A buli

Elérkezett a buli napja. A szüleim eleinte nem akartak elengedni.
- Azt se tudjuk ki az a Beckie. - mondta Anya. Apa pedig bólogatott. - Nem bízom a 'menő' gyerekekben. Mindig valami őrültséget csinálnak, mondjuk, még csak gyerekek.
- Anya, 16 vagyok! Nem vagyok gyerek. - fakadtam ki. - Légyszí, had menjek el. Ott lesz Sophie és Alex is.
- Oké,akkor mehetsz. - mondták. Sophie és Alex úgy tűnik, elég biztosíték nekik, hogy rendben lesz minden.
Átmentem Beckie-hez. Ott volt Jessy is. Felvittek Beckie szobájába. Rózsaszín volt, de nem olyan baba, meg kislányos, meg cuki, hanem visszafogott rózsaszín.

Beckie szobája

A lányok leültettek a székre, ők pedig az ágyra ültek.
- Tehát... - kezdte Beckie. - Van 2 óránk, hogy megcsináljunk, és megtanítsunk ügyesen, szépen, és magabiztosan viselkedni.
- Mi? Viselkedni? Erről nem volt szó. - mondtam.
- Lehet. De muszáj. - mondta Jessy. - Kezdjük!
Először megmosták a hajamat. (Komolyan, ők MOSTÁK. Meg bekenték valami furi samponnal, és most olyan illatom van, mint egy olasz vendéglőnek... :D )
Feladtak rám egy halvány színű ruhát... szerintem ilyen szín nincs. :D Utána a szememet nem bántották, de a számat kifestették egy rózsaszín rúzzsal. Hoppá! Most látom, hogy a hajam más színű lett...

Így néztem ki

Ezután elmagyarázták, hogy hogyan kéne viselkednem. Ne nevessek nagyon hangosan, ne igyak és beszélgessek egyszerre, mert abból gáz lesz. (Jessy egyszer így öntötte magára az innivalót... annyira figyelt a fiúra, hogy magára borította... :P :D ) Aztán: ne beszéljek órákig, ne mondjam el rögtön mindenkinek minden személyes dolgomat, és ne legyek részeg, és ne cigizzek, mert az nem menő, hanem nagyon gáz. Ja, és ne kezdjek vitatkozni, ne másszak rá senkire, és ne mondjam, hogy bénán táncolok, mert többet nem fognak felkérni.
Oké, szerintem megjegyeztem.
Ötkor kezdődött a buli, addigra mindenki odaért. Kivéve, a nekem fontos személyeket. :/
Miután mindenki végignézett rajtam, mindenki megállapította, hogy fogalmuk nincs, hogy ki vagyok. :D Senki se beszélt velem. Beckie és Jessy erre megfogták a kezem, és középre húztak.
- Emberek! Ő itt Amanda. A buli sztárja. Fergetegesen táncol, és énekelni is tud. - ordította Jessy.
- Hogy mi? - suttogtam nekik. - Álljatok le! Beckie, légyszí!
- Intézkedem. - súgta vissza Beckie, majd fennhangon folytatta. - Amanda azt mondja, hogy nagyon szívesen szórakoztat titeket, de később. Előbb induljon be a buli! Egyetek, igyatok! A konyha arra van!
Én gyorsan kimenekültem a kertbe. ( A hó szerencsére elolvadt, és a nap is sütött, így nem volt túl hideg, de azért egy vastag pulcsit vittem magammal... ) Sétálgattam pár percig, mikor valaki megszólalt mellettem.
- Hát te, szépségem? Miért álldogálsz itt magányosan? Várod a szőke herceget? - mondta a hang. Felé fordultam. Nick volt az.
- Nick! - kiáltottam. - Nem ismersz meg?
- Amanda? - döbbent meg. - Te vagy? Bocs, csak más a hajad, a ruháid, a SZÁD... - mondta, az utolsó szót hangsúlyozva, miközben az arcomba bámult. Meglöktem.
- Te olyan őrült vagy! A barátnőd, és az ő barátnője csinálták. Nagyon gáz?
- Nem, nem az. Csak tudod... valahogy nem te vagy. - mentegetőzött. - Illetve, meg tudnám szokni, de lesz, akinek nem fog tetszeni.
- KI? - kérdeztem félve.
- A szőke herceged. Aki a te esetedben barna. És, mindjárt jön, csak még utoljára ellenőrzi otthon, hogy elég helyes-e ahhoz, hogy meghódítsa a kedves, szelíd, cuki kislányt... erre találni fog egy bombázót... - mosolygott, bennem meg megállt az ütő.
- Kire célzol? - nyeltem nagyot. Nick rám nézett.
- Ugyan édesem... nem vagyok olyan bolond, mint látszom. Látok mindent. Adam nem szokott ilyen vidám lenni...
Elpirultam rendesen. Nick pedig felnevetett.
- Most nem tudom eldönteni melyik a vörösebb. Az arcod vagy a hajad. :D
- Nagyon vicces.... - suttogtam. - Rob tudja?
- Mármint mit? -  kérdezte, aztán elkerekedett a szeme. - Aha, a helyzet bonyolódik! A hősszerelmes Adam nem is sejti, hogy a cuki kislány, akit szeret, viszontszereti... ezért elkövet mindent, hogy lenyűgözze... :D EZ nagyon jó. Mint egy nyálas film.
- Nick.... - kezdtem. - Miért tudja ezt mindenki?
- Mert látszik rajta, te pedig folyton elszólod magad.
- Ő nem is szeret engem. Ott van Bia.
- Bia? Ugyan. Ő menő, de közben nagyon buta... egy értelmes mondatot nem bír kimondani, ami nem a buliról, ruhákról, sminkről vagy fiúkról szól. :P Adam-nek TE kellesz.
- Ezt ne olyan hangosan, másrészt nem hiszem el.
- Oké. TE kellesz neki, TÉGED szeret, és igen, TE vagy, akibe tényleg szerelmes, mert látszik rajta... - mondta, aztán a vállamra tette a kezét. - Tessék, megjött a szőke herceg! Menj oda... én hagylak. Helló!
Azzal bement a házba, én pedig odanéztem az utcára. Adam a kapu előtt állt, és éppen csengetni készült. Odaszaladtam, és kinyitottam neki a kaput.
- Gyere, beengedlek! - mondtam, miközben a földet néztem. Adam bejött a kertbe.
- Kösz... ööö... ne haragudj, nem tudom a neved. - mondta kedvesen,mire én rá néztem.
- Nem?
- Nem. Sajnálom. - mondta. Remek, nem ismer fel!
- Adam... én vagyok.
- Hú, ez sokat segített! Én is én vagyok. - nevetett.
- Adam, nem ismersz meg?  - mondtam, aztán mutogatni kezdtem. - Tudod, a vörös hajú lány, akitől hanyatt estél az első napon, mikor suliba jöttél...
- A... te jó ég... de hát...  - hebegett Adam. - Ez TE vagy?
- Igen, én én vagyok. :D
- Amanda? - nézett végig alaposan. - De... hogyhogy? Azaz... nem mondom, hogy nem nézel ki jól, vagyis nem azt mondom, hogy szép vagy, illetve nem mondom,hogy nem, mert az vagy.... hagyjuk.
- Ennyire szörnyű? - kérdeztem aggódva, miközben elindultunk, hogy sétáljunk egyet a kertben.

