A nagy hír

Már 2 hónap telt el azóta, hogy megismertük Riry-t. Azóta táncolunk (több-kevesebb sikerrel), azóta tartozik Riry a csapatunkhoz... és azóta volt egy hatalmas vitám Adam-mel. :/

*

Megfogadtam Riry tanácsát, és megpróbáltam beszélni vele. Keddenként hamar végzünk, de Adam még marad, mert megy kosarazni. A többiek már hazamentek, én azonban ott maradtam. Tébláboltam egy kicsit, majd odaléptem Adam-hez.
- Beszélhetnénk? - suttogtam. Adam rám nézett, megint azzal a mérhetetlen megvetéssel a szemében.
- Hogyne... 4 hónapja egy szót sem szóltál hozzám. Sietnék kosarazni. De hogyne.... csevegjünk egyet.
- Hallgass meg, kérlek!
- Jó, mondjad. - mutatott a mellette levő székre. Én leültem.
- Szóval... csak azt akartam mondani, hogy nem én kerüllek téged. Hanem te engem. És, szeretném tudni, hogy miért?
- Ez most komoly? Miért kerüllek? Miután a képembe vágtad, hogy játéknak használlak, meg csak egy nagymenő srác vagyok, aki téged "fűz", hogy legyen még egy csaj, akiről majd elmesélhetem, hogy meghódítottam, pusztán játékból. Csak ezért.
- Óóó...
- Ó, bizony! Nos, te, aranyos kis rocksztár, kis nyuszi-muszika, a csúnya menő fiú egyik áldozata... neked mi a franc bajod van?
- Nekem? Csak annyi, hogy nem értem a viselkedésed.
- Én tán értem a tiédet? - vágott közbe.
- Jogos... de tényleg nem értem. Egyszer kedves vagy velem, aztán hirtelen elkezdesz hátrálni. Kiismerhetetlen vagy! - csattantam fel. - Tudod milyen rossz, amikor megkedvelsz valakit, aztán otthagy? Meg biztosra veszed, hogy kedvel, aztán meg kiderül, hogy nagyon nem. Hogy neki ott van Bia... mert ő úgyis menő, én meg csak egy kis nyomi vagyok. :P
- HAGYJÁL MÁR BIA-VAL, MERT MEGŐRÜLÖK!  - ordított Adam, én pedig felpattantam az ijedségtől.
- Velem te ne ordíts! - mondtam remegő hangon. Adam hozzám hajolt.
- Igen, és miért nem? Tán tilos?
- Nem vagyok a csicskád.... - néztem vele farkasszemed. - Nem vagyok a rajongói klubod tagja, nem ugrok az első pisszenésedre, úgyhogy NYUGODJÁL LE!
- Hogy a fenébe nyugodjak le, amikor mindennek elhordasz? - jött egyre közelebb Adam. Én elkezdtem hátrálni, de a hátam hamarosan a falnak ütközött.
- Fáj az igazság? - kérdeztem vissza, sokkal bátrabban, mint amilyen valójában voltam.
- Ha az igazság lenne, elfogadnám. Csakhogy nem az. Fogalmad sincs semmiről. - vetette oda Adam, majd végül elém lépett. Közvetlenül elém. - Tisztázzunk valamit nyuszikám...
- NEM VAGYOK A NYUSZIKÁD!!! - üvöltöttem rá. Adam a hajába túrt. Látszott, hogy nehezen tudja magát türtőztetni.
- Oké. Szerintem most menj haza. Ne boríts ki még jobban.
- Miért, akkor mi lesz? :P
- Ne akard megtudni. Amúgy is, csak a szád nagy. Na, tűnés haza! - mondta, azzal megragadta a karomat, és szó szerint kirángatott az iskolából.
- Ez már túlzás... - hőzöngtem. Adam utánam hajította a táskámat is. - Nem vagyok szemét, amit a kukába kell dobni...
Adam gúnyosan felnevetett.
- Ebben nem lennék olyan biztos... na, viszlát nyomikám, remélem máskor is akarsz majd beszélgetni... egy élmény volt. - mondta, azzal bement a suliba.
Én köpni-nyelni nem tudtam, de azért hazamentem. Riadóztattam a lányokat. Alex 30 percet ordított velem, hogy hogy lehettem ekkor idióta, Sophie Adam-et szidta, Hayley mindkettőnket, Riry pedig csak annyit mondott: 'rá se ránts... kibékültök ti még'. Csodálom Riry optimizmusát, de szerintem erre igen kevés esély van. :P

*

Az osztályfőnök a múlt ofőórán bejelentette, hogy ottalvós kirándulásra megyünk 3 hét múlva a Long Beach-re. Az osztály ujjongott, mert hát végül is, fiatalok kirándulnak, és egy éjszakát gyakorlatilag egyedül töltünk, mert az ofő közölte, hogy nem fog ránk minden percben figyelni, mert nem 3 évesek vagyunk. :) Juhú!
Állítólag lesz még egy kísérőtanár, de az annyira nem izgat. Az osztálykirándulás tuti jó lesz, ezt egy kísérőtanár se ronthatja el. :D
A lányokkal már nagyban tervezzük, hogy mit fogunk csinálni, milyen ruhát viszünk. A többiek fürdeni akarnak, én annyira nem lelkesedem. Fürdőruha a többiek előtt? Kizárt! :P
Na mindegy, még van 3 hetünk kitalálni. A pénzt már befizettem tegnap. Ja, és valami kis pici szállodában fogunk aludni 4 ágyas szobákban. Hurrá, pont elférünk! Mondjuk, jöhetne Riry is, de ugye ő másik suliba jár, meg nem ismerik a többiek... fura lenne, ha behoznék egy vadidegent a társaságba.

