Másnap

Másnap 10-kor Adam állt az ajtónkban.
- Szia! - köszönt egy laza vigyor kíséretében.
- Helló...
- Akkor gyere, induljunk!
- Oké. Sziasztok! - kiabáltam be a házba. - Majd jövök!
Ezzel elindultunk. Végigbuszoztunk a városon, és a város másik végén szálltunk le. Még pár percet sétáltunk, aztán Adam befordult egy mellékutcába, és megállt egy hatalmas ház előtt. Bementünk, és felvezetett az emeletre, és bementünk a szobájába.

Adam szobája

- De szép! - mondtam. A szoba tök egyszerű volt, olyan,mint Adam. Nincs benne semmi extra, hanem önmagáért imádjuk.
- Kösz.
- Akkor lássuk a fizikát. - mondtam. Leültünk az ágyra, és kb. 1 órát fizikáztunk. Adam megszólalt.
-Hú, végre megértettem. Mivel mindjárt dél van, szerintem ebédeljünk! A szüleim nincsenek itthon. De van mirelit pizza.
- Oké, együnk mirelitet! - nevettem. A pizza hamar elkészült, és megettük.
Adam ezután azt mondta, hogy igaz, hogy már végeztünk,de még ne menjek el, hanem nézzünk valamit a neten. Vagy hallgassunk zenét.
- Oké! Mit hallgassunk?
- Mit szeretnél? - kérdezett vissza,miközben felment a Youtube-ra.
- Ööö... legyen Taylor Swift: You belong with me! - mondtam azonnal,mire hátrafordult.
- Hogy mi? Azt nem. Azt nagyon nem. Green Day?
- Mehet. - mondtam.
Nagyban zenét hallgattunk, amikor egy lány lépett a szobába. Kb. 2-3 évvel volt fiatalabb,mint mi.
- Öööö.... szia! - mondtam.
- Szia, biztos te vagy Amanda. - mosolygott kedvesen. - Adam mesélt rólad, hogy van egy nagyon kedves,okos,jófej és szép új lány.
Erre Adam oldalba bökte.
- Bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél! - mondta nekem. - Egyébként ő a húgom,Cecilia.

Cecilia

Cecilia egyébként nagyon szép lány volt. Biztos népszerű, és imádják a fiúk.
- Beszélhetnék veled egy kicsit? - kérdezte tőlem a lány.
- Persze. Adam, nem baj, ha 5 percre itt hagylak?
- Dehogy, menj csak.
Cecilia kivitt a kertbe. Aztán leültünk a kőkerítésre, és nevetni kezdett.
- Szóval. - tette a kezét a vállamra. - Sikerült.
- Mit? - néztem rá értetlenül. - Ha a fizikára célzol, akkor az sikerült. De, nem volt nehéz, Adam okos.
- Na ne! Fizika korrep? Ennél átlátszóbb indokot még nem hallottam.
- Merthogy?
- Jajj Ami! - nézett rám kedvesen. - Adam fizikazseni. Tavaly országos 2. lett. Rém okos. Ez csak ürügy volt, hogy átjöjj...
- De hát... miért?
- Mert szeret téged. - mondta halkan a lány. - Illetve, gondolom. Csillog a szeme, ha rólad beszél, és a mai napra nagyon készült. Mindenkit elküldött itthonról. Szerintem fontos vagy neki. Te vagy az első, aki itt jársz nálunk.
- Ez biztos valami tévedés... - motyogtam zavartan. - Adam nem szerethet engem. Ő túl népszerű. Neki Bia kell.
- Ja, Bia az a tyúk, aki mindenáron rá akar mászni?
- Aha.
- Oké, had kérdezzek valamit. Ha nem hiszed el, hogy szeret téged, akkor erre válaszolj. TE SZERETED őt?
Elvörösödtem, Cecilia pedig bólintott.
- Nem fogom elmondani neki. Majd rájön magától is. Csak rád kell nézni, de nem veszi észre. Fiúból van.... Na, hagylak! Nézd, már jön is! Hú, hozza a gitárját! Most énekelni fog neked... megmondtam.
Azzal elszaladt. Adam tényleg egy gitárral a kezében ült le mellém.
- Kinevettem a Taylor swiftes zenédet. Had tegyem jóvá. Gitározok neked.
- Oké... - suttogtam. Adam elkezdett gitározni.
- Ismered? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam. - Oasis: Wonderwall.
- Aha. Szöveg megy?
- Nagyjából. - pirultam el. Oké, az egészet tudom.
- Akkor kezdjed. Hallgatom. Illetve,én játszom, te énekled.
- Nem.... nem tudok.
- Dehogynem. Kérlek!
- Na jó. Ha megsüketülsz, én szóltam. - mondtam,és énekelni kezdtem. Végigénekeltem, de közben szorosan csukva volt a szemem.

