha van rajta, ki van mindene, de békén hagy.
A lányok el voltak ájulva, hogy képes voltam egyedül szépen felöltözni.
- Na mi van? Beszabadult hozzád egy stylist? - kérdezte Hayley, de látszott rajta, hogy büszke rám.
- Vagy Sophie. - tűnődött Beckie.
- Nem, én nem értem ma rá segíteni neki. Egyedül csinálta. - hallatszott Sophie hangja. Ő csak most ért ide. Nem volt rajta szoknya vagy ruha, egyszerű cuccban jött. De nagyon jól állt neki.
- Azta Sophie! - mondtuk egyszerre.
- Mi az? - kérdezett csodálkozva.
- Nagyon jól nézel ki.
- Igen? Ugyan már. Ez csak egy hátul kivágott felső, egy short-tal.
- De jól áll.
- Köszi.
- Nem baj, ha egy kicsit magadra hagylak? - kérdezte ekkor Adam. - Megnézném a srácokat.
- Persze, menj csak. Ha valami nagyon nagy hülyeségre készülnek, beszéld le őket!
- Ja, mert az úgy megy. - nevetett, azzal megcsókolt és elment.
Miután elment, dumáltunk egy kicsit a lányokkal, aztán táncoltunk. Csak arra nem számítottunk, hogy kicsit kevés a hely ennyi embernek. És nagyon meleg. Nemsokára olyan melegem lett, hogy azt hittem, menten elájulok, ha nem kapok inni.
- Lányok, nem tudnánk valami innivalót szerezni? - nyögtem.
- Ú, basszus, falfehér vagy! - kapta a szája elé a kezét Sophie. - El ne ájulj nekem!
- Ha még sokáig kell a tömeg közepén állnom, akkor esélyes. - suttogtam.
Sophie megragadta a karomat, és odébb vonszolt, miközben Hayley odakiáltott a konyhaajtóban álldogáló Jessy-nek és Beckie-nek, hogy hozzanak valamit inni, mert az ájulás kerülget.
- Tessék. - lépett elénk hirtelen Tiana és egy poharat tartott a kezében. - Idd meg!
- Honnan tudjuk, hogy nem mérgezted meg? - viccelődött Hayley. Tiana szeme megrebbent.
- Miért tettem volna ilyet?
- Mert utálod Amit.
Tiana erre nem tudott mit mondani. Én viszont már brutál szarul voltam.
- Sophie... - suttogtam.
- Hayley, ne hülyülj, add ide azt a hülye poharat! - kiáltott Sophie, azzal a kezembe nyomta, én pedig megittam.
Szinte azonnal jobban lettem tőle. Tiana hozott még egy pohárral, azt is megittam, és teljesen elmúlt a rosszullét.
- Jól vagyok. - mondtam Sophie-nak.
- Akkor jó. Köszi Tiana.
- Ó, nincs mit! - vigyorgott. Hogy mit jelentett ez a vigyor, ezt csak pár perccel később tudtuk meg...
Ugyanis 5 perc múlva újra rám tört a rosszullét. De ezúttal nem a meleg vagy a tömeg miatt. Hirtelen, csak a semmiből kezdődött. Sötét karikák kezdtek táncolni a szemem előtt, szédültem...
- Ami, mi van? - kérdezte rémülten Sophie.
- Nem tudom. - nyögtem.
- Adam! - ordított Hayley.
- Ez most nem a melegtől van. - mondta Sophie. - Hiszen nem is izzadsz, plusz már megy a légkondi.
- Nem tudom, mitől van. - suttogtam. Vészesen közel kerültem az ájuláshoz.
Sophie pillantása ekkor azokra a poharakra tévedt, amelyikből pár perce ittam. Megfogta és beleszagolt.
- Ezt nem hiszem el! - kiáltott fel. - Megölöm azt a ribancot!
- De miért? - kérdezte értetlenül Hayley.
Sophie válaszát már nem hallottam, mert hirtelen elsötétült előttem a világ, és nem éreztem semmit se...
2015. június 25., csütörtök
*Dobpergést kérek* 100. bejegyzés, juhú!
Sziasztok!
Ez a 100. bejegyzés, amit itt megjelent, úgyhogy juhú!! Nem gondoltam volna, hogy meg lesz. :)
Akartam ma írni, de nem értem a végére, olyan hosszú az új rész, úgyhogy most csak ezzel a pár sorral tudok szolgálni.
Ma 2 éves a blog, el se hiszem! Annyira fura látni, hogy így szalad az idő.
A közvélemény-kutatásról csak annyit, hogy közkívánatra (értsd: 1 db szavazat alapján), akkor ellökdösöm a történetet addig, amíg a kis főhősünk férjhez megy és szül egy-két kölyköt. :D
Ma csak ennyi, holnap igyekszem jönni, nem fogok eltűnni, sok minden lesz a következő évben is. ;)
Puszi...
Ez a 100. bejegyzés, amit itt megjelent, úgyhogy juhú!! Nem gondoltam volna, hogy meg lesz. :)
Akartam ma írni, de nem értem a végére, olyan hosszú az új rész, úgyhogy most csak ezzel a pár sorral tudok szolgálni.
Ma 2 éves a blog, el se hiszem! Annyira fura látni, hogy így szalad az idő.
 |
| Boldog szülinapot! |
A közvélemény-kutatásról csak annyit, hogy közkívánatra (értsd: 1 db szavazat alapján), akkor ellökdösöm a történetet addig, amíg a kis főhősünk férjhez megy és szül egy-két kölyköt. :D
Ma csak ennyi, holnap igyekszem jönni, nem fogok eltűnni, sok minden lesz a következő évben is. ;)
Puszi...
2015. június 18., csütörtök
Újabb buli
Ne haragudjatok, azt ígértem, hogy írok rendesen. Azonban most kivételesen egy rajtam kívül álló dolog akadályozott meg benne. Beteg lettem. Igen, a szünet elején, vakációban. :P *khm..lúzer...khm*
Már egész jól vagyok, nem 100%, de most már tudok írni. :)
Nem kezdek hosszasan mentegetőzni, mert szerintem már nagyon unjátok, hogy mindig ez megy. Inkább írok.
Keserves hetek következtek. Tiana mindent megtett, hogy pokollá tegye az életemet. Beszólogatott, nekem jött, leöntött, stb. Mint egy 5 éves. Nem bírta elviselni, hogy Adam engem választott.
Valahol mélyen sajnáltam is. Meg lehet érteni, hogy mit érzett. De ettől függetlenül, nagyon fel tudott idegesíteni. Néha vissza szerettem volna vágni, de ilyenkor Adam, Sophie, Alex, Hayley vagy Beckie és Jessy nem hagyták.
- Ne alacsonyodj le az ő szintjére! - mondták.
Sose szóltam vissza. Nem bántottam. De sokszor egy kicsin múlt...
Lehet, hogy jobban tettem volna, ha visszavágok, és megérti, hogy hiába próbálkozik. Így, hogy hagytam, sokkal durvább eszközökhöz folyamodott.
Csak sajnos, mire rájöttem, hogy nem így kellett volna, túl késő volt... de ez kivételesen nem az én hibámból történt. Ez töményen Tiana bűne volt. Olyasvalami, amire nem is gondoltam volna, legvadabb álmaimban sem.
Megint egy bulin történt a dolog. Pontosabban az évzáró bulin...
Beckie és Jessy vidáman csacsogtak mellettem. Mindenféléről. Én nem igazán tudtam követni őket, így csak hallgattam a véget nem érő szóáradatot. Közben az agyam folyamatosan pörgött. Tiana-n, az év végén, a tanévzáráson, a nyári szüneten, Adam-en... hogy csináljuk ezt végig? Egy teljes nyár. Ő utazik, én utazom, ide-oda, fel-alá, mindenfelé... kibírjuk együtt a nyarat, kb. 3-4 találkozással?
Gondolataimból a csend riasztott fel. Igen, a csend. Beckie és Jessy elhallgattak. Várakozóan néztek rám.
- Ami, figyelsz te ránk? - kérdezte Jessy.
- Ne haragudjatok, elkalandoztam. - vallottam be.
- Min jár az okos fejed? - csapott a tarkómra Beckie. - Mindjárt szünet.
- Tudom, pont ez az.
- Nehogy már a szünettel bajod legyen!
- Nem nincs is, én szeretem, csak... mi lesz velünk?
- Hogyhogy velünk? - kérdezte Jessy. - Mindenki nyaral, időnként találkozunk, bulizunk, és ősszel végzősként térünk vissza.
- Úgy értem Adam-mel és velem.
- Jaj... - dőlt hanyatt a fűben Beckie. - Ez most komoly? Mi lenne veletek?
- Nem tudom.
- Hm... szerintem... - kezdett bele Jessy. - Nyaraltok, ott mindketten megismertek egy nagyon vonzó srácot/lányt, megcsaljátok vele a másikat, és utána nem mertek egymásra nézni, mert bűntudatotok van.
- Jessy, ez nem vicces. - mondtam. - Tényleg nem. Egy kicsit sem.
- Jó, oké, tudom, hogy pocsék a humorom. - szabadkozott Jessy.
- Így is van. - közölte Beckie. - Szóval. Amanda. Feltalálták a telefont, az interneten, a postát, a füstjeleket... szóval beszéltek, mikor itthon vagytok, találkoztok, örültök egymásnak, pont. Nem nehéz. Nick-kel évek óta ezt csináljuk.
- Ez az. Ti már évek óta együtt vagytok. Mi még nem. Mi lesz, ha vége?
- Figyelj Ami. - mondta ezúttal komolyan Jessy. - Ha egy kapcsolat nem bír ki egy nyári szünetet, akkor az előbb-utóbb úgyis véget ért volna. Azért nem érdemes sírni.
Ez egy kicsit szíven ütött. Pár percig a lányok hagytak csendben gondolkozni. Aztán lecsaptak. Kivételesen, nem szó szerint.
- Na jó, ezt most hagyjuk, oké? - kérdezte Beckie.
- Még van 2 heted, addig nyugi! - mosolygott Jessy.
- Igazatok van. - sóhajtottam.
- Még majd biztatunk, ha kell. - veregettek vállon. Én pedig megnyugodtam. Egyelőre.
- Viszont... - kezdte Beckie, de Jessy a szavába vágott.
- Van egy nagyon király hírünk!
- Tényleg? Mi az?
- Tudom, téged ez annyira nem hoz lázba, -amit nem igazán értek- de bulit rendezünk. - ujjongott Jessy.
- Igen, egy tanévzáró bulit. - tette hozzá Beckie. Én egy kicsit elsápadtam erre a hírre, hiszen nincsenek túl jó emlékeim a lányok szervezte bulikról.
- Ööö... biztosak vagytok ti ebben? - kérdeztem. - Úgy értem klassz ötlet, meg minden, de...
- Jaj, már, ez tök király lesz! Ott lesz az egész évfolyam, nem vagy új lány, sok embert ismersz, nem kell feszengened az idegenek előtt... jó lesz ez.
- Az egész évfolyam? Clau és Tiana?
Clau még nem tud róla, hogy kibékültem Bia-val. Neki még mindig ellenség vagyok. Tia-nak is. Ha ezek ketten megtalálják egymást... nekem annyi.
- Ugyan Ami... ez egy buli. Lehet, hogy kibékültök. Beszélgettek. Clau Bia LB-je, biztos nem bánt, ha megtudja, hogy mi történt köztetek. Tia pedig... egy ember a sokból. - vonogatta a vállát Jessy.
- Ja, meg amúgy is. Ott vannak a barátaid. Adam. A pasid. Hahó! - lengette a kezét az orrom előtt Beckie. - Ébresztő!
- Okés, meggyőztetek. De ha valami gáz lesz, előre szóltam.
- Jó, rendben, persze, akkor majd hallgathatjuk, hogy "én megmondtam", "én előre tudtam", "igazam volt, ezért zárdába vonulok"...
- Mi? Sose mondtam olyat, hogy igazam van, ezért zárdába vonulok. - vontam fel a szemöldököm.