Riry

Adam-mel kb. 2 hónapja nem beszéltem. Nem baj. Azóta kitavaszodott. Hurrá! :)
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valamit mozogni, mert már nem lehet ezt kibírni. Ülünk, suliba megyünk, ülünk, hazamegyünk, ülünk.... :P
Sophie talált egy tánciskoláról szóló plakátot. A plakát szerint 2 hét múlva nyílt nap lesz, és meg lehet nézni mindenféle táncot, meg aznap a beiratkozás féláron van. :)
A lányokkal persze úgy döntöttünk, hogy mindenképpen elmegyünk, és a szüleink is elengedtek.

*

Aznap mind a négyen izgatottan szálltunk fel a buszra. Mikor végre odaértünk a táncstúdióhoz (nem is tudom, hogy így mondják-e... :D ), már elég nagy tömeg volt. Nagy nehezen bejutottunk. Úgy gondoltuk, hogy megnézzük a társas táncos részt. Átverekedtük magunkat a tömegen, akik a hip-hop táncot akarták látni.

Odamentünk a színpadhoz, és foglaltunk 4 helyet. Alex ekkor megszólalt, hogy éhes, úgyhogy gyorsan kimentem vele a büfébe. Vettünk mindenféle kaját, nekem egy forró csokit, és visszaindultunk. A nagy tömegben azonban nehezen haladtunk. Mikor szembejött velem egy lány, véletlenül elbotlottam, és meglöktem a lányt. A lány kezében egy kávé volt, és a lökés következtében magára öntötte.

- Basszus... - mondtam, miközben az egyik kezemet szabaddá téve felsegítettem a lányt. Kivezettem a tömegből, és megálltunk a színpad mellett. - Ne haragudj, teljesen véletlen volt, nagy volt a tömeg, meglöktek hátulról.... és sajnálom.

- Semmi baj.  - mondta sóhajtva. - Csak a fellépés lesz így érdekes.

- Te táncolsz? - döbbentem le. Az is gáz, ha egy random embert lökök fel, de ha az egyik táncost, az már elég kínos...

- Aha, társas táncot.

- Hú, pont azt fogjuk megnézni! De nem fellépő ruhában táncoltok?

- Most nem. - mondta a lány, így nem tudtam magam megnyugtatni,hogy úgyis átöltözik.

- Várj, itt a pulcsim. - mondtam, és lekaptam magamról a pulóvert. - Tessék.

- Köszi! Rendes vagy!

- Ez a legkevesebb. - mosolyogtam. - Amúgy, ha már így fellöktelek, ismerkedjünk meg! Amanda vagyok.  - nyújtottam a kezem.

- Riry és egy tánciskolába járok a külvárosban. :)

- Riry? - kérdeztem vissza. A lány elmosolyodott.

Riry

- Audrey. Röviden és a barátaimnak Riry.

- Értem. - mosolyogtam, majd a többieket is bemutattam, akik időközben körénk gyűltek. - Ők itt a barátaim. Alex, Sophie és Hayley.

A többi lány is bemutatkozott Riry-nek, majd mennünk kellett, mert kezdődött az előadás.
A táncoscsapat kb. 30 percet táncolt, a legkülönfélébb táncokat mutatták be. Riry baromi ügyes volt, nem csoda, hogy ő állt legelöl. A lányokkal lelkesen tapsoltunk és integettünk neki.
A műsor végén az épület előtt megvártuk Riry-t. Kipirulva és átöltözve érkezett meg, kezében egy üveg vízzel.
- Oké, most akkor távolabb megyek tőled. - mondtam, mielőtt még ezt is magára borítja miattam. Riry elmosolyodott és visszaadta a pulcsimat.
- Ugyan. Előfordul. :) Amúgy merre mentek?
- A belvárosba. - mondtuk kórusban. - Te?
- Én is. Menjünk együtt! - indítványozta vidáman Riry.
- De nem a külvárosba jársz suliba? Azt mondtad. - gondolkozott Alex, miközben elindultunk a buszmegálló felé.
- De. De a belvárosban lakom.
- Akkor... szóval, hogy jársz be suliba?
- Busszal eljövök idáig. Aztán felszállok a metróra. Aztán gyalogolok kb. 15 percet. És ott vagyok.
- Te jó ég! - forgatta a szemét Sophie. - Nem sok ez egy kicsit?
- Lehet, de én már megszoktam. - vont vállat Riry. Ebben a pillanatban megérkezett a busz, és gyorsan felszálltunk rá.
A buszon folytattuk a beszélgetést.
- De, nem érzed úgy, hogy túl sok áldozatot hozol azért, hogy táncsuliba járj? - kérdezte Hayley.
- Nem. - rázta a fejét Riry, és közben a göndör tincsei repkedtek az arca körül. (Micsoda irodalmi mondatok... :D ) - A tánc a mindenem. Tudjátok.... minden álmom, hogy hivatásos táncos legyek. Ehhez pedig kell a suli.
- Aha. Értem. - mondtam. - Hát... akkor sok sikert! ÉS, ne fáraszd ki magad!
- Igyekszem. Amúgy beiratkoztatok valamire? . érdeklődött.
- Hát... úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a társas táncot. - motyogtam elpirulva.
- Most mi baj van? - nézett rám kíváncsian a táncos csajszi. - Miért pirultál el?
- Mert bénán táncolok....
- Na hallod! - szólt közbe Hayley. - Volt alkalmunk megfigyelni, még a rock korszakodban. :D
És kész. Mindenkiből egyszerre tört ki a röhögés. Még Riry is röhögött.
- Amanda a rocker csaj? Ez nem komoly, ugye?
- De. - bólogattak a többiek és elmeséltük neki az egész sztorit. Riry megértően bólogatott. Még Adam-ről is beszéltünk neki, azt is megértette, és megígérte, hogy intézkedik. Ő is sokat mesélt magáról. Megtudtuk, hogy itt született a városban, és, hogy már 17 éves.
Riry nemsokára leszállt a buszról, mi pedig elköszöntünk tőle.
Otthon mikor bekapcsoltam a gépem megdöbbenve láttam, hogy kaptam egy értesítést a  Facebook-ról. Mikor megnéztem, láttam, hogy "Audrey Johnson ismerősnek jelölt." Gyorsan visszajelöltem, és megnéztem a  képeit. Marha jó képek voltak. Voltak táncolós képek, amik a fellépésen készültek. Voltak képek a táncos ruháiról... a profilképe volt a legötletesebb. A felirat is nagyon jól volt megválasztva.