Kb. így néztünk ki

 Mikor vége lett, kinyitottam a szemem, és félve néztem a fiúra.
 - Jaj,nagyon szörnyű volt?
. Dehogyis. - mondta Adam, és hirtelen letette a gitárt. - Szuper voltál!
- Istenien gitározol! - mondtam. - Azaz, úgy értem, jól játszol, nem azt mondom, hogy istenien néz ki,amikor gitározol. Mármint az is. Vagyis, nem azt mondom, hogy te nézel ki istenien, ... mármint nem mondom,hogy nem. Azaz.... - hebegtem össze-vissza.
Adam elnevette magát, és megölelt. Én nem kaptam levegőt.
- Amanda. - nézett rám Adam. - Köszönöm. Nagyon fontos vagy nekem.
- Én... szóval, szívesen. - mosolyogtam. - A húgod is kedves lány.
- Kösz. Tudod, szeretnék valamit mondani neked. Be kell valamit vallanom.
- Igen? - kérdeztem csillogó szemmel.
- Mikor először hallottam rólad, akkor azt hittem, hogy egy stréber jött a suliba. De aztán... találkoztunk...
- És föl löktelek...
- Igen. De nekem tetszett az is. Mert megmutatta, hogy te ilyen vagy.
- Milyen? - sóhajtottam egyet. - Őrült,aki fellök a lépcsőn? Aki nem figyel a lába elé?
- Nem. Hanem ilyen kis bolondos. És okos. :)
- Köszönöm.
- Van még valami. Mióta megismertelek azóta tudom....
Hogy szeret? Hogy a barátnője leszek? Hogy....
- ...hogy jó barátok leszünk...
Mi??? Csak ennyi?? Ja, jogos. Mit vártam? :P
- Aha... Ezt én is tudtam.
- És, Bia-val is jó haverok lesztek.
- Na ezt nem! Utál engem.
- Ugyan már! Miért utálna?
Mondjam,ne mondjam?
- Mert.... szeret téged.
- És? - nézett rám. - Tudom, de eléggé idegesít. Ehhez hogy jössz te?
- Öhm... szóval, nem én találom ki,hanem ő mondta. Azt hiszi, hogy tetszem neked, és ezért utál,mert a vetélytársa vagyok.... :P
- Értem. És, szerinted a vetélytársa vagy?
- Hát.... egy cicababával nem vehetem fel a versenyt. Azaz... nem hiszem. - mondtam, mire Adam arca elkomorult.
- Értem. Mindegy. Beszéljünk másról.
Még órákig beszélgettünk, de ez a téma nem került többé szóba... :P Mi rosszat mondtam? :O
Adam nem szereti Bia-t, ez oké. Engem se valószínű... Bia szereti őt. Én is. <3 Bárcsak rájönne... vagy csak simán mondjam meg neki??? :O

Végre!!!