- Pedig rád vallana. - nevetett Jessy. - Alig szórakozol. Suliba jársz, olvasol, játszol a tesóiddal, romantikáztok Adam-mel, amikor azt hiszitek, hogy senki se látja, pedig de... jó nem kell ijedten nézni, ez normális. Na szóval. Az a lényeg, hogy ez az élet nagyon szép és jó, de nem egy tipikus tizenévesé. Olyan vagy, mint ha 10-15 évvel idősebb lennél.
- Ja, kellene egy kicsit szórakoznod a korosztályoddal. - értett egyet Beckie. - Bulik, partik, diszkó...
- Alkohol, drog, szex... - folytattam a sort, mire Beckie egy akkorát sózott a fejemre a táskájával, hogy megfájdult. A fejem.
- Hülye vagy. - tette hozzá.
- Tudom. - értettem egyet.
- Akkor jó. Szóval nem kell piálni meg ilyesmi... élni kell. Szórakozni. Élvezni az életet.
- Azt teszem. Én élvezem a saját életemet.
- Adj egy esélyt! - kérlelt Beckie. - A múltkori bulink csapnivaló lett. Mármint, utána hónapokig rosszban voltatok Adam-mel. De ez a mostani buli... szuper lesz! Csak adj egy esélyt.
- Egyetlenegyet. - kérte Jessy is. - Gyere el szombaton hozzánk! Próbáld meg élvezni! Ott lesznek a barátaid, Adam... nem történhet semmi rossz. Csak engedd el magad, és élvezd!
- Oké. - sóhajtottam. - Kaptok egy esélyt. A bulizással együtt. De ha megint botrány lesz...
- Akkor mondhatod, hogy zárdába vonulsz. - nevettek fel a lányok.
Már egész jól vagyok, nem 100%, de most már tudok írni. :)
Nem kezdek hosszasan mentegetőzni, mert szerintem már nagyon unjátok, hogy mindig ez megy. Inkább írok.
Keserves hetek következtek. Tiana mindent megtett, hogy pokollá tegye az életemet. Beszólogatott, nekem jött, leöntött, stb. Mint egy 5 éves. Nem bírta elviselni, hogy Adam engem választott.
Valahol mélyen sajnáltam is. Meg lehet érteni, hogy mit érzett. De ettől függetlenül, nagyon fel tudott idegesíteni. Néha vissza szerettem volna vágni, de ilyenkor Adam, Sophie, Alex, Hayley vagy Beckie és Jessy nem hagyták.
- Ne alacsonyodj le az ő szintjére! - mondták.
Sose szóltam vissza. Nem bántottam. De sokszor egy kicsin múlt...
Lehet, hogy jobban tettem volna, ha visszavágok, és megérti, hogy hiába próbálkozik. Így, hogy hagytam, sokkal durvább eszközökhöz folyamodott.
Csak sajnos, mire rájöttem, hogy nem így kellett volna, túl késő volt... de ez kivételesen nem az én hibámból történt. Ez töményen Tiana bűne volt. Olyasvalami, amire nem is gondoltam volna, legvadabb álmaimban sem.
Megint egy bulin történt a dolog. Pontosabban az évzáró bulin...
*
(A történtek jobb megértése végett ugorjunk vissza az elejére, mikor is meghívtak a bulira!
Június 8. hétfő, délután 17:00 óra, park)
Beckie és Jessy vidáman csacsogtak mellettem. Mindenféléről. Én nem igazán tudtam követni őket, így csak hallgattam a véget nem érő szóáradatot. Közben az agyam folyamatosan pörgött. Tiana-n, az év végén, a tanévzáráson, a nyári szüneten, Adam-en... hogy csináljuk ezt végig? Egy teljes nyár. Ő utazik, én utazom, ide-oda, fel-alá, mindenfelé... kibírjuk együtt a nyarat, kb. 3-4 találkozással?
Gondolataimból a csend riasztott fel. Igen, a csend. Beckie és Jessy elhallgattak. Várakozóan néztek rám.
- Ami, figyelsz te ránk? - kérdezte Jessy.
- Ne haragudjatok, elkalandoztam. - vallottam be.
- Min jár az okos fejed? - csapott a tarkómra Beckie. - Mindjárt szünet.
- Tudom, pont ez az.
- Nehogy már a szünettel bajod legyen!
- Nem nincs is, én szeretem, csak... mi lesz velünk?
- Hogyhogy velünk? - kérdezte Jessy. - Mindenki nyaral, időnként találkozunk, bulizunk, és ősszel végzősként térünk vissza.
- Úgy értem Adam-mel és velem.
- Jaj... - dőlt hanyatt a fűben Beckie. - Ez most komoly? Mi lenne veletek?
- Nem tudom.
- Hm... szerintem... - kezdett bele Jessy. - Nyaraltok, ott mindketten megismertek egy nagyon vonzó srácot/lányt, megcsaljátok vele a másikat, és utána nem mertek egymásra nézni, mert bűntudatotok van.
- Jessy, ez nem vicces. - mondtam. - Tényleg nem. Egy kicsit sem.
- Jó, oké, tudom, hogy pocsék a humorom. - szabadkozott Jessy.
- Így is van. - közölte Beckie. - Szóval. Amanda. Feltalálták a telefont, az interneten, a postát, a füstjeleket... szóval beszéltek, mikor itthon vagytok, találkoztok, örültök egymásnak, pont. Nem nehéz. Nick-kel évek óta ezt csináljuk.
- Ez az. Ti már évek óta együtt vagytok. Mi még nem. Mi lesz, ha vége?
- Figyelj Ami. - mondta ezúttal komolyan Jessy. - Ha egy kapcsolat nem bír ki egy nyári szünetet, akkor az előbb-utóbb úgyis véget ért volna. Azért nem érdemes sírni.
Ez egy kicsit szíven ütött. Pár percig a lányok hagytak csendben gondolkozni. Aztán lecsaptak. Kivételesen, nem szó szerint.
- Na jó, ezt most hagyjuk, oké? - kérdezte Beckie.
- Még van 2 heted, addig nyugi! - mosolygott Jessy.
- Igazatok van. - sóhajtottam.
- Még majd biztatunk, ha kell. - veregettek vállon. Én pedig megnyugodtam. Egyelőre.
- Viszont... - kezdte Beckie, de Jessy a szavába vágott.
- Van egy nagyon király hírünk!
- Tényleg? Mi az?
- Tudom, téged ez annyira nem hoz lázba, -amit nem igazán értek- de bulit rendezünk. - ujjongott Jessy.
- Igen, egy tanévzáró bulit. - tette hozzá Beckie. Én egy kicsit elsápadtam erre a hírre, hiszen nincsenek túl jó emlékeim a lányok szervezte bulikról.
- Ööö... biztosak vagytok ti ebben? - kérdeztem. - Úgy értem klassz ötlet, meg minden, de...
- Jaj, már, ez tök király lesz! Ott lesz az egész évfolyam, nem vagy új lány, sok embert ismersz, nem kell feszengened az idegenek előtt... jó lesz ez.
- Az egész évfolyam? Clau és Tiana?
Clau még nem tud róla, hogy kibékültem Bia-val. Neki még mindig ellenség vagyok. Tia-nak is. Ha ezek ketten megtalálják egymást... nekem annyi.
- Ugyan Ami... ez egy buli. Lehet, hogy kibékültök. Beszélgettek. Clau Bia LB-je, biztos nem bánt, ha megtudja, hogy mi történt köztetek. Tia pedig... egy ember a sokból. - vonogatta a vállát Jessy.
- Ja, meg amúgy is. Ott vannak a barátaid. Adam. A pasid. Hahó! - lengette a kezét az orrom előtt Beckie. - Ébresztő!
- Okés, meggyőztetek. De ha valami gáz lesz, előre szóltam.
- Jó, rendben, persze, akkor majd hallgathatjuk, hogy "én megmondtam", "én előre tudtam", "igazam volt, ezért zárdába vonulok"...
- Mi? Sose mondtam olyat, hogy igazam van, ezért zárdába vonulok. - vontam fel a szemöldököm.
- Pedig rád vallana. - nevetett Jessy. - Alig szórakozol. Suliba jársz, olvasol, játszol a tesóiddal, romantikáztok Adam-mel, amikor azt hiszitek, hogy senki se látja, pedig de... jó nem kell ijedten nézni, ez normális. Na szóval. Az a lényeg, hogy ez az élet nagyon szép és jó, de nem egy tipikus tizenévesé. Olyan vagy, mint ha 10-15 évvel idősebb lennél.
- Ja, kellene egy kicsit szórakoznod a korosztályoddal. - értett egyet Beckie. - Bulik, partik, diszkó...
- Alkohol, drog, szex... - folytattam a sort, mire Beckie egy akkorát sózott a fejemre a táskájával, hogy megfájdult. A fejem.
- Hülye vagy. - tette hozzá.
- Tudom. - értettem egyet.
- Akkor jó. Szóval nem kell piálni meg ilyesmi... élni kell. Szórakozni. Élvezni az életet.
- Azt teszem. Én élvezem a saját életemet.
- Adj egy esélyt! - kérlelt Beckie. - A múltkori bulink csapnivaló lett. Mármint, utána hónapokig rosszban voltatok Adam-mel. De ez a mostani buli... szuper lesz! Csak adj egy esélyt.
- Egyetlenegyet. - kérte Jessy is. - Gyere el szombaton hozzánk! Próbáld meg élvezni! Ott lesznek a barátaid, Adam... nem történhet semmi rossz. Csak engedd el magad, és élvezd!
- Oké. - sóhajtottam. - Kaptok egy esélyt. A bulizással együtt. De ha megint botrány lesz...
- Akkor mondhatod, hogy zárdába vonulsz. - nevettek fel a lányok.
*
(Június 10. szerda
Nálunk)
- Továbbra sem vagyok oda az ötlettől! - közölte Anya.
- Én sem. - sóhajtottam. - De megígértem nekik.
- Persze, persze... de tizenegyedikes vagy. Higgyem el, hogy egy ilyen bulin nem lesz pia? Hogy a durvább dolgokat ne is említsem?
- Én is ugyanezt mondtam nekik.
- Mert te tudsz felnőttesen gondolkodni, velük ellentétben.
- Hé, azért... ne sértegesd őket, oké? - emeltem fel a kezem védekezően. - A barátaim.
- Drágám! - szólt Anya Apának. Apa kijött a dolgozószobájából. - A lányod éppen egy buliba készül, ahol garantáltan lesz pia, fű és egyebek. Azt várja, hogy elengedjem. Szerinted?
- Hát... - vakarta a fejét Apa. Tudta, hogy Anyának igaza van, ugyanakkor ő elég vagány srác volt az én koromban, így természetesen benne lett volna abban, hogy mehetek.
- Most komolyan, szerinted el kellene engednem?
- Tudod, szívem... - kezdte Apa. - Nem fog ártani neki. Kicsit lazulna a gyeplő. Nem gyerek már. 17,5 éves, jövőre érettségizik, ennyit igazán megengedhetünk neki.
- Úgy gondolod? És ha nem vigyáz magára?
- Miért ne vigyázna? Okos, önálló ember. Nem kisbaba.
Anya sóhajtott egyet, majd pár pillanatig elgondolkodott. Annyira hasonlóak a reakcióink, hogy hihetetlen.
- Rendben. Elmehetsz. De egy feltétellel. Adam is megy veled.
- Persze, hogy megy, ott lesz ő is.
- És nem hagy egyedül. Vigyáz rád.
- Meglesz. Köszönöm Anya. - ugrottam a nyakába.
- Nem örülök neki, de apádnak igaza van. - sóhajtott. - Mehetsz.
- Köszi. - mosolyogtam és vidáman mentem fel a szobámba. Felhívtam a lányokat, hogy mehetek, és megkértem Sophie-t, hogy szombaton délután jöjjön át. Valójában az egyik ok, amiért nem szeretek bulizni, az az, hogy nincs hozzá ruhám. Így mindig kölcsön kell kérnem és fel kell vennem egy abszolút tőlem távol álló cuccot. De ez van. Párszor kibírom.
Persze, ha tudtam volna, hogy a szombat estém hogy fog végződni, akkor nem könyörögtem volna a szüleimnek, hogy engedjenek el. De erre még álmomban sem gondoltam volna...