I believe i can fly... I believe i can touch the sky

Nos... igen. Riry humora elég egyedi. :D De nekem szimpi a csaj. Még e-mailt-t is írt.
Audrey Johnson (Riry) : "Helló drágám! Most értem haza, és szerintem ez te vagy. Mármint profil alapján. A haj sokat segít. Gondolkoztam ezen az Adam srácon. Beszélnetek kéne. De komolyan. Lehet, hogy bunkó, de talán tényleg csak félreértés volt. :/ Maybe... Remélem megoldódik. Ja, puszilom a többieket is! Őket is bejelöltem. :) Jó legyél és beszélj Adam-mel! Hope you will get him... :D Na csá... várlak titeket a táncon. Riry "
Gyorsan válaszoltam neki, hogy igen, ez én vagyok. :D Meg hogy majd megyünk táncolni. Meg hogy majd gondolkozom a tanácsán.
Örülök, hogy megismertük Riry-t. Kellett egy ilyen életvidám táncos csaj a csapatba. Mármint a Sophie-Alex-Hayley-Amanda csapatba. :)

Adam reakciója

A suliba egy kicsit félve léptem be. Oké, hogy most 'új külső-új szellemiség-új élet' van, de azért maradt az eredeti énemből valami. És ez úgy tűnik, hogy a félelem. :) :/
 Az osztály megrökönyödéssel fogadta az új külsőmet... :)A hajamon mindenki csodálkozott, fogdosták (?), nézegették... a ruháimat meg egyszerűen nem értették.
- Most akkor te is folyton részeg leszel meg motorozni fogsz, mint a rocker-lányok? - érdeklődtek. Mi van? :D
Jessy és Beckie csak vigyorogtak, mikor megkérdeztem, hogy miért lelkesednek ennyire a többiek.
- Hát, tudod, megváltoztál. Már nem a félős kis stréber csaj vagy... - kezdte Beckie, de Jessy közbevágott.
- Azaz, biztos továbbra is stréberkedni fogsz-ami nem baj- de a stílusod legalább jobb lett. :)
- Oké... - mondtam, és odamentem Sophie-hoz, Alex-hoz és Hayley-hez, akik most érkeztek meg. -Na?
- Hát, rockerkém... :D - kezdte Hayley, de erre mindenkiből kitört a röhögés. Alex a szemét becsukva és fejét lehajtva nevetett, Sophie pedig visítva röhögött.
- Nem vagyok rocker! - nevettem fel én is.
- Áááá... nem.
Ebben a pillanatban érkezett meg Rob és Nick. A két fiú rám nézett, aztán lefagytak. Csak ácsorogtak és tátott szájjal bámultak.
- Mi az? - kérdeztem, mire ők is röhögni kezdtek. - Ez már igazán túlzás! :D
- Hát bébi.... - kezdte Rob, de nem tudta folytatni, mert tovább nevetett.
- Te mindig olyan kis vicces vagy, de ez a legjobb húzásod eddig. - tette hozzá Nick.
- Oké.... asszem ezzel a rock stílussal mellényúltam. - mondtam a lányoknak.
- Hát... valljuk be, egy kicsit. - mondták. - De nem baj. Ezt a napot bírd ki így. :)
Nick és Rob közben betettek valami rockzenét. Mindenki egyszerre kezdett röhögni, mikor megfogták a kezemet, és ordítva közölték, hogy én vagyok az új rocksztár az osztályban. :D A hajamat is összekócolták, hogy 'rockos legyen!' meg összevissza rángattak, meg forgattak, hogy akkor most buli van. :)
És... amikor mindenki jól érezte magát, amikor mindenki nagyban ugrándozott, mert most buli van, és mindenki nevet rajtam, és jókedv mindenhol... akkor belépett a terembe Adam. Persze, mit látott? Nick éppen körbe-körbe forgat, majd elkap, és a kezével beletúr (az amúgy tiszta kóc) hajamba és még jobban összekócol. Rob Jessy-vel és Beckie-vel ugrál középen. Alex a pad tetején áll, és próbál normálisnak maradni, miközben Sophie és Hayley ugrálva rángatják a kezét.
Mikor a többiek észrevették őt, megálltak. A lányok is abbahagyták és Rob is leállt. Nick a mozdulat közepén megmerevedett. Csak a zene szólt továbbra is. Ellie Golding továbbra is azt ordította, hogy "burn, burn...." (Fogalmam sincs miért, de a fiúk ezt tették be...)
A helyzetet végül Rob oldotta meg.
- Helló! - intett oda Adam-nek. - Jössz bulizni?
- Bulizni? - kérdezett vissza Adam. - Kösz, eddig fogalmam sem volt arról, hogy mi folyik itt. Zene, ugráló emberek, egy kócos hajú rocker ruhába öltözött csaj....
- Az én lennék? - kérdeztem közbe. Adam jobban megnézett magának.
- Ja, az te. A farkasruhába öltöztetett bárányka... a csaj, aki folyton érthetetlenül viselkedik. Aki mindig meglep. Akiről kiderült, hogy egy hisztis liba... hogy semmivel sem jobb a többi lánynál, sőt rosszabb. Akiben hatalmasat csalódtam.
Oké, játszhatunk így is...
- Oké, köszi. Kíváncsi vagy, mit gondolok rólad? - kérdeztem vissza vigyorogva.
- Nem. - vágta rá. - Nem érdekel a véleményed.
- Igazad van. Ne érdekeljen, mert semmi közöd hozzám!
- Semmi? Tényleg? - fordult vissza hozzám. - Ez nagyon érdekes! 'Adam, te annyira megértő és kedves fiú vagy... nagyon sokat jelentesz nekem.' Vagy valahogy így...
- Ó... 'Amanda, te más vagy, mint a több lány. Különleges. Nagyon fontos vagy... Csak elfelejtettem mondani, hogy egy szemét és undok fiú vagyok, aki nem akar tőled semmit, de azért vicces téged fűzni... ' :P
Adam furán nézett rám.
- Fűzni?
- Miért, nem ez történt? - kérdeztem vissza nagy szemekkel. - Kedvesen beszélünk, és hamis reményekkel tápláljuk a butuska kislányt...
- Amanda, ez valami hatalmas félreértés... - sápadt el Adam. - Beszéljük meg, kérlek!
- Ja, egy félreértés. Az biztos. Nekünk semmi közünk egymáshoz. - mondtam, és kimentem a teremből. A lányok jöttek velem.
- Marha jól csináltad!  - mondta Hayley. - Most megkapta.
- Hát... igen. - tártam szét a karom. :)
Akkor így... nem szólunk egymáshoz. Nem bántjuk egymást. Kész, elfelejtjük egymást. :/