Péntek délután Hayley-vel sétáltam hazafelé a suliból. Nem volt nagyon jó a kedvem, mert a kémiatanár természetesen megint engem feleltetett, én pedig nem készültem. :/ Persze, bevágta az egyest, majd nevetve közölte, hogy úgyis megbuktat.
Az ebédlőben Nick hozzám szólt. Igaz, annyit mondott, hogy: 'Állj arrébb, útban vagy!", de legalább észrevett. :P Szánalmas vagyok, ha már ennek is örülök...
Hayley egy pillanat alatt felvidított, mert elkezdett hülye hangon beszélni, és ilyenkor mindig elfog a röhögőgörcs! :D
Szóval: együtt indultunk hazafelé, és nevettünk meg beszélgettünk, szóval tök jól elvoltunk. Hirtelen Alex és Sophie álltak meg előttünk. Alex sóhajtott egyet.
- Amanda, beszélnünk kell! Sophie mondani akar valamit. - mondta, mire Sophie felnyögött.
- Tényleg?
- Igen, tényleg. - kiáltott rá Alex. - Elegem van belőletek! Itt hisztiztek, és nem hagyjátok, hogy az ember nyugodtan menjen suliba... :P Nem hagytok tanulni!! Béküljetek ki! Most!
Alex-szel egyikünk sem mert ellenkezni. Sophie végül belekezdett.
- Bocs. Túlreagáltam. Ne haragudj! - mondta.
- Az én hibám. Nem akartok barátkozni, ti dolgotok. Kész. Bocsáss meg! - mondtam, és már majdnem elbőgtem magam. Sophie a nyakamba ugrott.
- Soha többet ne vesszünk össze! Megértetted? - szipogott ő is. Hayley mosolyogva nézett minket. Alex egyszer csak hozzám fordult, majd Hayley-re mutatva megkérdezte.
- Amúgy, ő kicsoda?
Először azt hittem, hogy rosszul hallok. :D Végül, elnevettem magam.
- Ő az új osztálytársunk. Kb. 2 hete ide jár. Csak éppen haragudtatok, ezért őt sem vettétek észre.
- Bocsánat. Egyébként, szia, Alex Green vagyok. - mosolygott Alex Hayley-re.
- Sophie Sobrado. És, tényleg bocsi.
- Semmi baj. A nevem Hayley. - csavargatta a haját Hayley. - Koreai vagyok.
- Gondolom, nem teljesen. - szólt közbe Alex. - A szemed, és a hajszíned. Kell lennie valami európainak vagy amerikainak a családodban.
Hayley hálásan elmosolyodott. Én pedig elmagyaráztam a lányoknak, hogy mi a helyzet Hayley családjával.
- Tesód van? - érdeklődött Sophie.
- Nincs. Még csak az kéne. Problémás vagyok egyedül is. - nevetett Hayley. - És, köszönöm, hogy nem hittétek, hogy festem a hajam. Aranyosak vagytok. De, most mennem kell. Késő van. Sziasztok!
Ezzel hazament. Alex és Sophie még beszélgettek velem egy darabig, majd ők is elindultak.
- Amúgy, jófej az új haverod! - mondta Alex, Nick stílusát utánozva. - Nagyon cool arc! :D
- Hát... köszi! - mondtam, mire Sophie megfogta a karom.
- Nem jó! A fiúk nem így beszélnek! Lazábban! - mondta, majd elismételtette velem a mondatot, csak fiúsan. :D Ezzel elszórakoztunk egy darabig.
- Na, menjünk,mert idefagyunk! Sziasztok! - mondta Alex, és hazament.
Sophie és én együtt mentünk hazáig, és folyamatosan nevettünk és beszélgettünk.
- Este legyél a gépnél! - mondta Sophie. - Mondok valamit.
- Oké. Szia!
- Szia!
A szobámban gyorsan megírtam a leckét, aztán eldobtam a tancuccot, és olvastam. Vacsora után, leültem a gép elé, és bekapcsoltam. Sophie azonnal írt.
Sophia Sobrado:"Na hallod! Tudod miről maradtál le?"
Amanda Parker:"??????????"
Sophie Sobrado:" Adam és Bia összevesztek... :D"
Amanda Parker:"Min?"
Sophia Sobrado:"Bia és Clau újabban azt próbálgatják, hogy fiús témákról beszélgetnek, mert így a fiúk biztosan menőbbnek látják őket, mert képben vannak a fiús témákkal. :D Nick és Rob mikor meghallották őket, egyszerűen ELRÖHÖGTÉK magukat! :)"
Amanda Parker:"DE EHHEZ HOGYAN JÖN ADAM?"
Sophia Sobrado:Nyugalom hősszerelmes! :D ;) Bia azonnal Adam-hez rohant, hogy megkérdezze, hogy ciki-e, ha fiús témákról beszélnek Clau-val? Erre Adam elkerekedett szemmel azt mondta, hogy nem igazán érti,hogy ennek mi értelme, de ha ez teszi boldoggá, akkor hajrá, neki mindegy. Bia akkor próbált VELE beszélgetni a fiús dolgokról, de Adam azt mondta, hogy nem akar vele beszélgetni, mert bőven elég, ha a lányos dolgokról hallgatja őt, a fiús dolgokat hagyja meg a fiúknak. :D Mert kell neki valami, amibe ő nem folyik bele, mert Bia mindenhol ott van, ahol ő. :P Bia persze nagyon megsértődött, és Adam fejéhez vágta, hogy bunkó!!! :O "
Amanda Parker:"Azta!!! Ez.... szóval....."
Sophia Sobrado:"NA? :D Érdemes volt velem kibékülni?"
Amanda Parker:"Igen, de nem csak azért. Hiányoztatok. De ez nagyon kemény! Bia most jól elásta magát."
Sophia Sobrado:"Az ilyen csajok olyanok, mint a kertészek. Mindig van náluk csomó ásó... amivel újra kiássák magukat. :P"
Amanda Parker:"MI????? Sophie, honnan szeded ezeket? :D"
Sophia Sobrado:Passz.... csak úgy jönnek. :D Na, viruljál, meg örüljél, hogy nőttek az esélyeid! :) Én megyek. Chris itt ordít mellettem, hogy vacsora van."
Amanda Parker:"Mondd meg neki, hogy ne ordítozzon veled, mert a fejéhez vágok valamit!"
Sophia Sobrado:" Üzeni, hogy azt próbáld meg! :D"
Amanda Parker:" MI??? Te megmondtad neki? Csak vicc volt! :P"
Sophia Sobrado:"Hupssz... bocsi. :) Na megyek. Szia."
Amanda Parker:"Szia."
Huhh.... végre! Végre kibékültünk! Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Ami, Adam vagyok. - mondta a hang, én pedig majdnem eldobtam a telót. :D
- Szia... honnan tudod a számom?
- Öööö... azt hiszem, Nick adta meg. Vagy Beckie. Nem tudom. De mindegy. Csak azt akartam, hogy... szóval... érted a fizikát?
- Aha.Miért?
- Csak arra gondoltam, hogy... holnap ráérnél-e?
- Igen, persze. - mondtam gyorsan.
- És... hajlandó lennél korrepetálni fizikából?
- Aha.
- Holnap átjönnél hozzánk? - kérdezte, én pedig majdnem felsikítottam.
- Igen. Csak éppen, nem tudom, hogy hol laksz.
- Jogos. Átmegyek érted. Mondjuk, 10 óra?
- Oké.
- A szüleid ne lepődjenek meg, ha este érsz haza!
- Mi tart a fizika tanulásban ennyi ideig? - értetlenkedtem.
- Nagyon sötét vagyok. :D - nevetett fel. - Mindegy. Érted megyek tízre, szia.
- Szia. - suttogtam, de csak magamnak,mert már le is tette.
Ledobtam a telót az ágyamra, majd leültem a földre, és hanyatt dőltem... Húhaaaaa!!!