2015. június 13., szombat
It's summer time!
Sziasztok!
Essünk túl a nehezén: kb. egy hónapja nem írtam ide, amit nagyon sajnálok. :( Kicsit sok volt a dolgom (ugye évvége) , meg ötlet se volt túl sok, hogy hogyan tovább. Kezdek kifogyni a sztoriötletekből, viszont nem akarom elnagyolni a dolgot. Elhatároztam, hogy Ami életét minimum egyetemig leírom, az pedig a sztori szerint még egy év. Csak ugye azt nem csinálhatom meg, hogy hopp, ugrunk pár hónapot. Úgyhogy mostantól megerőltetem magam, és írni kezdek. Rendesen.
Mint azt láthatjátok, a blog kék lett. Gondoltam, a nyári vidámsághoz ez jobban passzol, mint a vörös. (Bár az is szép, de van benne egy icipici komor/komolyság.) Vagyis a nyár végéig ilyen lesz. Remélem tetszik. (Ha nem, szóljatok, és visszarakom a másikat!)
Mondandóm leglényegesebb része még csak most jön, figyelem:
Nem tudom, hogy ki hogy áll az évzáróval meg az ilyesmikkel, nekem az még hátravan, de mivel nincs suli, igazából a "Szünet van!" kijelentés nem túlzás, akkor se, ha 'hivatalosan' még nincs. :)
Utolsó dolog mára:
Elég zűrös nyaram lesz, megyünk ide-oda, internet (legtöbbször) nem lesz... :P Családi nyaralás, barátnős&boyfriend-es programok, esetleges nyelvtanfolyam és diákmunka... szóval nem fogok unatkozni.
Ennek ellenére igyekszem NEKTEK viszonylag sűrűn írni, ameddig netközelben vagyok. Tavaly is sikerült, idén is megoldom. ;)
Na elég sokat dumáltam, de egy a lényeg:
u.i. Új kérdést is tettem fel, tessék válaszolni! :D
Essünk túl a nehezén: kb. egy hónapja nem írtam ide, amit nagyon sajnálok. :( Kicsit sok volt a dolgom (ugye évvége) , meg ötlet se volt túl sok, hogy hogyan tovább. Kezdek kifogyni a sztoriötletekből, viszont nem akarom elnagyolni a dolgot. Elhatároztam, hogy Ami életét minimum egyetemig leírom, az pedig a sztori szerint még egy év. Csak ugye azt nem csinálhatom meg, hogy hopp, ugrunk pár hónapot. Úgyhogy mostantól megerőltetem magam, és írni kezdek. Rendesen.
Mint azt láthatjátok, a blog kék lett. Gondoltam, a nyári vidámsághoz ez jobban passzol, mint a vörös. (Bár az is szép, de van benne egy icipici komor/komolyság.) Vagyis a nyár végéig ilyen lesz. Remélem tetszik. (Ha nem, szóljatok, és visszarakom a másikat!)
Mondandóm leglényegesebb része még csak most jön, figyelem:
Nem tudom, hogy ki hogy áll az évzáróval meg az ilyesmikkel, nekem az még hátravan, de mivel nincs suli, igazából a "Szünet van!" kijelentés nem túlzás, akkor se, ha 'hivatalosan' még nincs. :)
Utolsó dolog mára:
Elég zűrös nyaram lesz, megyünk ide-oda, internet (legtöbbször) nem lesz... :P Családi nyaralás, barátnős&boyfriend-es programok, esetleges nyelvtanfolyam és diákmunka... szóval nem fogok unatkozni.
Ennek ellenére igyekszem NEKTEK viszonylag sűrűn írni, ameddig netközelben vagyok. Tavaly is sikerült, idén is megoldom. ;)
Na elég sokat dumáltam, de egy a lényeg:
 |
| Végre! |
2015. május 17., vasárnap
Holnap
Másnap boldogan újságoltam Adam-nek, hogy beszéltem Bia-val és kibékültünk. Örült neki, ugyanakkor eléggé csodálkozott is.
- Ki gondolta volna? - csóválta a fejét. - Biztos, hogy nem verte be előtte a fejét vagy valami?
- Ugyan már. - legyintettem. - Megváltozott. Mindenki megváltozhat.
- De ennyire?
- Ja, te is ennyire változtál meg. Bunkó menő srácból lettél normális és édes boyfriend. :D - nevettem.
- Aúú, ez fájt! :D Ezt nem gondolhatod komolyan.
- Pedig de.
- Akkor se szép fegyverként felhasználni ezt a tényt.
- Lehet, de ez van. Neked is adtam második esélyt... neki is jár.
- Értem. Büszke vagyok rád. - mosolygott.
- Köszi.
- Pontosan mit mondott, hogy ennyire levett a lábadról? Mert nagyon boldogak tűnsz, ugyanakkor ha valaki rosszat mond róla, ugrasz.
- Elmondott pár dolgot a múltjából. Hogy miért lett olyan, amilyen.
- És miért?
- Bocs, magánügy. Kérdezz meg őt, ha akarja, elmondja!
- Oké.
- Bár lehet, hogy nem. Te is benne vagy kicsit.
- Één? - csodálkozott. - Bocs, de mikor megismertem, már akkor ilyen volt.
- A tavalyi osztálykirándulásra gondolt. - pirultam el.
- Már nem azért. Abban ő is benne volt. Nem ellenkezett.
- De... ahh, nem mondhatok semmit, mert akkor pletykálnék. Keresd meg szünetben és beszélj vele!
- Rendben. - bólintott. - Nem megyünk? Mindjárt csöngetnek és tesi lesz.
- Dehogynem, menjünk.
Szóval elmentünk órára.
Boldogan léptem be. Alex, Sophie és Hayley rögtön kérdezősködni kezdek.
- Mi volt?
- Mit mondott?
- Mi az, hogy kibékültetek?
- Kit szeret?
- Elengedi Adam-et?
- Hé, lassabban! Nevettem. Elmondok mindent, csak hagyjatok közben öltözni!
Átöltözés közben közben elmeséltem nekik mindent, amit elmondhattam. Természetesen Bia múltjáról nem mondtam semmit. Alex rögtön be akart rontani Bia-ék termébe, hogy kifaggassa, de szerencsére lebeszéltük erről.
- Később megkeresem. - fogadkozott.
- Szegény, sűrű napja lesz. - nevettem. - Adam is beszél vele, te is, lehet, hogy Jessy és Beckie is felkeresik.
- Ó, már túl vagyunk rajta!- lépett hozzánk Beckie.
- És nagyon sajnáljuk szegényt. - vette át a szót Jessy. - Nem is gondoltam volna róla.
- Ajj, ezt nem lehet kibírni! - dühöngött Alex. - Mindenki tud mindent, csak mi hárman nem.
- Ja, ez olyan idegesítő! - bólogatott Sophie. - De kibírjuk.
- Ja, erős nők vagyunk. - kiáltott Hayley, mire az egész osztály felnevetett. Ebben a pillanatban lépett be Tiana. Igen érdekes ruha volt rajta. Neonrózsaszín felső, ami nem takart túl sokat a felsőtestéből, ennyi erővel melltartóban is jöhetett volna. Ja, és egy szürke, térdig érő tréningnadrág, de nem a normál kényelmes fajtából, hanem a tapadós, 'mindent megmutatok' típus. :P Ó, és a cipője. Csillámos, strasszos hófehér csoda. Mindehhez lófarkat és legalább egy kiló sminket viselt, mintha nem órán lennénk, hanem egy bárban.
- Ööö... - hangzott az értelmes reakciónk. Tia elmosolyodott, mert azt hitte, hogy irigykedünk.
- Na mi van? - vigyorgott. - Nem lehet mindenki olyan slampos, mint ti.
Jessy és Beckie erre mérgesen fújt egyet. Ők a legdivatosabb csajok a suliban, gondolom kissé rosszul tűrik, ha legslamposozzák őket.
- Már bocs. - állt Tia elé Beckie. - Ez egy iskola. Tesióra, ahol keményen kell dolgozni. Nem fitnesszklub. Nem bár. Nem filmforgatás.
- Irigykedsz, hogy dögösebb vagyok, mint te.
- Aha, nagyon.
- Figyelj kislány, mindketten tudjuk, hogy gáz vagy. Legalább ne ennyire látványosan irigykednél. - ásított Tia.
- Hogy lehetsz ennyire egoista? - forgatta a szemét Jessy és megpróbálta elrángatni onnan Beckie-t. Tiana nem válaszolt.
- Lányok hol vagytok már? - ordított be az ajtón keresztül a tesitanár. - Becsöngettek 7 perce.
- Bocsánat. - mondtuk és sorban elindultunk kifelé. Tiana persze a sor elejére vágott és mosolyogva kezet fogott vele.
- Tiana St. Clair vagyok tanár úr. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogunk kijönni egymással.
- Én is nagyon örülök. - nézett végig a tanár Tiana-n. - De miért nem öltözött át?
- Mármint hova?
- Tesicuccba.
- Abban vagyok. - húzta ki magát a lány. A tanár úr erre inkább nem mondott semmit, valami olyasmit motyogott, hogy 'aháá' és intett, hogy kövessük. A terembe érve megtorpantunk. Ott voltak a fiúk. Mivel külön van a tesióra, igen meglepődtünk, hogy most mi van.
- A fiúk kihívnak titeket egy röpimeccsre lányok. - tájékoztatott minket a tanárunk. - A tanárnő amúgy is hiányzik, szóval ígyis-úgyis összevont óra lett volna.
- Röpimeccs... velük? - mutatott Sophie a nálunk átlagosan 1 fejjel nagyobb srácokra. - Kicsit igazságtalan, nem?
- Lányok. - rázta a fejét a tanárunk. - Jók vagytok, sokat gyakoroltunk. Megnyeritek.
- Megpróbáljuk. - bólintott Jessy.
- Ezt már szeretem. Fiúk, szereljetek hálót! Lányok, ti meg válasszatok 6 embert kezdőcsapatnak.
Ebből majdnem veszekedés lett. Tia mindenáron játszani akart. De Jessy nem akarta berakni a csapatba.
- Te meg Beckie benne vagytok, sőt Alex, a kis vörös liba és 2 abszolút érdektelen ember is. Én miért nem? - hisztizett Tiana.
- Ha tudnál hatig számolni, akkor tudnád, hogy azért, mert megvagyunk hatan nélküled is! - közölte Beckie. - És Amber és Barbara nem jelentéktelenek.
- Jó, akkor nem azok. De én játszani akarok.
- Majd leszel csere. Meg nem tudjuk hogy játszol.
- Jó, mielőtt egymásnak estek, játsszon helyettem. - mondtam közéjük állva.
- De Ami... kellenek a szerváid. - hebegte Beckie.
- Ellesztek nélkülem. Mutassa meg, mit tud! - böktem Tia felé a fejemmel.
- Ez kihívás, mi? Ne aggódj vöröske, ezerszer jobb vagyok nálad.
- Nem aggódom. - mosolyogtam és leültem. A tanárunk előhozta a labdát, rövid bemelegítést tartott, (kár volt leülni) és elkezdődött a játék.
A fiúk jók voltak. Jessy-éket se kellett félteni, hiszen nagyon összeszokott csapat vagyunk. Mármint Tiana nélkül. Tiana se volt rossz, nem az. Csak nem csapatjátékos. Mindent ő akart venni, nem rohant segíteni...
- Mozgasd már a fantasztikus seggedet! - ordított rá Jessy, mikor zsinórban a negyedik pontot bukták Tiana miatt.
- Oldjátok meg! - szólt vissza Tia. - Nem azért vagyok, hogy futkossak, mert ti bénák vagytok.
- Oké, ebből elég. - mondta Jessy, és intett, hogy időt kér. - Tiana, 10 másodperced van, hogy letakarodj a pályáról. Amanda, te meg gyere!
- Hogy mered? - visította Tiana.
- Ne húzd az időt kérlek! - szólt rá a tanár. - Csere van, mozogj.
Tiana felszegett fejjel vonult le a pályáról, és mikor elment mellettem, lökött rajtam egyet.