Beckie-ék kertje

Miközben sétáltunk Adam alaposan végigmért.
- Nem szörnyű, csak szokatlan. - mondta. - Szép vagy, persze, csak valahogy, úgy érzem, ez ne te vagy....
- Tudom, szerintem se. Beckie és Jessy műve...
- Hát, legközelebb, inkább te öltözz fel, vagy szólj, hogy készüljek fel....
- Oké. - mondtam, aztán körbe néztem a kertben. - Ez olyan szép, mint egy filmben.
- Ja... de ha ez egy film lenne, akkor kézen fogva sétálnánk, és olyanokat mondanánk egymásnak, hogy te vagy életem szerelme... - mondta gúnyosan Adam. Elkomorodtam.
- Bocs, többet nem mondok ilyet....
Adam egy darabig csendben maradt. Pár percig teljes csendben sétáltunk. Hirtelen felém nyúlt, és megfogta a kezem! Kérdőn néztem rá.
- Mi a.... ?
- Legyünk filmszerűek... - sóhajtott. - Ha te ezt szereted...
Én inkább nem mondtam semmit, de magamban persze virultam... Hirtelen megláttam, hogy a többiek az ablakból néznek. Elfogott a pánik, mi van ha megint csak szórakozik?
- Miért csinálod ezt? - fordultam Adam-hez. Ő megtorpant és rám nézett.
- Mit?
- Egyszer kedves vagy, máskor nem. Egyszer azt mondod, szép vagyok, meg ilyenek, máskor azt mondod nem. Mindenki azt mondja, fontos vagyok neked. Ezt csak ÉN nem veszem észre... olyan vagyok neked, mint egy játék, akivel elszórakozol a szabadidődben. Nekem ebből elegem van.
- Mi van? - kérdezte döbbenten. - Miről beszélsz?
- Semmi, te ezt úgysem értheted. - mondtam, és elrántottam a kezem. - Én csak a butuska kis nyuszilány vagyok, akivel lehet szórakozni, mert úgyse vág vissza... te meg a menő srác, aki a suliban a nagymenő sztár...
- Nehezen lehet követni. Pontosan mi bajod van?
- Elegem van abból, hogy beszélgetünk, mondok valamit, te elkomorodsz, és másról kezdesz beszélni, én meg utána hetekig gondolkozhatok, hogy mi rosszat mondtam. Gyűlölöm ezt az érzést.
- Nyuszikám, te aztán kemény csaj vagy! - nevetett fel. - Ha ez zavar, akkor bocs.
Engem elöntött a düh... nem is értem mi jött rám.
- NEM VAGYOK A NYUSZIKÁD! Nem vagyok az a csaj, akivel elszórakozol, ha kedved tartja, ha meg nem, akkor mész a menő lányokhoz, és ott is élvezed, ahogy mindenki rajong érted....
- Milyen mindenki? Lehet, hogy menő vagyok, de...
- Ez nem jelent neked semmit. Úgy gondolod, hogy ez jár neked. Most is, elmondom a bajomat, erre közlöd, hogy ja, akkor bocsika... egyébként meg eljátszod ezt a kedves, jófej fiút, aki foglalkozik azokkal is, akik a suli nyomi táborához tartoznak... hogy tudtam ennek bedőlni? Hogy lehettem ennyire hülye?
Adam tátott szájjal nézett rám, én meg nem bírtam tovább, és berohantam a házba. Ledobtam a pulcsimat az előszobában és bementem a nappaliba, hátha találok valakit, akivel beszélhetnék. De csalódnom kellett. A házban mindenki vadul bulizott, csak én álltam ott a szoba közepén, mint egy igazi szerencsétlen....