Alex terve

Hétfőn Alex azt mondta, hogy van egy terve, hogy mit fognak csinálni velem. Tényleg volt neki. Azóta a hétfő óta 3 hét telt el. Az alatt a 3 hét alatt Adam egyszer se szólt hozzám. :(
Alex és Sophie kezelésbe vették a szegény kis összetört lelkemet. :D Rengeteget beszélgettek velem. Rengeteg zenét adtak nekem, hogy hallgassam. Ha nem hallottam 200-szor Kelly Clarkson: Stronger című számát, akkor egyszer se. :D
Hayley is rengeteget segített. Minden este felhívott, és a saját stílusában megkérdezte,hogy vagyok.
- Na, szerencsétlen kis filmsztárunk, hogy vagy?
- Még egyben. - nevettem bele a telefonba. Hayley persze, ezt akarta elérni. Hogy nevessek.
- Akkor jó. Csak csekkoltam, hogy nem bőgsz-e. Mert ne bőgj. És kapcsold ki a zenét, amit hallgatsz.
- Miért?
- Mert ettől depis leszel. Ez szomorú zene. Kapcsold ki! Most! - mondta ellentmondást nem tűrve Hayley. Én pedig megadóan odamentem a zenelejátszóhoz, és kinyomtam Kelly Clarkson: Listen to your heart-ját. :/
- Most jó?
- Ja. És ne kapcsold vissza! Szia!
- Szia. - mondtam, és kinyomtam a telót. Tényleg nem kapcsoltam vissza, helyette benyomtam egy Green Day számot. Attól egyből jó kedvem lett.
Hirtelen jött egy SMS-em. Sophie volt.
 "Mondd, hogy nem depizel! :) "
Persze, Hayley értesítette.
"Nem. Táncolok és ugrálok. Meg megy a zene."
"Milyen zene? Csak ne Taylor Swift... "
"1, Mi bajod vele? 2, Nem. American Idiot "
Sophie rögtön válaszolt.
"Az vagy te. Egy amerikai idióta. :D Csak ne énekelj annyira, hogy én is halljam! "
"Oké,igyekszem."
"Akkor jó szórakozást."
Ledobtam a telómat. Meglesz. (Csak így zárójelben. Alex e-mail-t írt, hogy ne legyek szomorú... azért, nem kezelésre szoruló idegbajos vagyok. :D Ennyire nem kell rám figyelni... )
Meglepődtem, amikor Beckie és Jessy is segítettek. Mármint, Adam nagyon jó haverjuk, 2 éve ismerik egymást, meg minden. :O
A 2 lány elvitt, és vettünk mindenféle ruhát, ami szerintük majd jó lesz,mert nincs egy normális rongyom se, és Adam-nek is biztos feltűnt már. :)
Nekem aztán mindegy. Én csak azt tudom, hogy Anyáék döbbenten kérdezték este, mikor megmutattam nekik, hogy mit vettem, hogy mióta vagyok rocker... :D
Az 5 lány a fodrászhoz is elvitt, mert szerintük nem nézhetek ki úgy, mint egy répa. :) Sokat vitatkoztak, hogy mi lenne a legjobb nekem, és amíg eldöntötték, én végeztem is. :D
A hajamat egy kicsit sötétebb vörösre festettem. Persze, a fodrász megértette, hogy 16 vagyok, és a szüleim valószínűleg nagyon kiakadnának, ha tartós festék lenne benne, úgyhogy olyat kaptam, ami kb. 3 hajmosással kijön, de utána pótolható meg minden. :)
Szóval, miután eddig alakítgattak, megmutatom, mi lett az eredmény.