- Kösz, ezt miért kaptam? - szóltam utána.
- Mert utállak. - közölte. Pff, legalább őszinte.
- Tudod... nem érdekel. - mondtam és beálltam a helyemre.
- Végre! - sóhajtott Beckie.
Mostantól pörgött a játék. Na, nem mintha olyan jó lennék, hanem mert a többiek örültek, hogy megszabadultak Tia-tól. Sokat szoktunk ilyen felállásban játszani, szóval eléggé ismerjük egymást mozdulatait és hogy mikor kell segíteni és mikor hagyni. Ezért persze megnyertük a meccset.
- Szép volt lányok! - tapsolt a tanár. - Visszavágó?
- Persze! - ordítottuk. Azt is megnyertük. :D
- Nem is mondtad, hogy ilyen jó vagy! - mosolygott Adam.
- Hát, nem kérdezted. - nevettem. - Amúgy a többiek miatt van. Ők jók.
- Jaj persze. Hagyd abba az ellenkezést. Jó vagy és kész.
- Köszi.
- Tiana-n mi volt az a cucc?
- Nem tudom, de elég érdekesen nézett ki benne.
- Hidd el nekem, hogy sok srác csorgatta a nyálát miatta. Lehet, hogy ezért nyertetek. - tűnődött.
- Na persze! :D
- Jó mindegy. Nem sulis cucc, az tuti. Leginkább egy huszonéves nőn tudnám elképzelni, akit a pasija tart el, neki meg minden feladata az, hogy jól nézzen ki.
- Kb. De ez neki nem tűnik fel.
- Nem baj. Amúgy beszéltem Bia-val...
Ezt még megbeszéltük, aztán hazamentünk. Én egész hazáig azon röhögtem, hogy egyszer sikerült Tiana fejére ütnöm a labdát, aki ezen eléggé kiakadt. :D De nem baj, abszolút megérte!
- Ki gondolta volna? - csóválta a fejét. - Biztos, hogy nem verte be előtte a fejét vagy valami?
- Ugyan már. - legyintettem. - Megváltozott. Mindenki megváltozhat.
- De ennyire?
- Ja, te is ennyire változtál meg. Bunkó menő srácból lettél normális és édes boyfriend. :D - nevettem.
- Aúú, ez fájt! :D Ezt nem gondolhatod komolyan.
- Pedig de.
- Akkor se szép fegyverként felhasználni ezt a tényt.
- Lehet, de ez van. Neked is adtam második esélyt... neki is jár.
- Értem. Büszke vagyok rád. - mosolygott.
- Köszi.
- Pontosan mit mondott, hogy ennyire levett a lábadról? Mert nagyon boldogak tűnsz, ugyanakkor ha valaki rosszat mond róla, ugrasz.
- Elmondott pár dolgot a múltjából. Hogy miért lett olyan, amilyen.
- És miért?
- Bocs, magánügy. Kérdezz meg őt, ha akarja, elmondja!
- Oké.
- Bár lehet, hogy nem. Te is benne vagy kicsit.
- Één? - csodálkozott. - Bocs, de mikor megismertem, már akkor ilyen volt.
- A tavalyi osztálykirándulásra gondolt. - pirultam el.
- Már nem azért. Abban ő is benne volt. Nem ellenkezett.
- De... ahh, nem mondhatok semmit, mert akkor pletykálnék. Keresd meg szünetben és beszélj vele!
- Rendben. - bólintott. - Nem megyünk? Mindjárt csöngetnek és tesi lesz.
- Dehogynem, menjünk.
Szóval elmentünk órára.
*
(A lányöltözőben)
Boldogan léptem be. Alex, Sophie és Hayley rögtön kérdezősködni kezdek.
- Mi volt?
- Mit mondott?
- Mi az, hogy kibékültetek?
- Kit szeret?
- Elengedi Adam-et?
- Hé, lassabban! Nevettem. Elmondok mindent, csak hagyjatok közben öltözni!
Átöltözés közben közben elmeséltem nekik mindent, amit elmondhattam. Természetesen Bia múltjáról nem mondtam semmit. Alex rögtön be akart rontani Bia-ék termébe, hogy kifaggassa, de szerencsére lebeszéltük erről.
- Később megkeresem. - fogadkozott.
- Szegény, sűrű napja lesz. - nevettem. - Adam is beszél vele, te is, lehet, hogy Jessy és Beckie is felkeresik.
- Ó, már túl vagyunk rajta!- lépett hozzánk Beckie.
- És nagyon sajnáljuk szegényt. - vette át a szót Jessy. - Nem is gondoltam volna róla.
- Ajj, ezt nem lehet kibírni! - dühöngött Alex. - Mindenki tud mindent, csak mi hárman nem.
- Ja, ez olyan idegesítő! - bólogatott Sophie. - De kibírjuk.
- Ja, erős nők vagyunk. - kiáltott Hayley, mire az egész osztály felnevetett. Ebben a pillanatban lépett be Tiana. Igen érdekes ruha volt rajta. Neonrózsaszín felső, ami nem takart túl sokat a felsőtestéből, ennyi erővel melltartóban is jöhetett volna. Ja, és egy szürke, térdig érő tréningnadrág, de nem a normál kényelmes fajtából, hanem a tapadós, 'mindent megmutatok' típus. :P Ó, és a cipője. Csillámos, strasszos hófehér csoda. Mindehhez lófarkat és legalább egy kiló sminket viselt, mintha nem órán lennénk, hanem egy bárban.
- Ööö... - hangzott az értelmes reakciónk. Tia elmosolyodott, mert azt hitte, hogy irigykedünk.
- Na mi van? - vigyorgott. - Nem lehet mindenki olyan slampos, mint ti.
Jessy és Beckie erre mérgesen fújt egyet. Ők a legdivatosabb csajok a suliban, gondolom kissé rosszul tűrik, ha legslamposozzák őket.
- Már bocs. - állt Tia elé Beckie. - Ez egy iskola. Tesióra, ahol keményen kell dolgozni. Nem fitnesszklub. Nem bár. Nem filmforgatás.
- Irigykedsz, hogy dögösebb vagyok, mint te.
- Aha, nagyon.
- Figyelj kislány, mindketten tudjuk, hogy gáz vagy. Legalább ne ennyire látványosan irigykednél. - ásított Tia.
- Hogy lehetsz ennyire egoista? - forgatta a szemét Jessy és megpróbálta elrángatni onnan Beckie-t. Tiana nem válaszolt.
- Lányok hol vagytok már? - ordított be az ajtón keresztül a tesitanár. - Becsöngettek 7 perce.
- Bocsánat. - mondtuk és sorban elindultunk kifelé. Tiana persze a sor elejére vágott és mosolyogva kezet fogott vele.
- Tiana St. Clair vagyok tanár úr. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogunk kijönni egymással.
- Én is nagyon örülök. - nézett végig a tanár Tiana-n. - De miért nem öltözött át?
- Mármint hova?
- Tesicuccba.
- Abban vagyok. - húzta ki magát a lány. A tanár úr erre inkább nem mondott semmit, valami olyasmit motyogott, hogy 'aháá' és intett, hogy kövessük. A terembe érve megtorpantunk. Ott voltak a fiúk. Mivel külön van a tesióra, igen meglepődtünk, hogy most mi van.
- A fiúk kihívnak titeket egy röpimeccsre lányok. - tájékoztatott minket a tanárunk. - A tanárnő amúgy is hiányzik, szóval ígyis-úgyis összevont óra lett volna.
- Röpimeccs... velük? - mutatott Sophie a nálunk átlagosan 1 fejjel nagyobb srácokra. - Kicsit igazságtalan, nem?
- Lányok. - rázta a fejét a tanárunk. - Jók vagytok, sokat gyakoroltunk. Megnyeritek.
- Megpróbáljuk. - bólintott Jessy.
- Ezt már szeretem. Fiúk, szereljetek hálót! Lányok, ti meg válasszatok 6 embert kezdőcsapatnak.
Ebből majdnem veszekedés lett. Tia mindenáron játszani akart. De Jessy nem akarta berakni a csapatba.
- Te meg Beckie benne vagytok, sőt Alex, a kis vörös liba és 2 abszolút érdektelen ember is. Én miért nem? - hisztizett Tiana.
- Ha tudnál hatig számolni, akkor tudnád, hogy azért, mert megvagyunk hatan nélküled is! - közölte Beckie. - És Amber és Barbara nem jelentéktelenek.
- Jó, akkor nem azok. De én játszani akarok.
- Majd leszel csere. Meg nem tudjuk hogy játszol.
- Jó, mielőtt egymásnak estek, játsszon helyettem. - mondtam közéjük állva.
- De Ami... kellenek a szerváid. - hebegte Beckie.
- Ellesztek nélkülem. Mutassa meg, mit tud! - böktem Tia felé a fejemmel.
- Ez kihívás, mi? Ne aggódj vöröske, ezerszer jobb vagyok nálad.
- Nem aggódom. - mosolyogtam és leültem. A tanárunk előhozta a labdát, rövid bemelegítést tartott, (kár volt leülni) és elkezdődött a játék.
A fiúk jók voltak. Jessy-éket se kellett félteni, hiszen nagyon összeszokott csapat vagyunk. Mármint Tiana nélkül. Tiana se volt rossz, nem az. Csak nem csapatjátékos. Mindent ő akart venni, nem rohant segíteni...
- Mozgasd már a fantasztikus seggedet! - ordított rá Jessy, mikor zsinórban a negyedik pontot bukták Tiana miatt.
- Oldjátok meg! - szólt vissza Tia. - Nem azért vagyok, hogy futkossak, mert ti bénák vagytok.
- Oké, ebből elég. - mondta Jessy, és intett, hogy időt kér. - Tiana, 10 másodperced van, hogy letakarodj a pályáról. Amanda, te meg gyere!
- Hogy mered? - visította Tiana.
- Ne húzd az időt kérlek! - szólt rá a tanár. - Csere van, mozogj.
Tiana felszegett fejjel vonult le a pályáról, és mikor elment mellettem, lökött rajtam egyet.
- Kösz, ezt miért kaptam? - szóltam utána.
- Mert utállak. - közölte. Pff, legalább őszinte.
- Tudod... nem érdekel. - mondtam és beálltam a helyemre.
- Végre! - sóhajtott Beckie.
Mostantól pörgött a játék. Na, nem mintha olyan jó lennék, hanem mert a többiek örültek, hogy megszabadultak Tia-tól. Sokat szoktunk ilyen felállásban játszani, szóval eléggé ismerjük egymást mozdulatait és hogy mikor kell segíteni és mikor hagyni. Ezért persze megnyertük a meccset.
- Szép volt lányok! - tapsolt a tanár. - Visszavágó?
- Persze! - ordítottuk. Azt is megnyertük. :D
*
(A nap végén)
- Hát, nem kérdezted. - nevettem. - Amúgy a többiek miatt van. Ők jók.
- Jaj persze. Hagyd abba az ellenkezést. Jó vagy és kész.
- Köszi.
- Tiana-n mi volt az a cucc?
- Nem tudom, de elég érdekesen nézett ki benne.
- Hidd el nekem, hogy sok srác csorgatta a nyálát miatta. Lehet, hogy ezért nyertetek. - tűnődött.
- Na persze! :D
- Jó mindegy. Nem sulis cucc, az tuti. Leginkább egy huszonéves nőn tudnám elképzelni, akit a pasija tart el, neki meg minden feladata az, hogy jól nézzen ki.
- Kb. De ez neki nem tűnik fel.
- Nem baj. Amúgy beszéltem Bia-val...
Ezt még megbeszéltük, aztán hazamentünk. Én egész hazáig azon röhögtem, hogy egyszer sikerült Tiana fejére ütnöm a labdát, aki ezen eléggé kiakadt. :D De nem baj, abszolút megérte!
2015. május 5., kedd
Bia
Sziasztok!
Nagyon régen nem volt igazán hosszú rész, úgyhogy kárpótlásnak remélem megfelel ez. ;)
Este beszéltem Bia-val Facebook-on.