New Friend

Hayley-vel vagyok újabban.... :) Kedves és vidám lány, és nem nagyon érdekli a külvilág véleménye. Amikor összefutott a Clau-Bia párossal, a 2 lány egyszerűen kiröhögte... :O
- Nézd már, egy japán csajszi!! - mutogatott feltűnően Clau.
- Nézd már a haját... festett. - nevetett Bia.
- Nézd már a ruháit... béna! - nyávogott Clau.
- Nézd már, a nyomi stréberrel haverkodik!
Hayley ekkor rájuk nézett, majd kedvesen mosolygott. Ebből ők azt hitték,hogy nem érti,amit mondanak.
- Úristen,nem érti a nyelvünket... - nevetett a két liba. - Nagyon gáz a csaj.
- Miért, ti talán annyira menők vagytok? - kérdeztem tőlük reflexből. - Csak azért tartanak titeket,hú de cool-nak,mert mindenkit leszóltok, és ettől vagytok 'viccesek'.
A 2 csaj rögtön elhallgatott. Lesajnálóan néztek rám.
- Édesem, már csak te hiányoztál! - lépett mellém Bia. Clau nem csinált semmit, csak mélységesen gyűlölködve nézett rám.
- Bia, egyszerűen bunkó vagy! - mondtam neki. - Undok vagy, és mindenkit megalázol! Egyszerűen undorítóan viselkedsz!
Bia erre fogta magát, belemarkolt a hajamba, és erőből tépni kezdte!!!! Én persze sikítottam,mint állat... :P
Hayley odalépett Bia-hoz,és lefogta a kezét, a másik kezével pedig rántott egy hatalmasat a szőkeség tincsein. :D
- Aú! - visította Bia, és elengedett. - Tegnap délután végig ezzel szórakoztam,te meg egy mozdulattal tönkre teszed? Mit képzelsz magadról? Hiszen azt se érted,hogy mit mondok! Így akarsz rendbe tenni?
Hayley erre felnevetett, majd sóhajtott egyet, unottan a szőke lányra nézett, és elkezdte.
- Oké. Először is, koreai vagyok. Másodszor, nem festett a hajam, hanem apukámtól örököltem, aki amerikai. A szemem sincsen plasztikázva, mert nem vagyok olyan, mint te! A ruháim olyanok, amilyenek, és inkább járok szakadt és mocskos ruhában, ha ezzel elkerülöm,hogy olyan legyek, mint te. Ja, igen. Amanda nem stréber. Mellesleg, értem, amit mondtok.
Bia és Clau egyszerűen lesápadtak,majd nagyon gyorsan elhúztak... :D
- Köszi... folyton izélnek. - sóhajtottam. Hayley megveregette a vállam.
- Rá se ránts! Tipikus cicababák! Koreában nincsenek ilyenek. Illetve, aki ilyen lenne, azt nagyon hamar megnevelik. Nyugi, megvédelek!
- Kösz, de téged is el fognak kapni. - motyogtam.
- Ami, könyörgök. Tudod, Ázsia= harcművészet. Nem kell engem félteni. Letöröm a kezüket,ha még egyszer hozzád érnek!
- Hát... köszi. - nevetett el magam. - De én nem tudok neked adni semmi... tudod, cserébe.
- Te már adtál...  - nézett rám komolyan Hayley. - Befogadtál.
Erre egymás nyakába ugrottunk. Sophie és Alex ebben a pillanatban jöttek ki a teremből, és a fejüket rázva mentek el mellettünk. :/
Nem értem,hogy mi bajuk. Igenis, lehetnek más barátaim. :) De... ugyanakkor, ők is nagyon hiányoznak! <3 :( Miért nem képesek megbocsátani? Miért?
Ugyanakkor örülök Hayley-nek. Új barát, aki teljesen jól megért, és megvéd. :D
Jajj, Sophie, Alex! Béküljünk ki!! <3