A lányok többhetes munkájának eredménye

Nem tudom, hogy mennyire lett jó, vagy rossz, de úgy érzem, ezzel is segítettem egy kicsit, hogy túllépjek Adam-en. :) Néhány dolog nekem is fura, de majd megszokom. És Adam is. Ha nem, akkor nem kell rám nézni. Elmehet. Most én fogom elküldeni őt. :)

Anyám,ez mekkora bunkó! :P

Ez teljesen kész! Illetve, én voltam teljesen az. Miután Adam kedvesen és aranyosan elküldött a fenébe, én ácsorogtam még pár percet a teremben, majd ökölbe szorítottam a kezem, és beletúrtam a hajamba.
- Bocs, jól vagy? - hallottam egy vékony hangot. Felnéztem. Egy kislány nézett rám.
- Persze, miért?
- Mert 2 perc múlva csöngetnek, és itt ácsorogsz, és nem tűnt fel, hogy bejött egy egész osztály.
Körbenéztem. Úgy tűnik, sikerült figyelmen kívül hagynom egy kilencedikes osztály bevonulását a terembe. Hoppá... :P
- Bocsi... - mondtam, és kirohantam a teremből. A következő óra fizika. Na, arra tuti, hogy ebben az idegállapotban nem ülök be! Lógok, és kész. Őrült tempóban rohanni kezdtem a mosdó felé. Berohantam, és bevágtam magam mögött az egyik fülke ajtaját. Akkor is itt fogok ácsorogni, és kész.
Kb. 10 perc múlva már nagyon untam. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, és berohant rajta 2 ember. Kővé dermedtem a rémülettől. Ha egy tanár megtalál, végem van.
Valaki ököllel rávágott a fülke ajtajára. Én összerezzentem, és elfojtottam egy sikítást. Végül, valaki fogta magát, és feltépte a fülke ajtaját. Én behunytam a szemem, felkészülve a legrosszabbra. (Khm... enyhe célzás Ms. Smith-re... ) Egy másik valaki kirántott a fülkéből, a cuccommal együtt, és nekilökött a szemben lévő falnak.
- Mondd csak, te teljesen megőrültél? - hallottam a jól ismert hangot. Felnéztem.
- Alex... mit kerestek itt? - kérdeztem, miközben Sophie a táskámat szedte össze.
- Téged. Az idegroncs barátnőnket.
- Idegroncs?
- Aha. - mondta Sophie. - Adam idegbajosan jött órára. Te egyáltalán nem jöttél órára. Nem volt nehéz kitalálni, hogy veszekedtetek. Te pedig nyilván kiborultál.
- Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?
- Amanda, könyörgöm! Néha komoly kétségeim vannak az értelmi képességeidet illetően. - csattant fel Alex. - Ha lógsz, akkor nyilván nem a folyosón sétálsz, vagy egy üres teremben. Hanem a mosdóban vagy. Mert ha itt megtalálnak, mondhatod, hogy a szünet óta rosszul vagy. :P Gondolkozz már egy kicsit!
- Oké, értem. De miért vagytok itt? Igazolatlant kapunk mind a hárman.
- Mind a négyen. - hallatszott egy újabb jól ismert hang.
- Hayley? - kérdeztem döbbentem.
- Nem, majd a dalai láma. :P Naná, hogy én. Azt hiszed hagyom, hogy vörösre bőgd a szépséges szemedet amiatt a barom miatt? :P
- Ez most komoly? Mind azért vagytok itt, hogy ne omoljak össze? :O Ez... marha rendes tőletek.
- Persze, marha rendesek, meg cukik vagyunk, de most rólad van szó. Mi történt? - kérdezte Hayley.
- Hayley, te még Alex-nál is szigorúbb vagy. - nevetett Sophie. Alex bólintott, majd elvigyorodott.
- Azt kötve hiszem...
- Mindegy. Mi történt közted és szíved szerelme között? :P
- Hát... kezdtem. - Bocsánatot kértem, aztán közölte, hogy menjek a fenébe, mert elege van abból, hogy furán viselkedem, és szerinte lenézem őket, mert menők, és maradjak nyomi, mert oda tartozom. :/
- Aha.... én szóltam, hogy meg fogja unni. - sóhajtott Hayley.
- Anyám, ez mekkora bunkó! :P - közölte Sophie felháborodva.
- Köszönöm Sophie. - mondta Alex. - Pont ezt akartam mondani. Ami, értem, hogy mi a gond. Majd megoldjuk. Most menjünk vissza!
- Én is? - kérdeztem döbbenten.
- Nem. Először Sophie és Hayley.
- Mert miért? - kérdezték egyszerre.
- Mert gondolom, te csak a mosdóba kérezkedtél ki. Sophie meg állítólag rosszul lett. Sophie, te mondd meg, hogy már jól vagy, de Ami itt volt a mosdóban, és éppen hányt.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Neked csitt, és majd szépen jössz velem, kb 10 perc múlva. Ti menjetek.
Sophie és Hayley elmentek. Alex várt vagy 7 percet és elindultunk mi is. A terembe lépve a fizika tanár aggódva nézett rám.
- Amanda, minden rendben?
- Persze, köszönöm. - mondtam, és próbáltam a szenvedőt játszani. - Szerintem keveset ettem ma, és így jelentkezik.
- Értem. Ha bármi probléma van, akkor szólj, vagy csak simán menj ki!
- Rendben. - mondtam, és leültem a helyemre. A tanár még egy utolsót szólt utánam.
- És feltétlenül egyél valamit, most!
- Feltétlenül. - bólogattam. A fizika tanár azt az egyet nem bírta, ha valaki eszik az óráján.... :D
Elkezdtem jegyzetelni. Leírtam 2 szót, aztán meguntam. Nem mondhatom, hogy nagyon leköt a téma. :) Csak tipp, de úgy rémlik, hogy a gravitációról magyaráztak.
- Ettől tényleg rosszul leszek. - súgtam oda Alex-nek és Sophie-nak. Alex a szemét forgatta, Sophie aludt. :) Hayley azonban felröhögött.
- Azt elhiszem. :)
- Valami baj van? - érdeklődött a tanár. Nem jöttem zavarba, ma már minden mindegy.
- Nem, csak véletlenül belerúgtam a székébe.
- Mögötted ül. - mutatott ránk Jessy. Ja, tényleg!
- Ügyes vagyok. - mondtam. :) Hayley megint nevetett egyet.
Ezután már kibírtuk csendben azt a 2 percet, ami az órából maradt... :D
Hát, így telt a mai napom..... elvesztettem egy fiút, aki fontos nekem, de cserébe rájöttem, hogy szerencsére van pár ember, akik bármit megtennének értem. És, együtt lógunk óráról... :D <3