A buli

Fogtam magam, és felmentem Beckie szobájába. Leroskadtam a földre, és elkezdtem zokogni. Adam kedves volt velem, én meg elmeháborodott módjára ordítottam vele... jaj, basszus! Ezt nem kellett volna...
Felálltam, és körbenéztem a sötét szobában. Villanyt inkább nem kapcsoltam, mert akkor mindenki látta volna, hogy van itt valaki. A szobában rengeteg fénykép volt. Volt egy Beckie-ről és Nick-ről. Nick szokás szerint poénkodik, és grimaszol, Beckie meg forgatja a szemét, de azért látszik, hogy majd megszakad a röhögéstől. Ott állnak egymás mellett, nem ölelik át egymást, mégis látszik, hogy összetartoznak. Erre megint sírni kezdtem. Ők itt vannak egymásnak. De én?
Ekkor hangokat hallottam a szoba előtti folyosóról. Két lány volt az.
- Undorító! Most nézd meg, tiszta ketchup vagyok!  - mondta az egyik, akinek nagyon ismerős volt a hangja.
- Mi történt? - kérdezte a másik, mire én a falnak döntöttem a fejem. Most már biztos, hogy ők azok.
- Éppen ittam, Clau mögöttem állt, és gondolom éppen ketchupot rakott valamire. Mikor hátrafordultam, meglátta, hogy én vagyok. Tátott szájjal végignézett, hogy mit keresek itt. Mondtam, hogy meghívtak. Aztán azt mondta, persze gúnyosan, hogy túl jó a ruhám, egy olyan szerencsétlen strébernek, mint én. És, rám nyomta a ketchupot az üvegből. Rá,a ruhámra... utána hozzátette, hogy most már illik hozzám a ruha.
- Ez de gonosz volt! - mondta a másik lány, azaz Sophie. Ugyanis a két lány nem volt más, mint Alex és Sophie. Sóhajtottam egy hatalmasat. Ha meglátnak így, tuti végighallgatom, hogy ők megmondták. Mindegy, legyen.
Fogtam magam, és kiléptem az ajtón. Majdnem neki ütköztem a két lánynak. Alex még mindig a ruhájával volt elfoglalva. Sophie azonban rám nézett. Hirtelen olyan döbbenet ült ki az arcára, hogy még én is megijedtem. Levegőt nem kapott.
- Mondd, hogy ez nem te vagy. - nyögte ki végül. Alex is felkapta a fejét. Odaállt Sophie mellé, és csak akkor nézett végig rajtam.
- Jézusom!  - sikított. - Hogy nézel ki?
- Gondolom, szörnyen. - mondtam.
- Látom a humorod az megmaradt. - sóhajtott.
- Látom, a ruhád tönkrement. - mondtam szomorúan. Alex nagyon szép lila ruhát viselt, de a derekánál egy hatalmas vörös folt volt. - Clau, ugye? Hallottam.
- Igen. Hol a fürdőszoba? Kimosom, vagy valami... - suttogta Alex. Diszkréten hallgattunk. Mindhárman tudtuk, hogy nem lehet kimosni belőle a foltot. Vagy ha igen, a ruhának már mindegy.
Pár perc múlva, miután Alex nagy nehezen kiszedte a foltot, és egy vizes folttal a derekán esküdözött, hogy megfojtja Clau-t, beültünk Beckie szobájába.
- Veled mi történt? - érdeklődött Sophie.
- Ja... semmi. - vontam vállat. - Mindössze ordibáltam Adam-mel, és totál leégettem magam előtte, és utána rengeteget bőgtem.
Elmeséltem,hogy pontosan mit vágtam Adam fejéhez. Sophie a fejét rázta. Alex sóhajtozott, aztán kérdőre vont.
- Amúgy, miért nézel ki így? - tudakolta.
- Beckie és Jessy. Amúgy egész normálisan néztem ki,ameddig nem bőgtem szét a fejem. :( - mondtam halkan, de mondat végére elcsuklott a hangom.
- Aha. Nem fontos. Hány óra? - kérdezte Sophie. Megkerestük az órát Beckie szobájában. Még csak 19:30 volt.
- Menjünk haza! - mondtam csendesen, és kivételesen egyikük se ellenkezett. Mindhárman tudtuk, hogy ez a buli nem nekünk való. Ehhez mi nem vagyunk elég jók.
Az előszobában gyorsan felkaptuk a kabátokat, és kimentünk a kertbe. Rajtam már újra a rendes ruhám volt, a számat is letöröltem, meg arcot mostam, hogy ne lássák, hogy éppen szétbőgtem a fejem... A hajammal nem tudtam mit kezdeni, azzal várnom kell a következő hajmosásig.
Jessy jött felénk. Ránk nézett.
- Már mentek? - kérdezte Alex-et és Sophie-t. Engem nem látott, mert mögöttük álltam.
- Aha. - mondta Sophie. Jessy-nek mondjuk tök mindegy, Alex és Sophie csak nekem voltak fontosak. - És visszük magunkkal a parti központját.
Jessy meglátott.
- Nehogy már elmenj! Olyan jól alakulnak a dolgok! Adam és te kézen fogva mászkáltok... miért öltöztél vissza?
- Először is. Mert ez nem én vagyok. Kösz, de legközelebb vagy egyedül öltözöm fel, vagy nem jövök. Kettő. Nem alakulnak jól a dolgok. Ordítottam vele. Elegem van. Elmegyek. Azért köszi, sziasztok! - mondtam, aztán rohanni kezdtem a kertkapu felé. Kiléptem a kapun, és megcsúsztam. Hatalmasat estem, de nem érdekelt. Már nem. Nevettem magamon, mint egy őrült. Alex és Sophie mellém értek, és aggódva nézték egymást. Jessy vállat vont, és bement a házba. Az emeleti ablakból, Beckie szobájából Beckie és Nick néztek rám. Az ajtóban Rob bámult, miközben átölelte a mellé lépő Jessy-t. Egy szem, pedig a ház mellől nézett rám. Kérdőn, mérgesen és lenézően. Adam.......

Alex és Sophie aggodalma

Beckie tényleg megszervezte a bulit. Másnapra már mindenki erről beszélt. Két hét múlva... Beckie házában. 5 órától. Nekem 3-ra ott kell lennem, mert tényleg 'átalakítanak'... Na, erre kíváncsi vagyok! Ja, és kiharcoltam, hogy Sophie és Alex is jöjjön!
Alex elsőre elég furán reagált.
- Minek menjek el? Azt se értem, hogy miért hívtak? Nem vagyok menő! Eddig hozzám se szóltak... Én nem megyek.
- Ez tényleg fura. - mondta Sophie. - Eddig még beszélni se beszéltünk velük nagyon... :/ Most meg bulira hívnak? Minek? Hogy belelökjenek a medencébe, és megfagyjunk?
- Lányok, túl sok filmet néztek! - legyintettem. - Egyszerűen én kértem őket, hogy eljöhessetek.
- Aha... oké.
- És, miért ilyen fontos nekik szerény személyed? Még olyanokat is meghívathatsz,akiket ők nem hívnának. Nem azért mert gonoszak, hanem mert nem vagyunk haverok. Szóval?
- Hát... - próbáltam kamuzni valamit. - Engem kedvelnek, és tudják, hogy nem érezném jól magam egy csapat menővel. Akkor is, ha őket ismerem.
- Aha....
- Ugyan... - nézett rám Sophie. - Ez az egész egy nagy kamu.
- Kamu? - csodálkoztam.
- Pontosan látszik, hogy mikor kamuzol. Most. Tehát?
Ne már, ez nem fair!
- Miattam szervezik az egész bulit... - suttogtam.
- De miért? Nincs szülinapod. - mondta Alex, aztán hirtelen megállt egy pillanatra. - Ugye?
- Nem , tényleg nincs.  Ősszel van.
- Október 15. -  mondta Sophie.
- Aha. De honnan tudod? Sose mondtam.
- Drágám, gondolkozzál... Facebook.
- Ja, persze... - csaptam a fejemre.
- Miért szerveznek neked, miattad, akármi bulit? - folytatta a faggatást Alex.
- Mert... azt akarják, hogy összejöjjek Adam-mel. És, szerintük egy buli erre a jó alkalom.
- Anyám! - csapott a fejére Sophie.
- Hogy mi van? - háborodott fel Alex. - Mégis, hogy gondolják? Egy bulin miért lennél szebb, vagy másabb? Adam miért pont egy bulin zúgna beléd?
- Úgy gondolták.. hogy átalakítanak. - motyogtam. Alex elvörösödött, és ordítani kezdett.
- HOGY MICSODA??? Amanda Lily Parker,neked elment az eszed???? Megváltozni egy fiú miatt? Soha, nem!!! Nem szabad! Ha így nem kellesz, akkor máshogy se fogsz. Ha meg igen, akkor nem ér semmit az a fiú. Magadért szeressen!! Átalakítani?? Felejtsd el!!
- Megígértem nekik.
- De... nem leszel az, aki vagy. Mit akarnak átalakítani?
- A frizurámat, a ruháimat, és... smink.
- Magyarul olyan ruha lesz rajtad, ami nem a te stílusod, de Adam-nek nagyon be fog jönni, mert divatos. A hajadból valami olyat csinálnak, amitől összeragad, és másnap nem tudsz majd fésülködni. A smink pedig el fog kenődni, mert sosincs rajtad smink, és folyton viszketni fog a szemed.
- Alex, nyugi! Megígértem nekik, és nem fogok csalódást okozni. Csak egy alkalom.
- Oké. - Alex hangja hirtelen nagyon hűvös lett. - Csinálj, amit akarsz! De ne nekem bőgj, ha hülyén fogsz kinézni, és leégeted magad, vagy ha Adam-nek nem tetszel, és helyetted majd valaki mással jön össze! Én szóltam.
Ezzel elrohant. Sophie aggodalmasan nézett utána.
- Szerintem csináld nyugodtan, de nem lőj túl a célon, oké? - mondta, azzal ő is elment.
- Oké. - suttogtam magam elé, miközben hazamentem. - Menni fog.