Hayley

Hétfőn vidáman ébredtem... ezt Sam-nek köszönhetem, aki reggel 7-kor egy bögre forró csokival a kezében jött be a szobámba.
- Tessék, neked hoztam. Hátha tudsz suliba menni.  - mondta. Én kivettem a kezéből a bögrét, letettem a gépem mellé, és szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. És, megyek suliba, ne aggódj!!
- Akkor jó. Mesélsz a suliról? - kérdezte, miközben leült a takarómra.
- Persze, de csak egy kicsit... - mosolyogtam rá. - Nem szeretnék elkésni.
Kb. 20 percig meséltem neki. Elmeséltem a kémiatanárt, meg azt,hogy miket tanulunk... (Sam utána egész reggel azt mondogatta,hogy ion :D ), meséltem az épületről, a portásról, a fiúkról, és Alex-ről,mert őt nem ismeri.
Ezután gyorsan összekészültem, és elindultam. Mikor a suli elé értem, sóhajtottam egy hatalmasat. Bementem, és gyorsan berohantam az osztályterembe. Szóval...
Alex és Sophie még nem voltak bent, Nick és Rob Clau-val dumáltak, Beckie és Jessie pedig Beckie telefonján néztek valamit. Adam nem volt sehol. Mivel senki nem vett rólam tudomást, elindultam a helyemre. Mikor elmentem a fiúk mellett, megálltam,és köszöntem.
- Sziasztok! - mondtam,mire rám néztek. Nick rám vigyorgott, úgyhogy tudtam, hogy részéről nincs harag, Rob viszont közömbösen rám pillantott, aztán köszönés nélkül visszafordult Clau-hoz. Clau rám nézett, aztán elvigyorodott, és kicsit kinyújtotta a nyelvét.
- Örülök, hogy visszatértél oda, ahová tartozol! - mondta. Egy kívülálló azt gondolhatta volna, hogy örül,mert megint jöttem suliba... De nem... Ó, nem... Ugyan! Én átláttam rajta. Örült, hogy nem beszélnek velem a fiúk. Örült, hogy megint nyomi lettem. :P
- Majd meglátjuk! - tátogtam neki vissza, és elindultam a helyemre. Leültem, és aztán csöndben nézelődtem.
Mikor Sophie és Alex megérkeztek, Alex rám mosolygott, én meg rá. Sophie azonban egyszerűen nem vett rólam tudomást. Hátraült, Alex mellé.
Én már éppen kétségbe készültem esni, amikor belépett a terembe egy ismeretlen lány. Kinézete alapján ázsiai volt. Rövid barna haja volt, és nagy szeme, ami szokatlan, hiszen kínai vagy japán vagy valami ilyesmi.