A hétfői találkozás

Hétfő reggel nem akartam felkelni. Mondjuk, amúgy se szeretem a hétfőket, de a mai különösen rossz volt. Most menjek be a suliba, mintha mi sem történt volna? Hallgassam végig mindenki nyavalygását, hogy mit szúrtam el? Hallgassam a sajnálkozást? Nézzem 8 órán keresztül Adam lenéző tekintetét??? :P :O
Nagy nehezen kivakartam magam az ágyból, felöltöztem, fésülködtem. Csak a szokásos. A konyhába érve megláttam a szüleimet.
- Jó reggelt kicsim! - mondta Anya. - Mit kérsz?
- Kitalálom. Nincs olyan lehetőség, hogy semmit. - fintorogtam. Apa mérgesen nézett rám.
- Nem, nincs. Ha nem eszel, rosszul leszel. Enni kell.
- Értettem. - sóhajtottam, és leültem. Ettem egy joghurtot. Meg egy szendvicset. Meg ittam. Szóval, most, hogy kitárgyaltam a reggeli táplálkozásomat, folytatnám az értelmesebb dolgok lejegyzését. :D
Tehát:
Elindultam a suliba. ( persze, szó sincs róla, hogy lógok :) ) Az előszobában még dumáltam egyet Matt-tel, adtam egy puszit Sam-nek, majd elindultam. Sophie-t nem láttam sehol, ezért mentem egyedül. Zenével a fülemben. Mármint, értelemszerűen, zenelejátszóval. :D
A suli előtt összefutottam Hayley-vel. Nagyon komolyan rám nézett, aztán berángatott a suliba. Ledobtuk a cuccainkat a teremben, aztán beráncigált a mosdóba. Nekidőltem a falnak, ő pedig összefonta a kezét maga előtt.
- Hát... - kezdte, de én közbe vágtam.
- Hát, ezt elcsesztem.
- Igen, de én is ki tudom fejezni magam. Kösz. - grimaszolt. - Sétálsz, beszélgetsz, nevetsz. Minden cool. Erre te, bedobod a 'sértett szent' vagyok dolgot, megbántod, elrohansz, és hülyét csinálsz magadból. Normális vagy?
- Hú! - mondtam. - Te aztán nem kímélsz.
- Kéne? TE is hibás vagy. Ő is. Persze, leginkább EGYÜTT vagytok hibásak.
- De hát.... ő kezdte.
- Istenem, mint egy óvodás! Hallanád magad! - forgatta a szemeit Hayley. - Igen, ő nem meri elmondani, amit el kellene, mert VALAKI mindig infantilis kisgyerekként viselkedik. Mert nincs önbizalma. Mert nem teljesen normális, sőt egyáltalán nem, és nem fogja fel, amit fel kellene. Érted?
- Öhm... - motyogtam, mire Hayley sóhajtott egyet.
- Akkor válaszolok helyetted. Érted és tudod, hogy miről beszélek, mindent tudsz, csak nem akarod elfogadni. :P Nem, mert marha jól áll és nagyon filmszerű ez a 'naiv, aranyos, ártatlan kislány' szerep, de nőj fel végre! Nem játszhatod egész életedben ezt a jópofa dolgot! Egyszer le kell szoknod erről. Ha rajtad múlik, te még 35 évesen is ezt fogod előadni, hogy semmit nem tudsz, és várod a szőke herceged, fehér lóval. :P Nem, nem! Ha rajtam múlik-és egy része rajtam múlik-, akkor meggyorsítjuk ezt a folyamatot, és TALÁN, már csak 21 éves korodig fogsz szórakozni. Ha pedig végre ráébrednél, hogy ez a szerepjáték mindenkinek uncsi, giccses, és kényelmetlen-persze, leginkább neked-, akkor MOST AZONNAL leszoksz róla. Mondjuk, 1 hónap alatt.... :)
- Okkké..... :/ - mondtam.  - Te aztán tudod, hogy dobj fel.
- Nem annak szántam. Hanem figyelmeztetésnek. Most még csak én szólok. Később már Adam, a barna herceg fog. Az pedig elég kínos lesz. Mindkettőtöknek. te persze megint bőghetsz napokig. :P
- Értettem. Menjünk órára! - mondtam. - Igyekszem.
Elindultunk. A folyosón hirtelen eszembe jutott valami, és Hayley után nyúltam.
- Hé! - mondtam. Hayley kérdőn nézett rám. - Köszi. Igyekszem! :)
- Na, azért! - mosolyodott el barna hajú barátosném. - Lehetett volna kicsit hamarabb. :) De nem baj.
- Azért köszönöm! - motyogtam.
- Ne köszöngess, csináld! :) Ez a baj veled, túl sokat jár a szád, és nem csinálsz semmit...
Az osztályterembe lépve megláttam Alex-et és Sophie-t. Intettem nekik, és leültem Hayley mellé. Még 2 perc volt, és még nem volt itt. Hátha...
Már a tanár is itt van. Még mindig semmi. Hú, megúsztam...
....aha, ahogy azt én képzelem! Becsöngetés után 3 perccel esett be. A tanár szúrós szemmel nézett rá.
- Jó reggelt fiam!
- Jó reggelt! Elnézést, késett a busz. - hadarta Adam, és leült a helyére. Óra után odaálltam elé. Adam kérdőn nézett rám.
- Hm? - kérdezte, miközben ivott.
- Szóval. - próbáltam vigyorogni. - Csak annyi, hogy bocs, amiért kiabáltam veled. Nem úgy gondoltam. Csak... egy rossz pillanat volt az egész.
- Ja. Egy rossz pillanat. - bólintott Adam, aztán felállt.  - Szerintem is.
- Akkor nincs harag?
- Neeeem, ugyan, dehogy. - nézett rám lesajnálóan, majd megrázta a fejét. - Menj a fenébe!
Az arcomra fagyott a vigyor. Ez mi volt?
- Tessék? - kérdeztem gombóccal a torkomban. Adam hitetlenül elröhögte magát.
- Jól hallottad. - mondta halkan. - De, ha kell megismétlem. Menj a fenébe! Nem fogok itt szórakozni veled. Úgyis mindig elküldesz, és értésemre adod, hogy jobb, ha békén hagylak.
- Nem, én nem...  - próbáltam ellenkezni, de közbevágott.
- Dehogynem, bujtatottan mindig ez van. Elegem van belőled, és a kis játékaidból. Lenézed, hogy menő vagyok? Lenézed a haverokat? A menő lányokat? Hát, kapaszkodj meg! Olyan lettél,mint ők. Úgy játszottál velem, mint egy cicababa. Pedig tőled nem ezt vártam. Olyan lettél, akiket annyira lenézel. De ennek vége.
- De én nem.... én egyáltalán nem.
- Ja, gondolom, azért mondtad, hogy gáz menőnek lenni, mert te is az akartál lenni, de még nem sikerült.
- Soha nem akartam menő lenni! - csattantam fel. Ekkor vettem észre,hogy a terem üres. - Jó nekem a saját helyem!
Adam ekkor úgy nézett rám, ahogy még soha. Olyan ellenségesen, hogy beleremegtem.
- Igazad van. Maradj a nyomik közt! Úgyis odatartozol...  - mondta halkan, aztán kiment a teremből. Én meg csak álltam ott, és néztem, ahogy az ajtó becsukódik. :(