Beckie és Jessy terve

December lett, és az első hó is leesett. Azóta, mióta Adam-nél jártam, teljesen becsavarodtam. Éjjel-nappal gondolkoztam, hogy mit tegyek. Egyszerűen nem tudom. Végül, úgy döntöttem, hogy felkeresem Jessie-t és Beckie-t, mert ilyen ügyekben ők a profik. ;)
Megbeszéltük,hogy a suli melletti parkban találkozunk. Mire odaértem,ők már ott voltak.
- Szóval, végre kibékültél mindenkivel! - sóhajtott Jessie.
- Igen. - bólintottam. - Kösz,hogy eljöttetek.
- Semmiség.  - nevetett Beckie. - Néha kell egy kis program a fiúk nélkül... Nick és Rob mindig ott akarnak lenni,ahol mi...
- Nektek legalább van valakitek. - motyogtam.
- Hát... így alakult. Majd neked is menni fog.
Elindultunk,és sétáltunk. Jessie közben mesélni kezdett valamit.
- Képzeld... - kezdte nevetve. - Hétvégén voltam ilyen önkéntes izén, és alá kellett írni,hogy ott voltál. Én leírtam,hogy Jessie Hoodson. Erre a pasas megkérdezte, hogy miért írom úgy a nevem,mint egy fiú, mert a Jessie az fiúnév. :D
- Ez komoly? - grimaszoltam. - Azon akad fent,hogy hogy írod a neved?
- Aha. Úgyhogy mostantól így fogom írni: Jessy... ez elég lányos.
- Oké... de ezen nem múlik semmi. - mondtam, mire Jessie.... bocs, Jessy, elnevette magát.
- Igaz, de így nem kell végighallgatnom, hogy miért írom úgy a nevem, ahogy egy fiú.
- Hát jó.
Beültünk egy kávézóba. A két lány kávét ivott, én forró csokit.
- Semmi kávé? - csodálkozott Jessy.
- Nem. Sok lenne a koffein, és nem tudnék aludni.
- Fura egy csajszi vagy. - mondták.
- Az biztos...
Csendben ittunk pár percig. Beckie lecsapta a poharát az asztalra.
- Tehát... miért vagyunk itt?
- Öhm... tudjátok, én nemrég voltam Adam-nél.
- Igen? És, milyen volt?
- Hát...jó. Fizikát tanultunk, ettünk, zenét hallgattunk, gitározott nekem, megismertem a tesóját...
- A tesójáról már mesélt. Kisebb, mint ő. És lány.
- Aha, világosbarna haja van, és kék szeme. A neve Cecilia. ÉS, nagyon szép lány. És, nagyon aranyos.
- Eddig oké... de ehhez mit kellünk mi? - érdeklődött Jessy.
- Cecilia azt mondta, hogy Adam-nak fontos vagyok.
- Így is van.
- Oké, de Cecilia szerint tetszem neki.
- Ezt nem tudjuk. - néztek egymásra. - De tényleg sokat beszél rólad.
- És... történt egy furcsa dolog is....
- Mi? - kérdezte Beckie izgatottan.
- Ami, ez nem volt valami szép tőled! - mondta Jessy.
- MICSODA? Mi nem volt szép? - kérdeztem döbbenten.
- Hát... tudod. Ha te és Adam...
- Hogy MICSODA??? - mondtam.  - Jaj, istenem, Jessy, dehogy! Semmi ilyesmi nem történt. Csak beszéltem vele arról, amit Cecilia mondott, de azt mondtam, hogy szerintem ez hülyeség. Erre tökre elszomorodott, és utána gyorsan elküldött, mert dolga volt. :O
- Aha. Értem. - bólintott Jessy. Beckie pedig rámkiabált.
 - Amanda, te annyira bolond vagy!
- Merthogy?
- Mert Cecilia-nak igaza volt. Adam úgy tűnik, nem tartotta be, amit tavaly ígért Rob-nak és Nick-nek.
- ÉS, mi volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Tavaly megfogadták, hogy csak menő lányokkal járnak.
- MI VAN?
- Nyugi már, csak vicceltek. És, amúgy is, Adam ezt most megszegte, hogyha tetszel neki.
- Én nem vagyok menő?
Jessy kedvesen megveregette a vállam, Beckie pedig rám mosolygott.
- Ne vedd rossz néven, de.... nem. Nem vagy az a típus. Szóval... okos vagy, meg kedves meg cuki, de ez kevés. Nincs önbizalmad, ami alap egy menő lánynál...
- Akkor ti mitől vagytok ilyenek? - mondtam a könnyeimmel küzdve.
- Mi? Ugyan.... Bia. Ő a menő csaj. Magabiztos, okos, cukiskodik, pedig valójában nagyon jól tudja, hogy mi kell neki. Annyira nem is szép, csak elhiteti mindenkivel, hogy az. Ettől lesz menő.
- Én meg vagyok a reménytelen eset. És, még Adam is kell neki.
- Aha... bonyolódik a helyzet! - pacsiztak össze a csajok. - Te beleestél Adam-be.
Elpirultam.
- Talán párszor elgondolkodtam ezen...
- Vagyis teljesen levett a lábadról, és majdnem összeesel ha köszön neked, és egész nap ő jár a fejedben....
- Igen. Így van. De ne mondjátok el neki, mert akkor.... hú, az ciki lenne!
- Persze, hogy nem. Nyugi. - mondta Jessy. Beckie pedig elkezdett vizsgálgatni.
- Jess, van nálad jegyzetfüzet?
- Miért lenne? - kérdezett vissza.
- Akkor írd a telefonodba, amit mondok, oké?
- Aha. -  mondta Jessy, és elővette a telóját. - Mondhatod.
- Tehát... - fordult vissza hozzám Beckie. - Haj: vörös, göndör, hosszú    Szem: zöldes   Bőr: barna
Magasság: normális, de mehet egy magassarkú   Ruhák: tisztára, mint a szomszédlány... csere   Alak: oké, de nem egy modell Frizura: uncsi, változtatásra szorul   Smink: Állj!! rajtad nincs smink?
- Kéne? - kérdeztem félve. Beckie ekkor közel hajolt hozzám.
- Hm.... mégse kell neki smink. Hülyén nézne ki a szeméhez. Talán a száját néha lehetne, de csak alkalmakra. Okés, végeztünk.
- Mivel?
- Majd meglátod. Bombanőt csinálunk belőled. Adam nem jut majd szóhoz. - mondta magabiztosan Beckie, és fizetett.
- Hogy mi? - kérdeztem, miközben elindultunk. - Belőlem? Reménytelen.
- Ugyan! - mondta Jessy.  - Menni fog. Beckie rém ügyes.
- De azért annyira ne alakítsatok át, oké? Azért... ismerjenek rám, rendben?
- Persze. Elsőre nem lesz drasztikus... Majd másodjára. - nevettek. - Most lesz karácsony előtt egy buli, ahová mindenki meg lesz hívva.
- Ki szervezi?
- Mi.
- Mikor döntöttétek el, hogy bulit szerveztek? - értetlenkedtem.
- Most... hogy megszerezhesd Adam-et. - pacsiztak.
- Aha, inkább nem kérdezek semmit. Kinél lesz?
- Nálam. - mondta Beckie. - De te majd gyere át előbb, és majd megcsinálunk szépre.
- Oké. De csak ha Sophie és Alex is jöhet.
- Felőlem. - mondta Beckie. - Na, szia! Majd beszélünk.
- Oké, sziasztok. - mondtam, és hazamentem. Nagyon édi tőlük, de azért kicsit félek, hogy milyenre akarnak átalakítani! Oké, gondolom, nem átplasztikáztatnak, meg befestik a hajam... de mégis. Én pont ilyen szeretek lenni. :) De... legyen. Csinálják!