Az ismeretlen lány

A lány félénken nézett körbe. Ebben a pillanatban Adam lépett a terembe. Mikor látta, hogy Alex mellett most Sophie ül, tanácstalanul nézett körbe, hogy hova ülhetne. Meglátta a mellettem levő üres helyet. A másik üres hely az első padban volt, ráadásul nem ült ott senki.
Adam elindult felém, mikor mellém ért, én vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam.
- Bocs Adam. De... ne ülj mellém kérlek. Ott az az új lány, és had üljön mellém. Nem kellene első nap kiközösíteni.
Adam arcáról lefagyott a mosoly. Bólintott, és leült az első padba. Én fejbe vágtam magam, aztán felálltam és az új lányhoz sétáltam.
- Szia! - mondtam. - Gyere, ülj mellém!
A lány hitetlenkedve nézett rám, majd gyorsan utánam jött, mintha attól félt volna, hogy meggondolom magam. Mikor leült mellém, kedvesen rám nézett, és félénken mosolygott egyet.
- Köszönöm. - mondta.
- Ez alap. - mosolyogtam rá. - Új vagy. Tudom, milyen érzés. Nem kellemes. Kell valaki,aki segít neked. Én segítek.
- Köszi. Egyébként, hogy hívnak? - kérdezte.
- Amanda. De hívhatsz Aminak!
- Oké. Az én nevem Hayley. - mondta,mire kicsit furcsán néztem rá. - Ja, igen. Gondolom, látod, hogy...
- Japán vagy. - mondtam, mire elröhögte magát.
- Tudtam... annyira tudtam... mindenki ezt mondja. Majdnem egyébként. Koreai vagyok. Illetve félig.
- Akkor a szemed azért ilyen nagy.... - szúrtam közbe,mire újra elfogta a röhögőgörcs.
- Jaj... mindenki ezt mondja. Nem, nincs plasztikázva a szemem. Tudom, hogy először ezt gondoltad. Ne tagadd! Mindenki ilyen, de már megszoktam. Egyszerűen arról van szó, hogy anyukám koreai, apukám amerikai. A kinézetem egyébként tiszta olyan, mint anyukámé. Apukámtól csak a szememet, és a hajszínemet örököltem.
- Annyira aranyos frizurád van! - mondtam. - Nem nézel ki többnek 7 évesnél. Mint egy kislány.
- Köszi. Mindenki azt mondja, hogy 'jaaaaajjjj, de cukiiiii....". Egy idő után elég idegesítő.
Egész nap ilyesmikről beszélgettünk. Hayley nagyon jófej, és kedves. A vezetékneve valami nagyon bonyolult koreai izé, úgyhogy azt nem jegyeztem meg. A többiek nem nagyon vettek tudomást róla. :/
Otthon végiggondoltam a napot, és rájöttem, hogy ha Hayley mellettem lesz, akkor nem fog annyira bántani, hogy Sophie nem beszél velem. :P Persze, ez rossz, de kibírom. Egyszer majd megbékél....

Félresikerült erkélyjelenet :D

Adam lent állt, és engem nézett. Annyi hülye gondolat kavargott a fejemben, hogy inkább nem is mondtam semmit. Én az erkélyen, ő pedig lent... mint Rómeó és Júlia. Amikor idáig értem a gondolkodásban, hirtelen elpirultam. Becsuktam a szemem, és azért szurkoltam,hogy minél előbb elmúljon a pirulás...
Mikor kinyitottam a szemem, Adam már nem állt ott. Körbenéztem, de nem láttam a kertben. Idegesen megfordultam, és ekkor megláttam Adam-et, aki mögöttem állt.
- Végre megint olyan vagy, mint régen! - mosolygott rám. Erre persze megint elpirultam. - Miért pirulsz?
- Hát...ööö...  - próbáltam valamit mondani... Adam felnevetett. Mellém lépett, és a fülembe súgott.
- Miért pirultál el a teraszon? Mi jutott eszedbe?
- SEMMI.... - vágtam rá azonnal. Adam elnevette magát.
- Ugyan már. Tudom, hogy mi volt az.
- És mi? - kérdeztem félve.
- Gondolom te is ismered Rómeót és Júliát. Tudod, Rómeó a kertben, Júlia meg az erkélyről nézi... - mondta Adam komolyan, én pedig elsápadtam... Ennyire nem lehetek átlátszó!!
- Persze,ismerem. És?
- Ne már... Én lent a kertben, te itt fönt... ilyenkor minden lánynak megfordul a fejében, hogy ő Júlia...
Én szó nélkül kirohantam a szobámból. Iszonyatosan tanácstalan voltam, de leginkább dühös. Hogy lehetek ennyire átlátszó!!??