Amanda Parker: "Szia! Először is köszi a mait, nagyon kedves volt, hogy kiálltál mellettem. :) Amúgy komolyan gondoltad, hogy holnap beszélnünk kéne? Tényleg beszélni akarsz velem? Ha igen, akkor írj, hogy mikor jó neked! Nekem az egész délutánom szabad."
Azt hittem, hogy csak udvariasságból mondta, hogy meg kellene beszélnünk. De nem! Kb. 10 perc telt el, és ott volt a válasz.
Bia Taylor: " Nagyon szívesen. Bármennyire is hihetetlen, komolyan mondtam. ;) Nekem holnap délután van egy gyors találkozóm 15:00-tól 16:30-ig, de ha utána ráérsz, akkor találkozhatnánk."
Amanda Parker: " Értem. És hol?"
Bia Taylor: " Ne a sulinál, mert sok lenne a jóból egy hétre. :D "
Amanda Parker: " Akkor?"
Bia Taylor: " Nem tudom. Hol laktok?"
Amanda Parker: " 10 perc séta a sulitól. Te?"
Bia Taylor: " Beckie-hez közel. Az tőled kicsit messze van. :/"
Amanda Parker: " Ja... mit szólsz egy cukrászdához? Vagy a parkhoz?"
Bia Taylor: " Hátha megint beléd csap a villám? :D Felőlem..."
Amanda Parker: " Jó, akkor nem oda. Cukrászda?"
Bia Taylor: "Legyen. De melyik?"
Amanda Parker: "Van egy a park mellett."
Bia Taylor: " Legyen az. Legalább nincs messze neked."
Amanda Parker: " Hát nincs."
Bia Taylor: " Na, én lépek. Holnap legyél ott 17:00-kor! Szia!"
Mielőtt elköszönhettem volna, kilépett. Na nem baj....
- Na, tessék. Izgága kis ribi, semmi több.
- Jó, és aztán mi volt? Én utána kb. semmit se láttam a könnyeimtől.
- Mikor végre megmozdultam, azonnal leszedtem magamról.
- Erre ő?
- Mosolygott, hogy nálam édesebb fiút még nem látott. Én meg közben téged kerestelek a szememmel, de nem voltál ott. Elindultam a terembe, hogy hátha ott vagy. Persze, jött velem.
- Mondtál neki valamit?
- Csak azt, hogy 'ezt a dolgot, még majd megbeszéljük', de tudod, olyan fenyegetően...
- Ebből neki az ért át, hogy beszélni akarsz vele, tehát sínen van. Mert utána ugye kijött a mosdóba és bekente a száját rúzzsal.
- Egyre jobb. Ribi, korlátozott értelmi képességekkel.
- Ugye nem beszélsz vele?
- De igen. - mondta, mire elkomorodtam. - Közlöm vele, hogy hagyjon békén.
- Nagyon helyes! - bólogattam.
- Ja, ha kérhetlek, legközelebb, ha gáz van, inkább szólj nekem! Nem szeretném, hogy megint a kirúgás szélére kerülj!
- Azt én se. De nem intézhetsz el mindent helyettem. Ki kell állnom magamért.
- Persze, de nem így. Ököllel. Komolyan, rosszabb vagy, mint Rob és Nick.
- Miért?
- Kilencedikben összeverekedtek Bia akkori pasijával. A srác másik suliba járt, és leszólta a mi osztályunkat, hogy a lányok csúnyák. Persze, a fiúk nem hagyták annyiban a dolgot, hiszen Jessy és Beckie már akkor is a barátnőjük volt. Jól megverték a srácot. Eltört az orra.
- Ú... - húztam el a számat. - Hogyhogy nem csapták ki őket?
- Nagyon kicsin múlt. Könyörögtek az igazgatónőnek, hogy ne tegye, mert ők csak a barátnőjük becsületét védték! Még a szüleiket is beküldték. Hetekig ment a huza-vona, végül Bia is beszélt az igazgatóval, hogy a fiúknak van igazuk.
- Mi?
- Közben szakított a sráccal. Nem volt hosszú életű a kapcsolatuk. Úgy gondolta, hogy Nick és Rob nem érdemlik meg a büntetést, hiszen a volt pasija egy szemét disznó, aki csak azt kapta, amit megérdemelt.
- Miért mentek szét?
- Passz. Bia csak ezután csapódott hozzánk.
- Mert megtalált téged.
- Hát igen. - fintorgott. - Kedves és vicces lány, de csak egy haver. Nem tudnám elképzelni barátnőként.
- Még jó.
- Itt vagy te. Nem hagynálak itt. Főleg nem egy Bia vagy Tia-féle lányért. Belőlük van több ezer. De ilyen kis hülyéből, mint te, csak egy van! - borzolta meg a hajamat.
- Hát, kösz, végül is ez is egy szerelmi vallomás... - nevettem.
- Hé, én egy szóval se mondtam, hogy szeretlek. Azt mondtam, hogy egyedi vagy. - csipkelődött Adam.
- Igeeen? - csaptam fejbe. - Akkor tűnés haza. Mindjárt írok Tia-nak, hogy hol laktok és látogasson meg.
- Neeee! Csak azt ne. - csavarta ki a kezemből a mobilt. (Amúgy nem is tudom Tiana számát.) A gépet is odébb tette, hogy ne érjem el. - Szavalok neked vagy amit akarsz, de ne írj neki!
- Szavalj, ha akarsz, nekem nem fontos. - nevettem. - Úgyse hívom Tia-t.
- És itt ijesztget engem... ez nem szép dolog. - ráncolta a szemöldökét.
- Hát nem, de ez van.
- Attól még szeretlek. - puszilt meg.
- Köszi, ezt akartam hallani. - vigyorogtam.- Amúgy én is.
- Ravasz, nagyon ravasz! - nevetett Adam.
- Te jó ég, lassan készülődnöm kell! - néztem az órára. - 40 perc múlva ott kell lennem.
- Hagyjalak?
- Dehogy, várj egy 5 percet és elkísérlek a buszig.
Gyorsan bedobáltam a táskámba a mobilomat, a bérletemet, kulcsokat és pénzt. Megfésülködtem, cipőt vettem, rendbe raktam a szobámat, és kész is voltam.
Bezártam a házat, és elindultunk. Adam-et elkísértem a buszmegállóhoz, ott gyors búcsúzás után, elment. Én pedig elindultam a park felé.
Vajon mit fog mondani? Tudunk rendesen beszélgetni vagy megint ordítani fogunk egymással? Az elmúlt 2 napban olyan rendes volt, lehet, hogy megváltozott? Olyan jó lenne, ha nem kellene harcolni vele. Fárasztó.
Mióta ismerjük egymást, azóta próbáljuk a másikat befeketíteni. Ez annyira gyerekes! Könyörgöm, 17 éves, majdnem felnőtt és (mondjuk) érett fiatal nők vagyunk, nem 3 éves ovisok. Talán abbahagyhatnánk. Vagy felnőtt módjára elintézhetnénk. Talán lehetnénk barátok. Nem olyan Alex és Sophie-féle legjobb barátok, de esetleg tudnánk beszélgetni, mint 2 értelmes ember. Végül is... elég mások vagyunk, de ez nem baj. Tudnánk tanítani a másiknak ezt-azt.
Miközben ezen gondolkodtam, nem vettem észre a hatalmas kátyút a járdán, úgyhogy beleléptem és estem egyet. Szerencsémre a bokám nem fordult ki, így nem kellett az ügyeletre mennem.
- Jól vagy? - érdeklődött egy ismerős hang.
- Beckie? - kérdeztem döbbenten, miközben kikászálódtam a gödörből.
- Aha. Hát te?
- Találkozóm van valakivel. - sóhajtottam. - De te?
- Mi éppen vásárolunk. - lépett Beckie mellé Jessy.
- Szia!- mosolyogtam rá. - Miért éppen itt vásároltok? Tök messze laktok innen.
- Igaz, de éppen leárazások vannak. Meg amúgy is be kellett jönni a suliba, úgyhogy kihasználjuk.
- Ja, ha már javítót kellett írnom föciből... - fintorgott Beckie. - A múltkori dogám is egyes lett. Ha nem húzok bele, megbuktat.
- Neee... - tátottam el a számat. - Föciből?
- Az tök nehéz.
- Dehogy. Csak a térképet kell tudni hozzá.
- Ennyi erővel a kémiához meg a periódusos rendszert. - forgatta a szemét Jessy.
- Jó, nem szóltam. - legyintettem.
- Amúgy kivel találkozol? És mikor? - csevegett Beckie.
- Bia-val. És kb. 10 perc múlva. - néztem az órára. - Rohannom kell!
- Várj, várj! - kapta el a karomat Jessy.
- De elkésem.
- Ezt még meg kell beszélnünk. Bia-val a másik osztályból, a szőke, hisztis, önimádó Bia-val pontosan mi dolgod van?
- Eddig mintha bírtátok volna.
- Ameddig te nem jöttél, nem volt ilyen. - mondta Beckie. - De most ilyen.
- Értem. - mondtam. - Múltkor behúzott Tia-nak, aki megcsókolta Adam-et. És együtt megvertük. Olyan, mintha megváltozott volna.
- Vagy csak úgy tesz, mintha megváltozott volna, hogy bízz benne és hátba szúrhasson...
- Ezt nem Hayley-től szedtétek véletlenül? - nevettem. - Ő mond ilyeneket.
- Talán mert okos és tisztában van a dolgokkal.
- Vagy paranoiás.
- Vagy mindkettő. - tette hozzá Jessy. - Mindegy. Vigyázz Bia-val! És majd számolj be, hogy mi volt!
- Oké. - mosolyogtam. - De most tényleg mennem kell. Sziasztok!
- Szia! Sok sikert!
Újra elindultam és végre eljutottam a cukrászdáig.
Mikor odaértem, Bia már várt. Egy ablak melletti asztalnál ült. Amikor észrevett kedvesen mosolygott és integetett.
- Szia! - ültem le vele szemben.
- Örülök, hogy időt szakítasz rám. - mondta kedvesen. Ekkor a pincérnő félbeszakította.
- Mit hozhatok?
- Én egy mignon-t kérnék. - mondtam.
- És te drágám? - fordult a pincérnő Bia-hoz.
- Tudod mit? Megbízom benned. - kacsintott rám. - Én is egy mignon-t kérek.
- Rendben. Mindjárt hozom.
- Köszönjük.
Pár pillanatig csendben ültünk. Ezalatt szemügyre vettem Bia-t. Nem volt rajta a szokásos sminkje, csak egy nagyon pici szempillaspirál. Nem viselt miniszoknyát vagy shortot, egyszerű fehér farmer és póló volt rajta. A cipője se volt magassarkú, sima edzőcipőt vett fel. Egyedül a haja volt ugyanolyan, mint a suliban. Más volt az egész lány.
- Olyan más vagy. - szaladt ki a számon.
- Ezt hogy érted? - vonta fel a szemöldökét.
- Máshogy nézel ki, mint szoktál. Szimpla, egyszerű ruha van rajtad, smink alig, nincs 10 centis tűsarkad... olyan vagy, mint egy átlagos lány. Nem nézel ki annak a szőke bombázónak, akinek szoktál.
- Ó. - mosolygott. - Ezt örömmel hallom.
- Tessék? - néztem rá döbbenten.
- Jól hallottad. Ó, köszönjük szépen.- mondta a pincérnőnek, aki 2 mignon-t tett elénk.
- Nagyon szívesen. - felelte mosolyogva a nő, majd visszament.
- És ez is. - mutatta a tányérjára. - Sütit eszel.
- Baj? - nevetett 2 falat között.
- Dehogy. Csak a suliban enni alig látlak, és akkor is salátát max. Most meg itt vagy velem, önként és sütit eszel.
- Tudod Amanda... - gondolkodott el. - Néha az ember rájön, hogy nem jól csinálja. És akkor változtat.
- Hm, milyen bölcs valaki!
- Hát igen, ez már a korral jár. 18 évesen mindenki ilyen érett. :D
- Te már elmúltál 18?
- Aha. Még januárban.
- Majdnem egy év van köztünk.
- Megesik. - vont vállat.