Másnap

Másnap 10-kor Adam állt az ajtónkban.
- Szia! - köszönt egy laza vigyor kíséretében.
- Helló...
- Akkor gyere, induljunk!
- Oké. Sziasztok! - kiabáltam be a házba. - Majd jövök!
Ezzel elindultunk. Végigbuszoztunk a városon, és a város másik végén szálltunk le. Még pár percet sétáltunk, aztán Adam befordult egy mellékutcába, és megállt egy hatalmas ház előtt. Bementünk, és felvezetett az emeletre, és bementünk a szobájába.

Adam szobája

- De szép! - mondtam. A szoba tök egyszerű volt, olyan,mint Adam. Nincs benne semmi extra, hanem önmagáért imádjuk.
- Kösz.
- Akkor lássuk a fizikát. - mondtam. Leültünk az ágyra, és kb. 1 órát fizikáztunk. Adam megszólalt.
-Hú, végre megértettem. Mivel mindjárt dél van, szerintem ebédeljünk! A szüleim nincsenek itthon. De van mirelit pizza.
- Oké, együnk mirelitet! - nevettem. A pizza hamar elkészült, és megettük.
Adam ezután azt mondta, hogy igaz, hogy már végeztünk,de még ne menjek el, hanem nézzünk valamit a neten. Vagy hallgassunk zenét.
- Oké! Mit hallgassunk?
- Mit szeretnél? - kérdezett vissza,miközben felment a Youtube-ra.
- Ööö... legyen Taylor Swift: You belong with me! - mondtam azonnal,mire hátrafordult.
- Hogy mi? Azt nem. Azt nagyon nem. Green Day?
- Mehet. - mondtam.
Nagyban zenét hallgattunk, amikor egy lány lépett a szobába. Kb. 2-3 évvel volt fiatalabb,mint mi.
- Öööö.... szia! - mondtam.
- Szia, biztos te vagy Amanda. - mosolygott kedvesen. - Adam mesélt rólad, hogy van egy nagyon kedves,okos,jófej és szép új lány.
Erre Adam oldalba bökte.
- Bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél! - mondta nekem. - Egyébként ő a húgom,Cecilia.

Cecilia

Cecilia egyébként nagyon szép lány volt. Biztos népszerű, és imádják a fiúk.
- Beszélhetnék veled egy kicsit? - kérdezte tőlem a lány.
- Persze. Adam, nem baj, ha 5 percre itt hagylak?
- Dehogy, menj csak.
Cecilia kivitt a kertbe. Aztán leültünk a kőkerítésre, és nevetni kezdett.
- Szóval. - tette a kezét a vállamra. - Sikerült.
- Mit? - néztem rá értetlenül. - Ha a fizikára célzol, akkor az sikerült. De, nem volt nehéz, Adam okos.
- Na ne! Fizika korrep? Ennél átlátszóbb indokot még nem hallottam.
- Merthogy?
- Jajj Ami! - nézett rám kedvesen. - Adam fizikazseni. Tavaly országos 2. lett. Rém okos. Ez csak ürügy volt, hogy átjöjj...
- De hát... miért?
- Mert szeret téged. - mondta halkan a lány. - Illetve, gondolom. Csillog a szeme, ha rólad beszél, és a mai napra nagyon készült. Mindenkit elküldött itthonról. Szerintem fontos vagy neki. Te vagy az első, aki itt jársz nálunk.
- Ez biztos valami tévedés... - motyogtam zavartan. - Adam nem szerethet engem. Ő túl népszerű. Neki Bia kell.
- Ja, Bia az a tyúk, aki mindenáron rá akar mászni?
- Aha.
- Oké, had kérdezzek valamit. Ha nem hiszed el, hogy szeret téged, akkor erre válaszolj. TE SZERETED őt?
Elvörösödtem, Cecilia pedig bólintott.
- Nem fogom elmondani neki. Majd rájön magától is. Csak rád kell nézni, de nem veszi észre. Fiúból van.... Na, hagylak! Nézd, már jön is! Hú, hozza a gitárját! Most énekelni fog neked... megmondtam.
Azzal elszaladt. Adam tényleg egy gitárral a kezében ült le mellém.
- Kinevettem a Taylor swiftes zenédet. Had tegyem jóvá. Gitározok neked.
- Oké... - suttogtam. Adam elkezdett gitározni.
- Ismered? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam. - Oasis: Wonderwall.
- Aha. Szöveg megy?
- Nagyjából. - pirultam el. Oké, az egészet tudom.
- Akkor kezdjed. Hallgatom. Illetve,én játszom, te énekled.
- Nem.... nem tudok.
- Dehogynem. Kérlek!
- Na jó. Ha megsüketülsz, én szóltam. - mondtam,és énekelni kezdtem. Végigénekeltem, de közben szorosan csukva volt a szemem.