Hétvége

A hétvégét a "kedvenc" programommal töltöttem. Ültem, mászkáltam, gondolkoztam, lefeküdtem, és fetrengtem az ágyamon. :P El voltam. Azon agyaltam, hogy miért szúrok el mindent, és miért mindig Adam-mel? :O
Az ilyen napokon/időszakokban az a legrosszabb, hogy elvesztem az érdeklődésemet a világ iránt... nem tévézek, nem gépezek, még olvasni se szoktam! Az pedig a legvégső. Általában, ha nem lehet könyv a kezemben, megőrülök. Most az se érdekel, hogy lassan 2 napja nem csinálok semmit.
Tanulni se tanultam semmit. Pedig, elég kockázatos, mert Ms. Smith utalt rá (értsd: ordítva közölte), hogy feleltet a következő órán.
A gépet csak egyszer kapcsoltam be, bár inkább nem kellett volna. Jött 16(!) üzenetem. Ebből 12-t olyan emberektől kaptam, akik ott voltak a bulin, de azt se tudom, hogy kik azok. Ezek szerint bevették Beckie és Jessy dumáját, hogy tudok énekelni meg szórakoztatni fogom őket. Mindenki azt írta, hogy miért léptem le? :)
A többi 4 a srácoktól jött.
Robert:"Nyuszikám, te aztán fura egy csajszi vagy... :P Jól alakultak a dolgok,(ne kérdezd mire célzok, mert TUDOD TE AZT...)erre te... nem tudom mit csináltál és miért, de tény, hogy Adam az este további részében olyan volt, mint egy zombi. ÉS MIATTAD. Mi történt? Oké, igazad van, ez magánügy. Nem érdekel mi történt köztetek, csak annyi, hogyha nem érdekel Adam (he?), akkor ezt mondd is meg neki! Ne húzd szerencsétlent! Ha viszont ő a hibás, netán mindketten, akkor felejtsd el az eddigi mondatokat. Akkor kérjetek bocsánatot egymástól, vagy ő tőled! Nem tudom. De béküljetek ki, mert rossz rátok nézni. Oké? Ne csináljátok ki egymást, mikor tudjuk, hogy bírjátok egymást... Rob és Nick"
Erre egyszerűen nem tudtam mit mondani. Vagyis még a fiúk is elismerik, hogy amelyik csaj nem szerelmes Adam-be, azzal valami nagy gáz van. :/ Béküljünk ki! Jó vicc.
Amanda Parker:"Fiúk! Nagyon drágák vagytok, de.... szerintem ez nem olyan, amit egy sima bocsival meg lehet oldani. :( Sajnálom. Igen, mindkettőnk hibája, de ő kezdte... tudom, hogy ez nagyon gyerekes indok, de akkor is, ez az igazság. Különben is, Adam annyira nem nagy szám. Nem ájul el tőle mindenki. Én sem. Többé már nem... :/ "
Ettől tuti kiborulnak! Az se érdekel, ha Adam-nek is elküldik.....
Jessy Hoodson:"Drágám! Hová tűntél, és mi volt az a hatalmas taknyolás az utcán? A buli nagyon nagy durranás volt, és MIATTAD szerveztük az egészet, hogy léphettél le? Mindenki téged keresett. Ja! Mi van Adam-mel? Sikeres volt az 'akciónk'? Tetszettél neki? Jártok? Mi van már? Válaszolj minél előbb, mert megőrülök a kíváncsiságtól! Pussz: Jess
Juj! Most írjam meg, hogy semmi sincs rendben? Ajjj... :P
Amanda Parker: "Drága Jess! Jó volt a buli, és sajnálom,hogy leléptem, de muszáj volt. Rájöttem valamire, és úgy éreztem, hogy azonnal el kell tűnnöm. Ne haragudj! Adam furcsállta a kinézetemet, mert szerinte nem én voltam. Majd legközelebb jobban sikerül... :) De... Adam.... szóval, összevesztünk. Ne, ne ijedj meg, ez már nagyon régóta lógott a levegőben! Furán viselkedett/viselkedik,ami nekem nem tetszett. Mindegy. JA, és NE HIDD, hogy a ti hibátok,mert egyáltalán nem az! Ez a saját butaságunk. Majd megoldjuk. Vagy nem."
Remélem elég kielégítő.... :P Még Beckie írt, bár ő nem eresztette bő lére a mondandóját.
Beckie:"Csajszikám, MI A FENÉT MŰVELSZ????? NEM VAGY TE NORMÁLIS...."
Hát....ja. Röviden és tömören.
Amanda Parker:"Teljesen igazad van. Nem vagyok komplett. De Adam se.... igazából csak a véleményemet mondtam el. Ha neki ez nem tetszik, akkor keressen egy olyan csajt, aki áhítattal csüng minden szaván. Vagy bálványozza.... az övé a döntés joga...."