- Na jó! - néztem rá összehúzott szemmel. - Te nagyon más vagy. Mi történt veled?
- Megváltoztam. - vont vállat újra.
- De mitől?
- Ettől-attől... tapasztalatoktól, emberektől, régi barátoktól...
Bia-val valami nagyon nem oké. Vagy tényleg csőbe akar húzni, ahogy Jessy és Beckie mondta vagy valami történt vele.
- Tudod... - kezdtem óvatosan.
- Igen, más vagyok. De szokj hozzá, mert mostantól ilyen leszek. - mosolygott.
- Hú! - ennyit tudtam kinyögni.
- Régen nem voltam ám ilyen. Mármint, ilyen plázacicás.
- Plázacicás? - motyogtam elképedve. Oké, itt tényleg történt valami. Az a Bia Taylor, akit én ismerek, sose mondaná magára, hogy plázacica.
- Ne tagadd, tudom, hogy ezt gondolod rólam. Amúgy tök jogos. - legyintett. - Szóval 14 évesen én voltam a legszürkébb lány a suliban. Egyszerű, szőkés-barna haj, sportos, már-már trampli cuccok, semmi smink...
- Akkor miért lettél ilyen?
- Halálosan szerelmes voltam egy osztálytársamba. :) - sóhajtott Bia. - Annyira édes volt. Tom-nak hívták és ő volt a legmenőbb srác a suliban. Persze, minden lány szerelmes volt belé. Neki meg persze volt barátnője.
- Aki a legmenőbb lány volt a suliban.
- Eltaláltad, Sylvie tényleg a menő csajokhoz tartozott. Olyan volt, mint én most, csak fekete volt, nem szőke.
- Értem. De ez még nem magyarázza a stílusváltást.
- Dehogynem. Meg akartam mutatni Tom-nak, hogy jobb vagyok, mint a barátnője. Először kiröhögött, hogy mit akarok az undorító és igénytelen kinézetemmel. Mert neki egy A-kategóriás csaj jár.
- És te ebbe a baromba voltál beleesve? :O
- Hát igen. És emiatt a barom miatt lecseréltem az összes ruhámat, sminkelni kezdtem és kiszőkítettem a hajam.
- Legalább megérte?
- Nem igazán. Mikor először meglátott, el volt ájulva és rögtön randira hívott.
- És Sylvie?
- Vele 'szüneteltette' a kapcsolatát.
- Vagyis 2 csaja volt.
- Hát ja. Kb. Na, de hogy a sztori teljes legyen. Elmentünk randizni párszor, aztán egyszer elérte, hogy lefeküdjek vele.
- Basszus! - néztem Bia-ra.
- Hónapokkal később közölte, hogy elege van belőlem, mert ráakaszkodom. Pedig én csak úgy viselkedtem, ahogy egy barátnőhöz illik. De ő nyilvánosan sose ölelt meg.
- Sylvie mit szólt ehhez?
- Közben Sylvie-vel járt! Legalábbis a nyilvánosság ezt látta. Én nem. Előlem eltitkolta. Nem tudom, hogyan, de sikerült neki. Hónapokkal később tudtam meg, hogy egyszerre Sylvie-vel is kavart és velem is.
- Remélem jól elküldted a fenébe!
- Dehogyis. Ő szakított. Közölte, hogy ő Sylvie-t szereti, de nem tudott ellenállni nekem, ezért úgy gondolta, hogy szórakozik velem egy kicsit, és megnézi, hogy mit tud belőlem kiszedni...
- Ez ugye nem komoly?
- De, az. Ezért megfogadtam, hogy bosszút állok. Ezt akkoriban úgy képzeltem, hogy még inkább cicababás leszek, így engem akar majd, de én elküldöm. De nem érdekeltem őt többé. Ezért elkezdtem pasizni.
- Ugye tudod, hogy ennek semmi értelme?
- Persze. De akkor nem tudtam. Megfogadtam, hogy gimiben én leszek a legjobb csaj és összejövök a legjobb pasival, és ugyanúgy tönkreteszem a béna kis csajokat, mint anno Sylvie és Tom engem.
- Bocs, de ez elég gonosz! - szóltam közbe. Bia erre ördögien elmosolyodott, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Igen, de ezt nem fogtam föl. Meg nem érdekelt. Egyszerűen csak meg akartam mutatni Tom-nak, hogy jobb vagyok annál, mint aminek ő használt. Ágytartozéknak.
- Annál jobb vagy.
- Köszi. Amúgy ezért utáltalak téged ennyire. Volt Adam, szingli, bír engem... erre jössz te, és Adam-en az első pillanattól kezdve látszódott, hogy tetszel neki. Meg rajtad is.
- Mégis próbálkoztál.
- Persze. Felépítettem egy imidzset, nem hagyom összeomolni!
- Aztán mikor Adam a kiránduláson...
- Ne haragudj. Azt nem gondoltam át eléggé én se... akkor nagyon örültem, hogy engem választott. De mikor nem lett folytatása, úgy éreztem, hogy megint megtörtént az, ami nyolcadikban. Kihasználtak, szexuális játéknak tekintettek... eszköznek.
- Bia, ne sírj! - ültem mellé. Átkaroltam. - Kérlek!
- Oké, igyekszem. - szipogott. - Régen volt. El kell felejteni.
- Nem tudtam, hogy ilyen szörnyűségek történtek veled. Ne haragudj. Azt hittem, hogy egy figyeleméhes kis ribi vagy.
- Tudom. Az is voltam.
- De Bia!
- Ne tagadjuk. Az voltam.
- Nem érdemelted meg, hogy utáljalak.
- Ó, dehogynem. Különösen, hogy én kezdtem az egészet.
- De volt rá okod. Vagyis meg lehet érteni.
- Jó, ne keresd a mentségeket, hülye voltam és kész! De szerencsére vége...
- Bia, mondd már el, mi van! Látszik rajtad.
- Ennyire? - mosolyodott el.
- Aha. Szinte ragyogsz.
- Óóó.... hát tudod. - mondta boldog mosollyal. - Találkoztam egy volt osztálytársammal.
- Fiú?
- Aha.
- Ez mindent megmagyaráz.
- Még nem is mondtam semmit.
- De látszik rajtad.
- Lehet. Most nagyon boldog vagyok. Megkeresett egy pár hete Face-en és beszélgetni kezdtünk. Találkozni akart. Tegnap találkoztunk is. Bevallotta, hogy tetszettem neki, de látta, hogy Tom miatt esélye sincs. De várt, hátha felfigyelek rá. Aztán mikor plázacicává váltam, lemondott rólam. De nem felejtett el. És ezért most megkeresett, hogy hátha észhez tértem. Mikor tegnap látta, hogy még ilyen vagyok, kicsit csalódott volt, de elmondta, hogy mit szeretne. Én pedig...
- Rájöttél, hogy ő az, akit kerestél, és megváltoznál a kedvéért.
- Pontosan. Szóval ribi Bia a múlté, visszatért a rendes Bia! :D
- Örülök neki. :) Hogy hívják a srácot?
- Will. Nagyon kedves.
- Majd megkeresem neten.
- Oké, nyugodtan. Amúgy a lényeg az, hogy leszállok Adam-ről. Tiéd. Legyetek boldogok!
- Húha, köszönöm Bia! - mondtam és átöleltem.
Nagyon régen nem volt igazán hosszú rész, úgyhogy kárpótlásnak remélem megfelel ez. ;)
Este beszéltem Bia-val Facebook-on.
Amanda Parker: "Szia! Először is köszi a mait, nagyon kedves volt, hogy kiálltál mellettem. :) Amúgy komolyan gondoltad, hogy holnap beszélnünk kéne? Tényleg beszélni akarsz velem? Ha igen, akkor írj, hogy mikor jó neked! Nekem az egész délutánom szabad."
Azt hittem, hogy csak udvariasságból mondta, hogy meg kellene beszélnünk. De nem! Kb. 10 perc telt el, és ott volt a válasz.
Bia Taylor: " Nagyon szívesen. Bármennyire is hihetetlen, komolyan mondtam. ;) Nekem holnap délután van egy gyors találkozóm 15:00-tól 16:30-ig, de ha utána ráérsz, akkor találkozhatnánk."
Amanda Parker: " Értem. És hol?"
Bia Taylor: " Ne a sulinál, mert sok lenne a jóból egy hétre. :D "
Amanda Parker: " Akkor?"
Bia Taylor: " Nem tudom. Hol laktok?"
Amanda Parker: " 10 perc séta a sulitól. Te?"
Bia Taylor: " Beckie-hez közel. Az tőled kicsit messze van. :/"
Amanda Parker: " Ja... mit szólsz egy cukrászdához? Vagy a parkhoz?"
Bia Taylor: " Hátha megint beléd csap a villám? :D Felőlem..."
Amanda Parker: " Jó, akkor nem oda. Cukrászda?"
Bia Taylor: "Legyen. De melyik?"
Amanda Parker: "Van egy a park mellett."
Bia Taylor: " Legyen az. Legalább nincs messze neked."
Amanda Parker: " Hát nincs."
Bia Taylor: " Na, én lépek. Holnap legyél ott 17:00-kor! Szia!"
Mielőtt elköszönhettem volna, kilépett. Na nem baj....
*
(Másnap délután 15:00 óra)
- Nem hiszem el, hogy tényleg találkozol vele! - mondta Adam.
- Miért? - kérdeztem, miközben kinyitottam a terasz ajtót. Anyáék elmentek valahová a 2 fiúval, úgyhogy Adam átjött dumálni.
- Mert utáljátok egymást.
- Eddig úgy volt. - tűnődtem. - De most... tegnap behúzott Tiana-nak, miután BEVITT A MOSDÓBA, HOGY NE ÁJULJAK EL!
- Jó persze. De sokszor mondta, hogy ő is szeret engem. Tegnap is elhangzott, hogy a 'TI Adam-etek'. Ez jelent valamit.
- De mit?
- Hogy még mindig szeret. Lehet, hogy csak azért segített neked, hogy az oldalára állj, és így el tudjátok verni Tiana-t.
Elnevettem magam. Én is szoktam katasztrófa-elméleteket gyártani, de ez már nekem is sok volt.
- Adam, nyugi. - mondtam mosolyogva, miközben hanyatt dőltem az ágyamon. - Adjunk neki egy esélyt, oké? Lehet, hogy megváltozott.
- Ha te mondod. - vont vállat, és mellém feküdt. - Beszéljünk másról!
- Oké. Azt áruld el... - fordultam felé vigyorogva. - Hogy hogyan is volt pontosan az a csók?
- Muszáj? - nyögött fel. - Nem éppen kellemes emlék.
- Milyen válogatós vagy! - csaptam meg egy párnával. - Megcsókol egy nagyon szép, nagyon szexi csaj és te fintorogsz! Szörnyű vagy! :D
- Igen? - fogott le. - Hát képzeld. Abszolút nem az esetem. Illegeti magát, játssza a nagyon menőnek és nőiesnek hitt játékait, amivel be akarna hálózni, és azt hiszi, nem veszem észre. Nevetséges.
- De hát jó az alakja. - pislogtam nagy szemekkel. - Mi más kell egy fiúnak?
- Mondjuk te. - kacsintott. - Akkor is, ha éppen egy Tiana-szerű játékot játszol.
- Ééén? Ugyan...
- És még ironizálsz is... ejnye. :)
- Én? Ironizálni? Dehogy. Sose tennék ilyet. - mondtam, miközben igyekeztem leszállni az ágyról, mert Adam kezében egy újabb párna volt, ütésre készen.
- Á-á-á, nem lógsz meg! - kapta el a derekamat, és visszahúzott. Én visítva nevettem, miközben ő lenyomott az ágyra, és lefogott, hogy ne tudjak kapálózni. Mikor már eléggé kifárasztott, adott egy puszit a számra, rám mosolygott, és mellém dőlt.
- Akkor elmondod végre, hogy mi volt pontosan? - vigyorogtam.
- El. - forgatta a szemeit.
- Király.
- Semmi különös amúgy. Megkérdezte, hogy körbevezetem-e. Nem is volt gyanús.
- Ááá, neeeem....