Kb. így néztünk ki

 Mikor vége lett, kinyitottam a szemem, és félve néztem a fiúra.
 - Jaj,nagyon szörnyű volt?
. Dehogyis. - mondta Adam, és hirtelen letette a gitárt. - Szuper voltál!
- Istenien gitározol! - mondtam. - Azaz, úgy értem, jól játszol, nem azt mondom, hogy istenien néz ki,amikor gitározol. Mármint az is. Vagyis, nem azt mondom, hogy te nézel ki istenien, ... mármint nem mondom,hogy nem. Azaz.... - hebegtem össze-vissza.
Adam elnevette magát, és megölelt. Én nem kaptam levegőt.
- Amanda. - nézett rám Adam. - Köszönöm. Nagyon fontos vagy nekem.
- Én... szóval, szívesen. - mosolyogtam. - A húgod is kedves lány.
- Kösz. Tudod, szeretnék valamit mondani neked. Be kell valamit vallanom.
- Igen? - kérdeztem csillogó szemmel.
- Mikor először hallottam rólad, akkor azt hittem, hogy egy stréber jött a suliba. De aztán... találkoztunk...
- És föl löktelek...
- Igen. De nekem tetszett az is. Mert megmutatta, hogy te ilyen vagy.
- Milyen? - sóhajtottam egyet. - Őrült,aki fellök a lépcsőn? Aki nem figyel a lába elé?
- Nem. Hanem ilyen kis bolondos. És okos. :)
- Köszönöm.
- Van még valami. Mióta megismertelek azóta tudom....
Hogy szeret? Hogy a barátnője leszek? Hogy....
- ...hogy jó barátok leszünk...
Mi??? Csak ennyi?? Ja, jogos. Mit vártam? :P
- Aha... Ezt én is tudtam.
- És, Bia-val is jó haverok lesztek.
- Na ezt nem! Utál engem.
- Ugyan már! Miért utálna?
Mondjam,ne mondjam?
- Mert.... szeret téged.
- És? - nézett rám. - Tudom, de eléggé idegesít. Ehhez hogy jössz te?
- Öhm... szóval, nem én találom ki,hanem ő mondta. Azt hiszi, hogy tetszem neked, és ezért utál,mert a vetélytársa vagyok.... :P
- Értem. És, szerinted a vetélytársa vagy?
- Hát.... egy cicababával nem vehetem fel a versenyt. Azaz... nem hiszem. - mondtam, mire Adam arca elkomorult.
- Értem. Mindegy. Beszéljünk másról.
Még órákig beszélgettünk, de ez a téma nem került többé szóba... :P Mi rosszat mondtam? :O
Adam nem szereti Bia-t, ez oké. Engem se valószínű... Bia szereti őt. Én is. <3 Bárcsak rájönne... vagy csak simán mondjam meg neki??? :O

Végre!!!