Oké, én végeztem. Kikapcsoltam a gépet, és elraktam. Utána mászkáltam egy kicsit a kertben. Sophie is a saját kertjükben volt, és meglátott. Odaálltunk a kerítéshez.
- Mi van? - kérdezte csendesen Sophie, miközben átnyúlt, és megsimította a vállam.
- Szokásos. - vontam meg a vállamat.
- Vagyis szenvedsz...
- JA...
- Büntit kaptál? Vagy valamit? - érdeklődött.
- Nem.
- Én igen. Mert Alex anyukája nagyon kiakadt, mikor meglátta a ruhát, ezért felhívta Anyut. Utána meghallgattam, hogy vigyázhattam volna rá jobban is. :/ Úgyhogy most nincs TV egy hétig.
- Az nem gáz.
- Nem gáz? Tudod mennyi jó film megy?  - sopánkodott Sophie.
- Gondolom mindegyik véres.
- Dehogyis. Csak kicsit. - legyintett Sophie.
- Vagyis mindegyik horror....
- Az. De nem félek tőlük!
- Te.... - mosolyodtam el egy picit. Ekkor kiáltás hallatszott a szomszéd házból.
- SOPHIE, MIT MONDTAM NEKED? GYERE BE!!!
- Jujj....
- Jujj, bizony. - szólalt meg egy hang Sophie háta mögött. Chris volt.
- Helló Chris! - üdvözöltem vigyorogva. Sophie kisöccse nagyon jópofa, úgyhogy ha látom, mindig nevetni van kedvem.
- Helló...
- Gyere be Sophie, mert komoly kiabálásra számíthatsz... - mondta Chris.
- Oké, csak elköszönök. - mondta Sophie, azzal valahogy átnyúlt a kerítésen és próbált megölelni. - Szia!
- Szia! - mondtam én is. Chris felröhögött, aztán nyávogva kezdett beszélni.
- Én is megöleljelek vagy az olyan lányos? :P :D
- Igen, lányos. Úgyhogy szia! - mondtam és intettem nekik, majd bementem a házba. Levettem a cipőmet és a kabátomat. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. <3
Éppen inni kezdem, mikor megcsörrent a mobilom. Szerencsére éppen a konyhában töltöttem, így nem kellett felrohannom érte az emeletre. Kihúztam a töltőt, és megnéztem ki hív. Alex volt. :)
- Helló! - kaptam föl a telót.
- Hogy vagy? - kérdezte Alex halkan. A hangjából érezhető volt, hogy ő is kapott otthon.
- Megvagyok, nem vészes. - feleltem. - Te?
- Hát... életem első igazi ordibálásán vagyok túl. - sóhajtotta. - De nem az én hibám. Csak ezt itthon nem értik meg.
- Gondolom...
- Anyu majdnem elájult,amikor meglátta a ruhát. Mondjuk, tényleg nem volt egy szép látvány.
- De a ketchup már kijött belőle,nem?
- De, de a vizes folt még ott volt. Persze, rájött, hogy történt valami, én hiába mondtam, hogy semmi, meg kamuztam mindent, nem hitte el.
- Jujj... bünti?
- Hát... ez nehéz ügy. Jól tanulok, versenyszerűen társas táncolok és nem járkálok bulizni, nem gépezek, csak olvasok, ezért most próbálják kitalálni, hogy mi legyen. :D
- TV-elvonást kapsz, de csak tipp. - mondtam.
- Ne már! Tényleg. Ez simán lehet.... - ijedt meg Alex. - Pedig, most kezdtem egy kórházas sorozatot nézni, annyira izgi, és...
- Nyugi, csak megérzés. Sophie is azt kapott.
- Szegény! Pedig ő nem csinált semmit.
- Nem vigyázott rád eléggé. - mondtam nevetve.
- Értem. Majd felhívom. Jaj, jönnek a szüleim, le kell tennem! Szia!
- Szia! - mondtam, és Alex gyorsan letette.
Pár perc múlva jött egy SMS.
"Hallod, tényleg nem nézhetek TV-t. Jók a megérzéseid, ez tetszik. Üzenem Sophie-nek, hogy sajnálom és puszilom! <3"
Visszaírtam neki, hogy átadom. Leraktam a telefont, és a háttérképet kezdtem bámulni.

Háttérkép a telefonomon

Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy nem számít Adam véleménye. Nem számít a kémiatanár sem. Csak az, hogy Alex és Sophie mindig mellettem lesznek. És Hayley is. Aki a hétvégén üzenetekkel bombázott, mert valahonnan megtudott mindent. :) Csak ők a fontosak, mert nem fogjuk cserben hagyni egymást. <3 Adam pedig... majd talán máskor. Egy másik életben..... :P