- Jó, nem kell gúnyolódni. Ez ilyen lányos izé, hogy mindent tudtok. Szóval... kimentünk, sétáltunk, és meg akarta fogni a kezemet.
- Igen, ezt még láttam. Rám is néztél, hogy 'és most'?
- Azt mondtad, oké. Akkor megfogtam a kezét. De nagyon fura volt. Itt már kezdett valami derengeni. De naivan azt reméltem, hogy tényleg csak a lába fáj...
- És én vagyok naiv! Ezt feltétlenül meséld el Hayley-nek légyszí! Végre leállna azzal, hogy kis hercegnőnek szólít!
- Ja, inkább engem hívjon kis hercegemnek, mi? Az sokkal jobb.
- Nekem mindenképp. :)
- Folytathatom?
- Persze, kíváncsian várom.
- Aztán egyszer csak, megbotlott, én elkaptam, hogy ne essen orra, aztán belekapaszkodott a karomba és felhúzta magát. Megkérdeztem, hogy jól van-e, mire rávágta, hogy persze, és nagyon köszöni, majd hirtelen megcsókolt. Én meg annyira meglepődtem, hogy egyszerűen lefagytam. Csak álltam, éreztem, hogy ott a szája, de megmozdulni nem bírtam. Valaki ennyire könnyűvérű legyen? Ráadásul a barátnőm előtt?
- Nem tudta. Fogalma se volt róla. De mikor megtudta, nem nagyon érdekelte. Azt mondta, úgyis elszed tőlem.
- Eddig úgy volt. - tűnődtem. - De most... tegnap behúzott Tiana-nak, miután BEVITT A MOSDÓBA, HOGY NE ÁJULJAK EL!
- Jó persze. De sokszor mondta, hogy ő is szeret engem. Tegnap is elhangzott, hogy a 'TI Adam-etek'. Ez jelent valamit.
- De mit?
- Hogy még mindig szeret. Lehet, hogy csak azért segített neked, hogy az oldalára állj, és így el tudjátok verni Tiana-t.
Elnevettem magam. Én is szoktam katasztrófa-elméleteket gyártani, de ez már nekem is sok volt.
- Adam, nyugi. - mondtam mosolyogva, miközben hanyatt dőltem az ágyamon. - Adjunk neki egy esélyt, oké? Lehet, hogy megváltozott.
- Ha te mondod. - vont vállat, és mellém feküdt. - Beszéljünk másról!
- Oké. Azt áruld el... - fordultam felé vigyorogva. - Hogy hogyan is volt pontosan az a csók?
- Muszáj? - nyögött fel. - Nem éppen kellemes emlék.
- Milyen válogatós vagy! - csaptam meg egy párnával. - Megcsókol egy nagyon szép, nagyon szexi csaj és te fintorogsz! Szörnyű vagy! :D
- Igen? - fogott le. - Hát képzeld. Abszolút nem az esetem. Illegeti magát, játssza a nagyon menőnek és nőiesnek hitt játékait, amivel be akarna hálózni, és azt hiszi, nem veszem észre. Nevetséges.
- De hát jó az alakja. - pislogtam nagy szemekkel. - Mi más kell egy fiúnak?
- Mondjuk te. - kacsintott. - Akkor is, ha éppen egy Tiana-szerű játékot játszol.
- Ééén? Ugyan...
- És még ironizálsz is... ejnye. :)
- Én? Ironizálni? Dehogy. Sose tennék ilyet. - mondtam, miközben igyekeztem leszállni az ágyról, mert Adam kezében egy újabb párna volt, ütésre készen.
- Á-á-á, nem lógsz meg! - kapta el a derekamat, és visszahúzott. Én visítva nevettem, miközben ő lenyomott az ágyra, és lefogott, hogy ne tudjak kapálózni. Mikor már eléggé kifárasztott, adott egy puszit a számra, rám mosolygott, és mellém dőlt.
- Akkor elmondod végre, hogy mi volt pontosan? - vigyorogtam.
- El. - forgatta a szemeit.
- Király.
- Semmi különös amúgy. Megkérdezte, hogy körbevezetem-e. Nem is volt gyanús.
- Ááá, neeeem....
- Jó, nem kell gúnyolódni. Ez ilyen lányos izé, hogy mindent tudtok. Szóval... kimentünk, sétáltunk, és meg akarta fogni a kezemet.
- Igen, ezt még láttam. Rám is néztél, hogy 'és most'?
- Azt mondtad, oké. Akkor megfogtam a kezét. De nagyon fura volt. Itt már kezdett valami derengeni. De naivan azt reméltem, hogy tényleg csak a lába fáj...
- És én vagyok naiv! Ezt feltétlenül meséld el Hayley-nek légyszí! Végre leállna azzal, hogy kis hercegnőnek szólít!
- Ja, inkább engem hívjon kis hercegemnek, mi? Az sokkal jobb.
- Nekem mindenképp. :)
- Folytathatom?
- Persze, kíváncsian várom.
- Aztán egyszer csak, megbotlott, én elkaptam, hogy ne essen orra, aztán belekapaszkodott a karomba és felhúzta magát. Megkérdeztem, hogy jól van-e, mire rávágta, hogy persze, és nagyon köszöni, majd hirtelen megcsókolt. Én meg annyira meglepődtem, hogy egyszerűen lefagytam. Csak álltam, éreztem, hogy ott a szája, de megmozdulni nem bírtam. Valaki ennyire könnyűvérű legyen? Ráadásul a barátnőm előtt?
- Nem tudta. Fogalma se volt róla. De mikor megtudta, nem nagyon érdekelte. Azt mondta, úgyis elszed tőlem.
- Jó, és aztán mi volt? Én utána kb. semmit se láttam a könnyeimtől.
- Mikor végre megmozdultam, azonnal leszedtem magamról.
- Erre ő?
- Mosolygott, hogy nálam édesebb fiút még nem látott. Én meg közben téged kerestelek a szememmel, de nem voltál ott. Elindultam a terembe, hogy hátha ott vagy. Persze, jött velem.
- Mondtál neki valamit?
- Csak azt, hogy 'ezt a dolgot, még majd megbeszéljük', de tudod, olyan fenyegetően...
- Ebből neki az ért át, hogy beszélni akarsz vele, tehát sínen van. Mert utána ugye kijött a mosdóba és bekente a száját rúzzsal.
- Egyre jobb. Ribi, korlátozott értelmi képességekkel.
- Ugye nem beszélsz vele?
- De igen. - mondta, mire elkomorodtam. - Közlöm vele, hogy hagyjon békén.
- Nagyon helyes! - bólogattam.
- Ja, ha kérhetlek, legközelebb, ha gáz van, inkább szólj nekem! Nem szeretném, hogy megint a kirúgás szélére kerülj!
- Azt én se. De nem intézhetsz el mindent helyettem. Ki kell állnom magamért.
- Persze, de nem így. Ököllel. Komolyan, rosszabb vagy, mint Rob és Nick.
- Miért?
- Kilencedikben összeverekedtek Bia akkori pasijával. A srác másik suliba járt, és leszólta a mi osztályunkat, hogy a lányok csúnyák. Persze, a fiúk nem hagyták annyiban a dolgot, hiszen Jessy és Beckie már akkor is a barátnőjük volt. Jól megverték a srácot. Eltört az orra.
- Ú... - húztam el a számat. - Hogyhogy nem csapták ki őket?
- Nagyon kicsin múlt. Könyörögtek az igazgatónőnek, hogy ne tegye, mert ők csak a barátnőjük becsületét védték! Még a szüleiket is beküldték. Hetekig ment a huza-vona, végül Bia is beszélt az igazgatóval, hogy a fiúknak van igazuk.
- Mi?
- Közben szakított a sráccal. Nem volt hosszú életű a kapcsolatuk. Úgy gondolta, hogy Nick és Rob nem érdemlik meg a büntetést, hiszen a volt pasija egy szemét disznó, aki csak azt kapta, amit megérdemelt.
- Miért mentek szét?
- Passz. Bia csak ezután csapódott hozzánk.
- Mert megtalált téged.
- Hát igen. - fintorgott. - Kedves és vicces lány, de csak egy haver. Nem tudnám elképzelni barátnőként.
- Még jó.
- Itt vagy te. Nem hagynálak itt. Főleg nem egy Bia vagy Tia-féle lányért. Belőlük van több ezer. De ilyen kis hülyéből, mint te, csak egy van! - borzolta meg a hajamat.
- Hát, kösz, végül is ez is egy szerelmi vallomás... - nevettem.
- Hé, én egy szóval se mondtam, hogy szeretlek. Azt mondtam, hogy egyedi vagy. - csipkelődött Adam.
- Igeeen? - csaptam fejbe. - Akkor tűnés haza. Mindjárt írok Tia-nak, hogy hol laktok és látogasson meg.
- Neeee! Csak azt ne. - csavarta ki a kezemből a mobilt. (Amúgy nem is tudom Tiana számát.) A gépet is odébb tette, hogy ne érjem el. - Szavalok neked vagy amit akarsz, de ne írj neki!
- Szavalj, ha akarsz, nekem nem fontos. - nevettem. - Úgyse hívom Tia-t.
- És itt ijesztget engem... ez nem szép dolog. - ráncolta a szemöldökét.
- Hát nem, de ez van.
- Attól még szeretlek. - puszilt meg.
- Köszi, ezt akartam hallani. - vigyorogtam.- Amúgy én is.
- Ravasz, nagyon ravasz! - nevetett Adam.
- Te jó ég, lassan készülődnöm kell! - néztem az órára. - 40 perc múlva ott kell lennem.
- Hagyjalak?
- Dehogy, várj egy 5 percet és elkísérlek a buszig.
Gyorsan bedobáltam a táskámba a mobilomat, a bérletemet, kulcsokat és pénzt. Megfésülködtem, cipőt vettem, rendbe raktam a szobámat, és kész is voltam.
Bezártam a házat, és elindultunk. Adam-et elkísértem a buszmegállóhoz, ott gyors búcsúzás után, elment. Én pedig elindultam a park felé.
*
(Útközben)
Mióta ismerjük egymást, azóta próbáljuk a másikat befeketíteni. Ez annyira gyerekes! Könyörgöm, 17 éves, majdnem felnőtt és (mondjuk) érett fiatal nők vagyunk, nem 3 éves ovisok. Talán abbahagyhatnánk. Vagy felnőtt módjára elintézhetnénk. Talán lehetnénk barátok. Nem olyan Alex és Sophie-féle legjobb barátok, de esetleg tudnánk beszélgetni, mint 2 értelmes ember. Végül is... elég mások vagyunk, de ez nem baj. Tudnánk tanítani a másiknak ezt-azt.
Miközben ezen gondolkodtam, nem vettem észre a hatalmas kátyút a járdán, úgyhogy beleléptem és estem egyet. Szerencsémre a bokám nem fordult ki, így nem kellett az ügyeletre mennem.
- Jól vagy? - érdeklődött egy ismerős hang.
- Beckie? - kérdeztem döbbenten, miközben kikászálódtam a gödörből.
- Aha. Hát te?
- Találkozóm van valakivel. - sóhajtottam. - De te?
- Mi éppen vásárolunk. - lépett Beckie mellé Jessy.
- Szia!- mosolyogtam rá. - Miért éppen itt vásároltok? Tök messze laktok innen.
- Igaz, de éppen leárazások vannak. Meg amúgy is be kellett jönni a suliba, úgyhogy kihasználjuk.
- Ja, ha már javítót kellett írnom föciből... - fintorgott Beckie. - A múltkori dogám is egyes lett. Ha nem húzok bele, megbuktat.
- Neee... - tátottam el a számat. - Föciből?
- Az tök nehéz.
- Dehogy. Csak a térképet kell tudni hozzá.
- Ennyi erővel a kémiához meg a periódusos rendszert. - forgatta a szemét Jessy.
- Jó, nem szóltam. - legyintettem.
- Amúgy kivel találkozol? És mikor? - csevegett Beckie.
- Bia-val. És kb. 10 perc múlva. - néztem az órára. - Rohannom kell!
- Várj, várj! - kapta el a karomat Jessy.
- De elkésem.