Péntek délután Hayley-vel sétáltam hazafelé a suliból. Nem volt nagyon jó a kedvem, mert a kémiatanár természetesen megint engem feleltetett, én pedig nem készültem. :/ Persze, bevágta az egyest, majd nevetve közölte, hogy úgyis megbuktat.
Az ebédlőben Nick hozzám szólt. Igaz, annyit mondott, hogy: 'Állj arrébb, útban vagy!", de legalább észrevett. :P Szánalmas vagyok, ha már ennek is örülök...
Hayley egy pillanat alatt felvidított, mert elkezdett hülye hangon beszélni, és ilyenkor mindig elfog a röhögőgörcs! :D
Szóval: együtt indultunk hazafelé, és nevettünk meg beszélgettünk, szóval tök jól elvoltunk. Hirtelen Alex és Sophie álltak meg előttünk. Alex sóhajtott egyet.
- Amanda, beszélnünk kell! Sophie mondani akar valamit. - mondta, mire Sophie felnyögött.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. - kiáltott rá Alex. - Elegem van belőletek! Itt hisztiztek, és nem hagyjátok, hogy az ember nyugodtan menjen suliba... :P Nem hagytok tanulni!! Béküljetek ki! Most!
Alex-szel egyikünk sem mert ellenkezni. Sophie végül belekezdett.
- Bocs. Túlreagáltam. Ne haragudj! - mondta.
- Az én hibám. Nem akartok barátkozni, ti dolgotok. Kész. Bocsáss meg! - mondtam, és már majdnem elbőgtem magam. Sophie a nyakamba ugrott.
- Soha többet ne vesszünk össze! Megértetted? - szipogott ő is. Hayley mosolyogva nézett minket. Alex egyszer csak hozzám fordult, majd Hayley-re mutatva megkérdezte.
- Amúgy, ő kicsoda?
Először azt hittem, hogy rosszul hallok. :D Végül, elnevettem magam.
- Ő az új osztálytársunk. Kb. 2 hete ide jár. Csak éppen haragudtatok, ezért őt sem vettétek észre.
- Bocsánat. Egyébként, szia, Alex Green vagyok. - mosolygott Alex Hayley-re.
- Sophie Sobrado. És, tényleg bocsi.
- Semmi baj. A nevem Hayley. - csavargatta a haját Hayley. - Koreai vagyok.
- Gondolom, nem teljesen. - szólt közbe Alex. - A szemed, és a hajszíned. Kell lennie valami európainak vagy amerikainak a családodban.
Hayley hálásan elmosolyodott. Én pedig elmagyaráztam a lányoknak, hogy mi a helyzet Hayley családjával.
- Tesód van? - érdeklődött Sophie.
- Nincs. Még csak az kéne. Problémás vagyok egyedül is. - nevetett Hayley. - És, köszönöm, hogy nem hittétek, hogy festem a hajam. Aranyosak vagytok. De, most mennem kell. Késő van. Sziasztok!
Ezzel hazament. Alex és Sophie még beszélgettek velem egy darabig, majd ők is elindultak.
- Amúgy, jófej az új haverod! - mondta Alex, Nick stílusát utánozva. - Nagyon cool arc! :D
- Hát... köszi! - mondtam, mire Sophie megfogta a karom.
- Nem jó! A fiúk nem így beszélnek! Lazábban! - mondta, majd elismételtette velem a mondatot, csak fiúsan. :D Ezzel elszórakoztunk egy darabig.
- Na, menjünk,mert idefagyunk! Sziasztok! - mondta Alex, és hazament.
Sophie és én együtt mentünk hazáig, és folyamatosan nevettünk és beszélgettünk.
- Este legyél a gépnél! - mondta Sophie. - Mondok valamit.
- Oké. Szia!
- Szia!
A szobámban gyorsan megírtam a leckét, aztán eldobtam a tancuccot, és olvastam. Vacsora után, leültem a gép elé, és bekapcsoltam. Sophie azonnal írt.
Sophia Sobrado:"Na hallod! Tudod miről maradtál le?"
Amanda Parker:"??????????"
Sophie Sobrado:" Adam és Bia összevesztek... :D"
Amanda Parker:"Min?"
Sophia Sobrado:"Bia és Clau újabban azt próbálgatják, hogy fiús témákról beszélgetnek, mert így a fiúk biztosan menőbbnek látják őket, mert képben vannak a fiús témákkal. :D Nick és Rob mikor meghallották őket, egyszerűen ELRÖHÖGTÉK magukat! :)"
Amanda Parker:"DE EHHEZ HOGYAN JÖN ADAM?"
Sophia Sobrado:Nyugalom hősszerelmes! :D ;) Bia azonnal Adam-hez rohant, hogy megkérdezze, hogy ciki-e, ha fiús témákról beszélnek Clau-val? Erre Adam elkerekedett szemmel azt mondta, hogy nem igazán érti,hogy ennek mi értelme, de ha ez teszi boldoggá, akkor hajrá, neki mindegy. Bia akkor próbált VELE beszélgetni a fiús dolgokról, de Adam azt mondta, hogy nem akar vele beszélgetni, mert bőven elég, ha a lányos dolgokról hallgatja őt, a fiús dolgokat hagyja meg a fiúknak. :D Mert kell neki valami, amibe ő nem folyik bele, mert Bia mindenhol ott van, ahol ő. :P Bia persze nagyon megsértődött, és Adam fejéhez vágta, hogy bunkó!!! :O "
Amanda Parker:"Azta!!! Ez.... szóval....."
Sophia Sobrado:"NA? :D Érdemes volt velem kibékülni?"
Amanda Parker:"Igen, de nem csak azért. Hiányoztatok. De ez nagyon kemény! Bia most jól elásta magát."
Sophia Sobrado:"Az ilyen csajok olyanok, mint a kertészek. Mindig van náluk csomó ásó... amivel újra kiássák magukat. :P"
Amanda Parker:"MI????? Sophie, honnan szeded ezeket? :D"
Sophia Sobrado:Passz.... csak úgy jönnek. :D Na, viruljál, meg örüljél, hogy nőttek az esélyeid! :) Én megyek. Chris itt ordít mellettem, hogy vacsora van."
Amanda Parker:"Mondd meg neki, hogy ne ordítozzon veled, mert a fejéhez vágok valamit!"
Sophia Sobrado:" Üzeni, hogy azt próbáld meg! :D"
Amanda Parker:" MI??? Te megmondtad neki? Csak vicc volt! :P"
Sophia Sobrado:"Hupssz... bocsi. :) Na megyek. Szia."
Amanda Parker:"Szia."
Huhh.... végre! Végre kibékültünk! Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Ami, Adam vagyok. - mondta a hang, én pedig majdnem eldobtam a telót. :D
- Szia... honnan tudod a számom?
- Öööö... azt hiszem, Nick adta meg. Vagy Beckie. Nem tudom. De mindegy. Csak azt akartam, hogy... szóval... érted a fizikát?
- Aha.Miért?
- Csak arra gondoltam, hogy... holnap ráérnél-e?
- Igen, persze. - mondtam gyorsan.
- És... hajlandó lennél korrepetálni fizikából?
- Aha.
- Holnap átjönnél hozzánk? - kérdezte, én pedig majdnem felsikítottam.
- Igen. Csak éppen, nem tudom, hogy hol laksz.
- Jogos. Átmegyek érted. Mondjuk, 10 óra?
- Oké.
- A szüleid ne lepődjenek meg, ha este érsz haza!
- Mi tart a fizika tanulásban ennyi ideig? - értetlenkedtem.
- Nagyon sötét vagyok. :D - nevetett fel. - Mindegy. Érted megyek tízre, szia.
- Szia. - suttogtam, de csak magamnak,mert már le is tette.
Ledobtam a telót az ágyamra, majd leültem a földre, és hanyatt dőltem... Húhaaaaa!!!

New Friend

Hayley-vel vagyok újabban.... :) Kedves és vidám lány, és nem nagyon érdekli a külvilág véleménye. Amikor összefutott a Clau-Bia párossal, a 2 lány egyszerűen kiröhögte... :O
- Nézd már, egy japán csajszi!! - mutogatott feltűnően Clau.
- Nézd már a haját... festett. - nevetett Bia.
- Nézd már a ruháit... béna! - nyávogott Clau.
- Nézd már, a nyomi stréberrel haverkodik!
Hayley ekkor rájuk nézett, majd kedvesen mosolygott. Ebből ők azt hitték,hogy nem érti,amit mondanak.
- Úristen,nem érti a nyelvünket... - nevetett a két liba. - Nagyon gáz a csaj.
- Miért, ti talán annyira menők vagytok? - kérdeztem tőlük reflexből. - Csak azért tartanak titeket,hú de cool-nak,mert mindenkit leszóltok, és ettől vagytok 'viccesek'.
A 2 csaj rögtön elhallgatott. Lesajnálóan néztek rám.
- Édesem, már csak te hiányoztál! - lépett mellém Bia. Clau nem csinált semmit, csak mélységesen gyűlölködve nézett rám.
- Bia, egyszerűen bunkó vagy! - mondtam neki. - Undok vagy, és mindenkit megalázol! Egyszerűen undorítóan viselkedsz!
Bia erre fogta magát, belemarkolt a hajamba, és erőből tépni kezdte!!!! Én persze sikítottam,mint állat... :P
Hayley odalépett Bia-hoz,és lefogta a kezét, a másik kezével pedig rántott egy hatalmasat a szőkeség tincsein. :D
- Aú! - visította Bia, és elengedett. - Tegnap délután végig ezzel szórakoztam,te meg egy mozdulattal tönkre teszed? Mit képzelsz magadról? Hiszen azt se érted,hogy mit mondok! Így akarsz rendbe tenni?
Hayley erre felnevetett, majd sóhajtott egyet, unottan a szőke lányra nézett, és elkezdte.
- Oké. Először is, koreai vagyok. Másodszor, nem festett a hajam, hanem apukámtól örököltem, aki amerikai. A szemem sincsen plasztikázva, mert nem vagyok olyan, mint te! A ruháim olyanok, amilyenek, és inkább járok szakadt és mocskos ruhában, ha ezzel elkerülöm,hogy olyan legyek, mint te. Ja, igen. Amanda nem stréber. Mellesleg, értem, amit mondtok.
Bia és Clau egyszerűen lesápadtak,majd nagyon gyorsan elhúztak... :D
- Köszi... folyton izélnek. - sóhajtottam. Hayley megveregette a vállam.
- Rá se ránts! Tipikus cicababák! Koreában nincsenek ilyenek. Illetve, aki ilyen lenne, azt nagyon hamar megnevelik. Nyugi, megvédelek!
- Kösz, de téged is el fognak kapni. - motyogtam.
- Ami, könyörgök. Tudod, Ázsia= harcművészet. Nem kell engem félteni. Letöröm a kezüket,ha még egyszer hozzád érnek!
- Hát... köszi. - nevetett el magam. - De én nem tudok neked adni semmi... tudod, cserébe.
- Te már adtál...  - nézett rám komolyan Hayley. - Befogadtál.
Erre egymás nyakába ugrottunk. Sophie és Alex ebben a pillanatban jöttek ki a teremből, és a fejüket rázva mentek el mellettünk. :/
Nem értem,hogy mi bajuk. Igenis, lehetnek más barátaim. :) De... ugyanakkor, ők is nagyon hiányoznak! <3 :( Miért nem képesek megbocsátani? Miért?
Ugyanakkor örülök Hayley-nek. Új barát, aki teljesen jól megért, és megvéd. :D
Jajj, Sophie, Alex! Béküljünk ki!! <3