Kb. így nézhettem ki

Kirohantam a kertbe. Leültem a hintára, és már majdnem elbőgtem magam, amikor Adam megragadta a karom. Felrántott a hintából, és magához szorított.
- Ne haragudj! Nem akartalak megbántani... Ne sírj. - suttogta, én pedig felemeltem a fejem, és a szemébe néztem.
- Nem bántottál meg. Csak tudod... nem vagyok olyan, mint a többi lány. A többi lány az én helyemben már régen rád mászott volna... - mondtam, mielőtt még végiggondoltam volna, hogy mi csúszik ki a számon. Adam összehúzta a szemét.
- Ezt hogy érted? A te helyedben?
- Mármint... eljöttél ide... hozzám.  - próbáltam menteni a helyzetet. - És vigasztaltál. Igen, mikor az erkélyen álltam, nekem is megfordult a fejemben Rómeó és Júlia... de ezt ne értsd félre, kérlek!! Nem gondoltam, hogy elkezdek neked szerelmes izéket mondani, ahogy Bia tette volna...
- Bia?
- Igen.
- Ezt nem egészen értem. - mondta Adam. Nem lehet! Nem tudja, hogy Bia szereti őt?
- Tudod... Bia kedvel téged. - kezdtem, mert úgy éreztem, hogy ezt most muszáj, mert Bia egyszer igazán visszakaphatja azt, amit velem tett.
- Igen, barátok vagyunk, és?
- Jajj, ne csináld már!!! Bia kedvel téged... tudod... ÚGY... ne mond, hogy nem érted. - magyaráztam. Adam hirtelen elpirult.
- Te jó ég! Ez komoly? - kérdezte, mire bólintottam. - Honnan tudod?
- Rá kell nézni. - nevettem el magam.  - Ne mond, hogy nem tűnt fel!
- Pedig nem, azt hittem, hogy csak haver...
- Persze, és haverságból folyton ölelget, meg ugrál rád... - fintorogtam.  - Adam, szereted őt?
- Nem. Mármint... nagyon jófej és menő meg vicces, de ÚGY nem szeretem. - mondta zavartan. - Asszem, megyek mielőtt még jobban leégetsz. Szia!
- Bocs, nem akartam. - szóltam utána. Visszafordult.
- Ugye hétfőn jössz?
- Persze. - mondtam mire, hozzám hajolt, és megpuszilt!!!!!! <3
- Na azért.... - mondta, mikor látta, hogy megint vörös a fejem... :D
Miután Adam elment, én leültem a hintára, és boldogan bámultam magam elé.