- Ezt még meg kell beszélnünk. Bia-val a másik osztályból, a szőke, hisztis, önimádó Bia-val pontosan mi dolgod van?
- Eddig mintha bírtátok volna.
- Ameddig te nem jöttél, nem volt ilyen. - mondta Beckie. - De most ilyen.
- Értem. - mondtam. - Múltkor behúzott Tia-nak, aki megcsókolta Adam-et. És együtt megvertük. Olyan, mintha megváltozott volna.
- Vagy csak úgy tesz, mintha megváltozott volna, hogy bízz benne és hátba szúrhasson...
- Ezt nem Hayley-től szedtétek véletlenül? - nevettem. - Ő mond ilyeneket.
- Talán mert okos és tisztában van a dolgokkal.
- Vagy paranoiás.
- Vagy mindkettő. - tette hozzá Jessy. - Mindegy. Vigyázz Bia-val! És majd számolj be, hogy mi volt!
- Oké. - mosolyogtam. - De most tényleg mennem kell. Sziasztok!
- Szia! Sok sikert!
Újra elindultam és végre eljutottam a cukrászdáig.
*
(A cukrászdában Bia-val)
Mikor odaértem, Bia már várt. Egy ablak melletti asztalnál ült. Amikor észrevett kedvesen mosolygott és integetett.
- Szia! - ültem le vele szemben.
- Örülök, hogy időt szakítasz rám. - mondta kedvesen. Ekkor a pincérnő félbeszakította.
- Mit hozhatok?
- Én egy mignon-t kérnék. - mondtam.
- És te drágám? - fordult a pincérnő Bia-hoz.
- Tudod mit? Megbízom benned. - kacsintott rám. - Én is egy mignon-t kérek.
- Rendben. Mindjárt hozom.
- Köszönjük.
Pár pillanatig csendben ültünk. Ezalatt szemügyre vettem Bia-t. Nem volt rajta a szokásos sminkje, csak egy nagyon pici szempillaspirál. Nem viselt miniszoknyát vagy shortot, egyszerű fehér farmer és póló volt rajta. A cipője se volt magassarkú, sima edzőcipőt vett fel. Egyedül a haja volt ugyanolyan, mint a suliban. Más volt az egész lány.
- Olyan más vagy. - szaladt ki a számon.
- Ezt hogy érted? - vonta fel a szemöldökét.
- Máshogy nézel ki, mint szoktál. Szimpla, egyszerű ruha van rajtad, smink alig, nincs 10 centis tűsarkad... olyan vagy, mint egy átlagos lány. Nem nézel ki annak a szőke bombázónak, akinek szoktál.
- Ó. - mosolygott. - Ezt örömmel hallom.
- Tessék? - néztem rá döbbenten.
- Jól hallottad. Ó, köszönjük szépen.- mondta a pincérnőnek, aki 2 mignon-t tett elénk.
- Nagyon szívesen. - felelte mosolyogva a nő, majd visszament.
- És ez is. - mutatta a tányérjára. - Sütit eszel.
- Baj? - nevetett 2 falat között.
- Dehogy. Csak a suliban enni alig látlak, és akkor is salátát max. Most meg itt vagy velem, önként és sütit eszel.
- Tudod Amanda... - gondolkodott el. - Néha az ember rájön, hogy nem jól csinálja. És akkor változtat.
- Hm, milyen bölcs valaki!
- Hát igen, ez már a korral jár. 18 évesen mindenki ilyen érett. :D
- Te már elmúltál 18?
- Aha. Még januárban.
- Majdnem egy év van köztünk.
- Megesik. - vont vállat.
- Na jó! - néztem rá összehúzott szemmel. - Te nagyon más vagy. Mi történt veled?
- Megváltoztam. - vont vállat újra.
- De mitől?
- Ettől-attől... tapasztalatoktól, emberektől, régi barátoktól...
Bia-val valami nagyon nem oké. Vagy tényleg csőbe akar húzni, ahogy Jessy és Beckie mondta vagy valami történt vele.
- Tudod... - kezdtem óvatosan.
- Igen, más vagyok. De szokj hozzá, mert mostantól ilyen leszek. - mosolygott.
- Hú! - ennyit tudtam kinyögni.
- Régen nem voltam ám ilyen. Mármint, ilyen plázacicás.
- Plázacicás? - motyogtam elképedve. Oké, itt tényleg történt valami. Az a Bia Taylor, akit én ismerek, sose mondaná magára, hogy plázacica.
- Ne tagadd, tudom, hogy ezt gondolod rólam. Amúgy tök jogos. - legyintett. - Szóval 14 évesen én voltam a legszürkébb lány a suliban. Egyszerű, szőkés-barna haj, sportos, már-már trampli cuccok, semmi smink...
- Akkor miért lettél ilyen?
- Halálosan szerelmes voltam egy osztálytársamba. :) - sóhajtott Bia. - Annyira édes volt. Tom-nak hívták és ő volt a legmenőbb srác a suliban. Persze, minden lány szerelmes volt belé. Neki meg persze volt barátnője.
- Aki a legmenőbb lány volt a suliban.
- Eltaláltad, Sylvie tényleg a menő csajokhoz tartozott. Olyan volt, mint én most, csak fekete volt, nem szőke.
- Értem. De ez még nem magyarázza a stílusváltást.
- Dehogynem. Meg akartam mutatni Tom-nak, hogy jobb vagyok, mint a barátnője. Először kiröhögött, hogy mit akarok az undorító és igénytelen kinézetemmel. Mert neki egy A-kategóriás csaj jár.
- És te ebbe a baromba voltál beleesve? :O
- Hát igen. És emiatt a barom miatt lecseréltem az összes ruhámat, sminkelni kezdtem és kiszőkítettem a hajam.
- Legalább megérte?
- Nem igazán. Mikor először meglátott, el volt ájulva és rögtön randira hívott.
- És Sylvie?
- Vele 'szüneteltette' a kapcsolatát.
- Vagyis 2 csaja volt.
- Hát ja. Kb. Na, de hogy a sztori teljes legyen. Elmentünk randizni párszor, aztán egyszer elérte, hogy lefeküdjek vele.
- Basszus! - néztem Bia-ra.
- Hónapokkal később közölte, hogy elege van belőlem, mert ráakaszkodom. Pedig én csak úgy viselkedtem, ahogy egy barátnőhöz illik. De ő nyilvánosan sose ölelt meg.
- Sylvie mit szólt ehhez?
- Közben Sylvie-vel járt! Legalábbis a nyilvánosság ezt látta. Én nem. Előlem eltitkolta. Nem tudom, hogyan, de sikerült neki. Hónapokkal később tudtam meg, hogy egyszerre Sylvie-vel is kavart és velem is.
- Remélem jól elküldted a fenébe!
- Dehogyis. Ő szakított. Közölte, hogy ő Sylvie-t szereti, de nem tudott ellenállni nekem, ezért úgy gondolta, hogy szórakozik velem egy kicsit, és megnézi, hogy mit tud belőlem kiszedni...
- Ez ugye nem komoly?
- De, az. Ezért megfogadtam, hogy bosszút állok. Ezt akkoriban úgy képzeltem, hogy még inkább cicababás leszek, így engem akar majd, de én elküldöm. De nem érdekeltem őt többé. Ezért elkezdtem pasizni.
- Ugye tudod, hogy ennek semmi értelme?
- Persze. De akkor nem tudtam. Megfogadtam, hogy gimiben én leszek a legjobb csaj és összejövök a legjobb pasival, és ugyanúgy tönkreteszem a béna kis csajokat, mint anno Sylvie és Tom engem.
- Bocs, de ez elég gonosz! - szóltam közbe. Bia erre ördögien elmosolyodott, mire mindketten elnevettük magunkat.
- Igen, de ezt nem fogtam föl. Meg nem érdekelt. Egyszerűen csak meg akartam mutatni Tom-nak, hogy jobb vagyok annál, mint aminek ő használt. Ágytartozéknak.
- Annál jobb vagy.
- Köszi. Amúgy ezért utáltalak téged ennyire. Volt Adam, szingli, bír engem... erre jössz te, és Adam-en az első pillanattól kezdve látszódott, hogy tetszel neki. Meg rajtad is.
- Mégis próbálkoztál.
- Persze. Felépítettem egy imidzset, nem hagyom összeomolni!
- Aztán mikor Adam a kiránduláson...
- Ne haragudj. Azt nem gondoltam át eléggé én se... akkor nagyon örültem, hogy engem választott. De mikor nem lett folytatása, úgy éreztem, hogy megint megtörtént az, ami nyolcadikban. Kihasználtak, szexuális játéknak tekintettek... eszköznek.
- Bia, ne sírj! - ültem mellé. Átkaroltam. - Kérlek!
- Oké, igyekszem. - szipogott. - Régen volt. El kell felejteni.
- Nem tudtam, hogy ilyen szörnyűségek történtek veled. Ne haragudj. Azt hittem, hogy egy figyeleméhes kis ribi vagy.
- Tudom. Az is voltam.
- De Bia!
- Ne tagadjuk. Az voltam.
- Nem érdemelted meg, hogy utáljalak.
- Ó, dehogynem. Különösen, hogy én kezdtem az egészet.
- De volt rá okod. Vagyis meg lehet érteni.
- Jó, ne keresd a mentségeket, hülye voltam és kész! De szerencsére vége...
- Bia, mondd már el, mi van! Látszik rajtad.
- Ennyire? - mosolyodott el.
- Aha. Szinte ragyogsz.
- Óóó.... hát tudod. - mondta boldog mosollyal. - Találkoztam egy volt osztálytársammal.
- Fiú?
- Aha.
- Ez mindent megmagyaráz.
- Még nem is mondtam semmit.
- De látszik rajtad.
- Lehet. Most nagyon boldog vagyok. Megkeresett egy pár hete Face-en és beszélgetni kezdtünk. Találkozni akart. Tegnap találkoztunk is. Bevallotta, hogy tetszettem neki, de látta, hogy Tom miatt esélye sincs. De várt, hátha felfigyelek rá. Aztán mikor plázacicává váltam, lemondott rólam. De nem felejtett el. És ezért most megkeresett, hogy hátha észhez tértem. Mikor tegnap látta, hogy még ilyen vagyok, kicsit csalódott volt, de elmondta, hogy mit szeretne. Én pedig...
- Rájöttél, hogy ő az, akit kerestél, és megváltoznál a kedvéért.
- Pontosan. Szóval ribi Bia a múlté, visszatért a rendes Bia! :D
- Örülök neki. :) Hogy hívják a srácot?
- Will. Nagyon kedves.
- Majd megkeresem neten.
- Oké, nyugodtan. Amúgy a lényeg az, hogy leszállok Adam-ről. Tiéd. Legyetek boldogok!
- Húha, köszönöm Bia! - mondtam és átöleltem.
*
(Este, otthon)
- Nem fogod elhinni, de szerelmes. - mondtam Jessy-nek a telefonba.
- Ja, Adam-be.
- Nem, nem. Egy régi osztálytársába. A neve Will.
- Ne már! Ez nem lehet.
- De. És sok boldogságot kívánt! Meg megbeszéltük.
- Húha!
- Nagyon durva élete volt nyolcadikban.
- Miért?
- Ezt majd ő elmeséli, ha akarja, nem fogok pletykálni. Kérdezd meg őt!
- Oké, lehet, hogy felhívom.
- Oké, de nyugi. Ez nem akkor szenzáció.
- Nem? Á, nem...
- Jó, az, de nem akarom, hogy még izgatottabb legyél. - nevettem.
- Mindegy, az vagyok. Na megyek. Szia!
- Szia Jessy!
Letettük. Még írtam a lányoknak, hogy Bia megváltozott és leszáll Adam-ről. Mindenki furcsállta, de mondtam, hogyha részleteket akarnak, keressék a szőkeséget.
Egész este vigyorogtam. Bia-val kibékültünk, mindketten boldogok vagyunk, már csak Tiana van útban. De Tiana-nak esélye sincs... most, hogy Bia velem van, kit érdekel egy elkényeztetett kis hisztikirálynő?
Remélem elég hosszú lett. ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)