Hayley

Hétfőn vidáman ébredtem... ezt Sam-nek köszönhetem, aki reggel 7-kor egy bögre forró csokival a kezében jött be a szobámba.
- Tessék, neked hoztam. Hátha tudsz suliba menni.  - mondta. Én kivettem a kezéből a bögrét, letettem a gépem mellé, és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. És, megyek suliba, ne aggódj!!
- Akkor jó. Mesélsz a suliról? - kérdezte, miközben leült a takarómra.
- Persze, de csak egy kicsit... - mosolyogtam rá. - Nem szeretnék elkésni.
Kb. 20 percig meséltem neki. Elmeséltem a kémiatanárt, meg azt,hogy miket tanulunk... (Sam utána egész reggel azt mondogatta,hogy ion :D ), meséltem az épületről, a portásról, a fiúkról, és Alex-ről,mert őt nem ismeri.
Ezután gyorsan összekészültem, és elindultam. Mikor a suli elé értem, sóhajtottam egy hatalmasat. Bementem, és gyorsan berohantam az osztályterembe. Szóval...
Alex és Sophie még nem voltak bent, Nick és Rob Clau-val dumáltak, Beckie és Jessie pedig Beckie telefonján néztek valamit. Adam nem volt sehol. Mivel senki nem vett rólam tudomást, elindultam a helyemre. Mikor elmentem a fiúk mellett, megálltam,és köszöntem.
- Sziasztok! - mondtam,mire rám néztek. Nick rám vigyorgott, úgyhogy tudtam, hogy részéről nincs harag, Rob viszont közömbösen rám pillantott, aztán köszönés nélkül visszafordult Clau-hoz. Clau rám nézett, aztán elvigyorodott, és kicsit kinyújtotta a nyelvét.
- Örülök, hogy visszatértél oda, ahová tartozol! - mondta. Egy kívülálló azt gondolhatta volna, hogy örül,mert megint jöttem suliba... De nem... Ó, nem... Ugyan! Én átláttam rajta. Örült, hogy nem beszélnek velem a fiúk. Örült, hogy megint nyomi lettem. :P
- Majd meglátjuk! - tátogtam neki vissza, és elindultam a helyemre. Leültem, és aztán csöndben nézelődtem.
Mikor Sophie és Alex megérkeztek, Alex rám mosolygott, én meg rá. Sophie azonban egyszerűen nem vett rólam tudomást. Hátraült, Alex mellé.
Én már éppen kétségbe készültem esni, amikor belépett a terembe egy ismeretlen lány. Kinézete alapján ázsiai volt. Rövid barna haja volt, és nagy szeme, ami szokatlan, hiszen kínai vagy japán vagy valami ilyesmi.

Az ismeretlen lány

A lány félénken nézett körbe. Ebben a pillanatban Adam lépett a terembe. Mikor látta, hogy Alex mellett most Sophie ül, tanácstalanul nézett körbe, hogy hova ülhetne. Meglátta a mellettem levő üres helyet. A másik üres hely az első padban volt, ráadásul nem ült ott senki.
Adam elindult felém, mikor mellém ért, én vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam.
- Bocs Adam. De... ne ülj mellém kérlek. Ott az az új lány, és had üljön mellém. Nem kellene első nap kiközösíteni.
Adam arcáról lefagyott a mosoly. Bólintott, és leült az első padba. Én fejbe vágtam magam, aztán felálltam és az új lányhoz sétáltam.
- Szia! - mondtam. - Gyere, ülj mellém!
A lány hitetlenkedve nézett rám, majd gyorsan utánam jött, mintha attól félt volna, hogy meggondolom magam. Mikor leült mellém, kedvesen rám nézett, és félénken mosolygott egyet.
- Köszönöm. - mondta.
- Ez alap. - mosolyogtam rá. - Új vagy. Tudom, milyen érzés. Nem kellemes. Kell valaki,aki segít neked. Én segítek.
- Köszi. Egyébként, hogy hívnak? - kérdezte.
- Amanda. De hívhatsz Aminak!
- Oké. Az én nevem Hayley. - mondta,mire kicsit furcsán néztem rá. - Ja, igen. Gondolom, látod, hogy...
- Japán vagy. - mondtam, mire elröhögte magát.
- Tudtam... annyira tudtam... mindenki ezt mondja. Majdnem egyébként. Koreai vagyok. Illetve félig.
- Akkor a szemed azért ilyen nagy.... - szúrtam közbe,mire újra elfogta a röhögőgörcs.
- Jaj... mindenki ezt mondja. Nem, nincs plasztikázva a szemem. Tudom, hogy először ezt gondoltad. Ne tagadd! Mindenki ilyen, de már megszoktam. Egyszerűen arról van szó, hogy anyukám koreai, apukám amerikai. A kinézetem egyébként tiszta olyan, mint anyukámé. Apukámtól csak a szememet, és a hajszínemet örököltem.
- Annyira aranyos frizurád van! - mondtam. - Nem nézel ki többnek 7 évesnél. Mint egy kislány.
- Köszi. Mindenki azt mondja, hogy 'jaaaaajjjj, de cukiiiii....". Egy idő után elég idegesítő.
Egész nap ilyesmikről beszélgettünk. Hayley nagyon jófej, és kedves. A vezetékneve valami nagyon bonyolult koreai izé, úgyhogy azt nem jegyeztem meg. A többiek nem nagyon vettek tudomást róla. :/
Otthon végiggondoltam a napot, és rájöttem, hogy ha Hayley mellettem lesz, akkor nem fog annyira bántani, hogy Sophie nem beszél velem. :P Persze, ez rossz, de kibírom. Egyszer majd megbékél....