:O

Hétvégén éppen arra készültem, hogy újra kezdjem a szomorkodva-fetrengek-és-szomorú-zenére-bőgök nevezetű programomat, mikor Matt berontott a szobámba. Dühösen rá förmedtem.
- Te mit csinálsz itt?
- Amanda ne csináld már. Látogatód jött.
Ugyan, ki látogatna meg engem? Felkeltem, és reménykedtem,hogy esetleg Sophie vagy Alex. Lementem a nappaliba, és hirtelen elsápadtam! Adam állt az ajtóban!
Te jó ég! Itt állok, Minnie egeres pizsamában, kócosan, szétbőgött fejjel!!!
- Te jó ég... - suttogtam magam elé. Adam erre elmosolyodott, és elém lépett.
- Amanda! Azt hittem, hogy már sose jössz suliba! Egyébként, bocsi, hogy így rád törtem, be muszáj beszélnünk.
Ja, hogy beszélni akar velem.... Lehet,, hogy rájött, hogy Bia egy cicababa, és én vagyok élete szerelme??? Lehet, hogy... Ja, igen. Vagy csak lehet, hogy eljött, hogy beszéljen velem, hogy miért mérges rám Sophie és Rob? Vissza a földre.... :/
- Gyere a szobámba! - mondtam, és elindultam fölfelé. Mikor fölértem, gyorsan rendbe raktam az ágyamat. Mikor Adam is fölért, leültettem az ágyamra, majd kellő távolságba, de leültem mellé.
- Bocsi, hogy ilyen lányos! - mutattam a szobámra, mire Adam elröhögte magát.
- Ez a te szobád, a te stílusod. Olyan, amilyet te szeretnél. Piros, és ez illik hozzád, mert a hajad vörös. Ez nem sértés. Bók akart lenni. - nevetett zavartan.
- Köszi. - bólintottam. - Ja, igen. Bocsi, hogy ilyen lepukkant állapotban látsz...
- Amanda, kérlek, ne hülyéskedj! - kiáltott fel Adam. - Szomorú vagy, ennyi. Majd kihevered. Azt hiszed, azt vártam, hogy olyan leszel, mint Bia, amikor jókedve van, ezért mindenféle 'rohadt divatosan szép'-nek nevezett ruhát fölvesz? Nem. Tudtam, hogy ki vagy borulva. Mesélték. Erre számítottam, illetve rosszabbra.
- Ki mondta, hogy kiborultam? - döbbentem meg.
- Nem fogod elhinni, de a szomszéd ikerpár.
- Esther és Chris? Na ne! Nem tudok róla, hogy kerestek volna.
- Pedig kerestek. Illetve, elég kinézni az ablakukon.
- Ezt hogy érted? -  kérdeztem, mert semmi értelme nem volt annak, amit mond. Adam elmosolyodott, és az erkélyablakra mutatott.
- Állítólag, ha boldog vagy, akkor kint állsz az erkélyeden, és nézelődsz. Ha szomorú vagy, akkor csukva van az ablakod. Ezt ők mondták. - magyarázta.
Tátva maradt a szám. Ezek szerint lassan az egész utca tudja, hogy mikor van rosszkedvem!!!
Felálltam, és ránéztem a fiúra.
- Kérlek, egy kicsit menj ki! Szólok, ha bejöhetsz!
Adam felnevetett, és szó nélkül kiment. Én pedig először is, lerogytam a földre, és 2 percig csak bambultam magam elé. :D Utána levettem a pizsimet, és elővettem magamnak egy rendes ruhát. Megfésülködtem, és megágyaztam. Elhúztam a függönyöket, és kinyitottam az erkélyablakot, és kiálltam az erkélyre. Körülnéztem, és perdültem egyet... Máris jókedvem lett!
- Látom magadhoz tértél! - hallottam egy hangot a kertből. Lenéztem, és Adam állt az erkélyem alatt!

Itthon, egyedül... és a legjobb: senkit sem érdeklek!

A következő napokban egyszerűen semmit sem csináltam. De komolyan. Feküdtem, ettem, feküdtem, ettem, feküdtem, esetleg tévéztem, olvastam, ettem, fürödtem, aztán a változatosság kedvéért: FEKÜDTEM! :P Fekvés közben folyton agyaltam,hogy mit rontottam el, és vajon miért történik velem ez?
Egyik este gondoltam egyet, és bekapcsoltam a gépem. Jött egy halom üzenetem, de persze, ezeknek a 99%-a hírlevél/körüzenet/reklám volt. Viszont, kaptam 2 üzenetet, amik tényleg nekem szóltak.
Az egyiket Sophie, Rob, Nick,Jessie és Beckie közösen írták:
"Miért sajnáltatod magad????"
Csak ennyi, kész. Semmi más. Csak egy sor. Nem is válaszoltam, hanem egyből töröltem. A másik levél Alex-től jött. Elküldte a házikat, és írt, hogy szedjem össze magam,mert nem érti,hogy mi történt, és Sophie-ból nem lehet kiszedni semmit. Ezt mondjuk kötve hiszem,mert Sophie tuti elpanaszolta neki, hogy mit csináltam.
Becsuktam a gépemet, és visszafeküdtem az ágyra. ÉS... kezdődhet az esti agyalás...
Szóval:
1, mit, vagy miért vagy egyáltalán hogy kerültem ilyen helyzetbe???
Nem csináltam semmit, én csak jót akartam... :P
Jó,igen, elböktem, de van ez így.
2, ajj... nem hiszem el
Ahogy egyre több ideig agyalok, rájövök arra, hogy ez igenis az én hibám. Hiszen.... ha valaki nekem mondaná,hogy barátkozz ezzel-azzal, akkor én se örülnék. Lehet,hogy udvariasan beszélnék az illetővel, de nem lenne belőle semmi... :/ Mármint, megint visszatértem az alap gondolathoz: LEHET, hogy összebarátkoznék az ismeretlen emberrel. :) Nem tudhatom,hogy kicsoda,amíg meg nem ismerem. Lehet,hogy csak egy futó kaland (úgy értem, ismeretség) lesz belőle,és eggyel nő a felesleges ismerőseim száma :S
És, lehet, hogy egy életre szóló barátság/szerelem (burkolt célzás Adam-re, aki amúgy nem keresett, de mind1) lesz belőle. Nem tudhatom. Senki sem tudhatja.